Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-353

Az országgyűlés képviselőházának 353. ülése 1943 december 10-én, pénteken. jezésre kívánja juttatni, hogy a törvény végrehajtási rendeletében a hädraskelt seregbe tartozó személyek részére a rendelkezések szerint szükséges közokirat kiállítása tekintetében bizonyos könnyítések tétessenek. A bizottság azzal a kéréssel terjeszti jelentését a t. Képviselőház elé, hogy a törvényjavaslatot az itt felsorolt és a bizottság jelentéséhez mellékelt törvényjavaslaton átvezetett módosításokkal együtt elfogadni méltóztassék. Elnök: Ezekután határozatunkat vita nélkül fogjuk meghozni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—9. §-ait. A Ház a címet és az 1—9. §-okaf elfogadja). Elnök: A javaslattal ezzel részleteiben is végeztünk és azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a felsőházhoz teszem át. Napirendünk szerint következik az 1931: XXIV: tc.-ben a minisztériumnak adott és utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, (írom. 809. sz.) Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám, a t. Ház; tudomására hozom, hogy az egyes pártok a javaslathoz a következő vezérszónokokat jeleni ették be: a Magyar Elet Pártja és az Erdélyi Párt Laky Dezső és Bíró István képviselő urakat, a Magyar , Megújulás Nemzeti Szocialista Pártszövetség Kunder Antal képviselő urat, a Nyilaskeresztes Párt peldtig Szöllősi Jenő képviselő urat. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Fricke Valér előadó urat illeti a szó. Fricke Valér előadó: T. Ház! Az 1931: XXVI. te. felhatalmazást adott a minisztériumnak arra, hogy a gazdasági és a hitelélet rendjének, # továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosítása érdekében szükséges intézkedéseket rendeleti úton tehesse r meg még akkor is, ha a_ rendelkezés egyébként a törvényhozás hatáskörébe tartoznék. Ezt a felhatalmazást az idézett törvénycikk 10. §-ának első bekezdése időben korlátozta, amidőn kimondta, hogy a felhatalmazás az 1932. évi június hó végével megszűnik. Az így megszabott határidőt az 1932:

VII. te. az 1933. évi június hó 30. napjáig az 1933:X. te. az 1934. évi június hó 30. napjáig, az 1934:

XV. te. az 1935. évi június hó 30. napjáig az 1935:IX. te. az 1936. évi június hó 30. napjáig, az 1936: XVIII. te. az 1937. évi június hó 30. napjáig, azl937:X. te. peldig az 1938. évi június hó 30. napjáig meghosszabbította. Ezt követően az 1938 :XV. te. 9. §-a a felhatalmazásra az 1939. évi június hó 30. napjáig való meghosszabbításán felül a felhatalmazást ugyanarra az időre a termelés folytonosságának biztosítását célzó rendelkezések megtételére is kiterjesztette. Az 1939:

VIII. te. az 1938:XV. te. 9. §-áyal kiterjesztett felhatalmazást az 1940. évi június hó 30. napjáig, az 1940:XVII. te. az 1941. évi június hó 30. napjáig, az 1941 :XI. te. az 1942. évi június hó 30. napjáig, végül az 1942:XL te. pedig az 1943. évi december hó 31. napjáig hosszabbította meg. Aligha szorul különösebb bizonyításra, hogy a fentiekben ismertetett különleges felhatalmazást a kormányzat az elkövetkező évben sem nélkülözheti. Az immár ötödik éve folyó és változatlanul mind az Öt világrészre kiterjedő háborút az ország gazdasági és hiteléletét — különösen honvédelmünknek a mai viszonyok között sokszorosan fontos, fokozott ^ mértékben való korszerűsítése és teljes kiépítése, valamint gazdasági és társadalmi berendezéseinek megerősítése és magasabb színvonalra helyezése érdekében — szakadatlanul olyan új helyzetek elé állítja, amelyek nek megoldására renídies körümények között csak a törvény szogáltatna eszközöket, viszont a törvényhozás munkájának igénybevétele nem mindig lehetséges. Nem lehetséges mégpedig egyfelől azért, mert a törvényhozás rendes menete — még a sürgősségi eljárás felhasználása mellett is — túlságosan lassú a megteendő intézkedések rendkívül sürgős voltához képest, másfelől pedig a háborús időkben a törvényhozó testület munkája időről-időre hosszabb, sokszor hónapokig tartó szünetelésre kényszerül. Éppen ezért nem lehet elkerülni ezúttal sem olyan törvényes jogszabály megalkot ásat, amely a kormányzatnak rendkívüli helyzetek megoldására rendkívüli jogszabályalkotó hatalmat biztesít. Igaz ugyan, hogy a honvédelemről szóló 1939:11. 141. §-ának (2) bekezdése már felruházza a kormányzatot széleskörű rendeletalkotó hatalommal. Ez a felhatalmazás "azonban egyrészt csak a kivételes hatalom fennállásának idejére szól, másrészt pedig az évek óta folytatott és a 42 tagú, illetőleg a 36 tagú országos bizottság által helyeselt alkotmányos gyakorlat szerint a kormányzat ezzel a felhatalmazással a nem túlnyomóan gazdasági vonatkozású jogszabályalkotás terén él, míg a gazdasági és hitelélettel kapcsolatban felmerülő kérdések megoldására az 1931:XXV1. tc.-ben foglalt felhatalmazást veszi segítségül. Az előzőkben kifejtett okok kellőképpen megindokolják, hogy az 1931:XXVI. te.-ben meghatározott felhatalmazás az 1938:XV. te. 9. §-ával a termelés folytonosságának biztosítását célzó rendelkezések megtételére is kiterjesztett mértékben továbbra is fenntartassák. Noha az 1937 :X. te. 2. és 3. §-ában foglalt büntető rendelkezések — rémhírterjesztés vétsége — hatálya nem korlátoztatott a felhatalmazás fennállásának idejére, tehát az abban foglalt büntetőjogi szabály a minisztériumnak adott felhatalmazás meghosszabbítása nélkül is fennmaradna, a jogalkalmazó hatóságok irányítása végett szükségesnek látszik az 1. §. rendelkezései között megemlíteni azt is, hogy az 1937 :X. te. 2. és 3. §-& természetesen továbbra is hatályban marad. A törvényjavaslat 2. §-a arra nyújt lehetőségét, hogy a minisztérium az 1931:XXVI. te. 4. §-a alapján kibocsátott olyan rendeletéhez, amely a közszolgáltatások mértékét felemeli vagy új

1 közszolgáltatást rendel el, a rendelkezés i természetének megfelelő, tehát pénzügyi jellegű büntető szankciót fűzhessen, azaz a rendelet megszegését jövedéki kihágássá nyilváníthassa. Bár a közszolgáltatás megállapításának joga elvileg szükségkéippen feltételezi annak lehető steiget is, hogy az arra vonatkozó rendéikezes hatályossága . megfelelő joghátrány kilátