Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-356

Az országgyűlés képviselőházának 356. kihágássá nyilvándthiatjia és ilyen kihágás bün­tetését két hónapig terjedhető fogházzal bün­tetheti, azonban a kéj rendelkezés 'közt óriási különbség van, mert míg az 1931. évi törvény­nél a rendelet megszegését, a rendelet kijátszá­sát bünteti, ez a törvény büntetni fogja azt is, ha valaki például adófizetési kötelezettsé­gének nem 'tesz eleget. Hogy mennyire súlyos ez a<z intézkedés, az kitü-ntü: magából az indo­kolásból is-, amely azt mondja, hogy (Olvassa): »A fogház büntetés megállapítására vonatkozó felhiatialimazas egyébiként azért szükséges, mierfc bár az úgynevezett súlyos jövedéki kihágások büntetése a _ vonánlkozó anyagi büntetőjogi sza­bályok szerint nemi csak pénzbüntetés, hanem szabadságvesztés (fogház) büntetés is lehet nincs azonban olyan szabály, amely lehetővé tépné, hogy fogházbüntetést- rendelettel is meg lelhessen állapítani.« Kitűnik ebből az, hogy a régi törvényeinek ismerik a jövedéki kihágást és annak elzárás­sal, illetőleg fogházzal való büntetését, de csak jövedéki kihágások esetén. A jelen törvény­javaslat már fogházzal kívánja tüntetni azt is, aki a rendeleteiket szegi meg azzal, hogy ai köz­szolgáltatást megrövidíti vagy veszélyezteti. T. Ház! Teljesen sötéulben vagyunk, ami­kor ezt a törvényjavaslatot megszavazzuk. Nem tudjuk, milyen lesz % kormánynak vagy a pénz­ügyminiszter úrnak) az ia. rendelete, amely- ezt a kéthóniapi fogházbüntetést meg fogja állapí­tani. Képzelhetjük azt is, hogy például aki az adófizetési kötelezettségnek bármilyen oknál fogva nem tesz elegei, például az adó helyett kenyérre költi a pénzét, az is kaphat kéthónapi fogházbüntetést. Lehetséges, hogy olyiain lesz eiz a rendeleti, hogy aki adófizetési kötelezettsé gének záros határidőn belül vagy felszólításra, vagy határidőre nem tesz eleget, ugyancsak fogházbüntetést kap. Lehetséges hogy ez a rendele! olyan lesz, hogy megállapítja azt is, hogyi a fogházbüntetés csak akkor jár, ha a rosisz-alkairat, rosszindultat, látszik az adófizieiíő­tőL Én azonban úgy látom, éppen a törvény­javaslat szövegéből, hogy a pénzügyminiszter úrnak e,z a rendelete már készen van, ímert. hi­szen; iái törvényjavaslat uitail arra, hogv valiami ilyen elgondolás a fogházbüntetés tekintetében fennáll. Még pedig abból látóim, hogy megálla­pítja, hogy nemicsgikl ia megrövidítés esetén jár fogházbüntetés, hanem jár akkor is a fogház­büntetés, ha veszélyezteti a közszolgáltatás be­fíze'i^t T. Képviselőház! Bendelettel jövedéki ki­hágást megállapítani, amelynek a büntetése a. kihágástól eltérőleg nem elzárás', hanem fog­házbüntetés, < még pedig egészért magas, két hónapig terjedhető fogházbüntetés, nézetem szerint mes? akkor sem lehet, ha erre a Ház a kormánynak felhiataiíinaziást ad. Mert igaz ugyan, hogy a kormány ezeket a rendeleteket, amelyeket hoz. előzetesen vagy utólaiö-, de rendszerint utólag, benyujtia a 42-es Orszá­gos Bizottsághoz i.o a 42-es Országos Bizottság­nak ioga va^' esetleg a kormánvt felelősségre vonni a. rendelkezésért, de láttuk, hogy 1931 óta egyetlenegy esetben sem fordult elő. hogy a 42-es bizottság ezzel a jogávail élt volna. Már most önkién y teli énül felmerül a kér­dés, hogv miért kell a pénzügyminiszter úr­cak, illetőleg- a kormányzatnak ez az általá­nos felhatalmazás és miért nem jött magában fbbeni a törvénviaviaisTatban ezzel a tétellel, hogy akkor a t. Ház letárgyalhatta volna pont­ülése 1943 december 16-án, csütörtökön. 139 ról-pontra ezt a kérdést és döntött volna, eb­ben a kérdésben, mint ahogy például a zug­piaci törvényjavaslatot is a Ház letárgyalta mind a plénumban, mind a bizottságokban rop­pant alaposan s ennek eredménye volt az, hogy ez a javaslat az ország érdekében szá­mos módosításom ment keresztül. Ha a pénz-­ügvminiszteT úr ebbe a törvényjavaslatba ve­szi be ezt a fogházbüntetést és ezzel a tör­vényjavaslattal kívánná niiegállapíttatni azt, hogy aki adófizetési kötelességének vagy a közszolgáltatás fizetései iránti kötelességének nem tesz eleget, annak két hóulapi fogházbün­tetéâ jár, akkor meg vagyok arról győződve, hogy ezt a Ház nem szavazta volna meg, most azonban sötétbe ugrunk, megszavazunk egy felhatalmazást a kormány részére, hogy ő jö­vedéki kihágást statuálhasson! és ennek bün­tetése két hónapig terjedhető fogházban álla píttatik meg. Nézetem szerint ilyen felhatalmazást nem szabad adni a kormánynak. Abban az esetben, ha törvényben szerepelne e,z az újítás, tehát törvényhozásilag rendeztetnék ez a kérdés, az, ' hogy az adónemfizetés következiménye fogházbüntetés • is lehet, akkor azt mondom, hogy ez a nemzetnek az akarata, a nemzet a mai háborús időkben így látta ezt szükséges­nek, tehát a nemzet akaratával szemben, a tör­vénnyel szemben senkinek ellenvetése nem le­het. Itt azonban nem a nemzet akaratáról, hanem a kormány akaratáról van szó, aroe lyet a 42-es bizottság ugyant látszat szerint törvén vére jüvé tesz, azonban ez olyan horri bilis, olyan nagyjelentőségű újítás, amilyen mondhatnám, évezredek ófe, nem. volt. A rólmai jog ismeri Krisztus előtt 325-bŐl a Lex Poeti­liá-t. az adósok börtönét. A római jogot az európai jogrendszer többé-kevésbbé átvette és nagyon jól tudjuk^ hogy az adósok börtöne dí­vott nemesaik külföldön, hanem nálunk- is: ná­lunk Werbőczy Hárímias Könyve mondia ki azt hogy a bíró letalrtóztathaltija azt. aki fizetési kötelezett sédének nem tesz eleget. De még ez a Hármas Könyv is iái bíró jogává, teszi a letar­tóztatást ebben ?<z esetben és előre megszabja a Hárima.si Köny^ azt is, hogy .milyen esetekben lehet valakit adó«sága miiatt letartóztatni. Rt már a csalás krtt évin mányik is benne kell fog­laltatnia. Az 1488:XXIX. te ugyancsak ismeri az igidó^nk börtönéU hogy azonban^ 1943-ban >a képv ; s«lőház hozzon ©gy törvényt és ebbien ad­jon felhatalmazás a kormány részére, h orv az adósok börtönét, úiból behozza, az nézetem 1 sze­rint (teljesen! lehetetlen. Én cs^k arra kéremi a t. Házat. m méltóztas­sék ezt a 2. §rt ialapO'« megfontolás tárgyává tenni a; kormánvt nediif arra kénem, ho^vjezt a 9 ^_t vonla téliesen viasza', mert ez nem jog fejlődés, hanem ez a jogban teljesen visszafej­lődés, évszázadokkal, vagv ha a ré<ri római jogra Tni c ' o 'vönk vissza, évezredeikre veti vissza a i önfejlődést, mert min f mondottam, az adó­sok börtönét ismét életbe 1 én te ti. Mo^t visszatérek az 1. "Wa, am°llyeí •**% mean t. Hájban már egéiszen, ibőven foglalkoznak, foglalkoz+ak gazdasági sz. o mir>ontból politikai szempontból é« jogi szempontból. Méltoz assé^í Tnep ,Q r'gpd : ni. boe-v én -az utóbbi szempontból szóljak bodzái ugyancsak az 1. Vhoz. Az "1931. évi nagy g^rla='á.f> , i romlás idején n, Im-rrní^uv sziíV= píron de 1 et fkot br>p ( íáto , 't ki, bezáratta a bankokat, pénzintézeteket, a ma­gánjog körlébe vágó egyes súlyos rendelkezése-

Next

/
Oldalképek
Tartalom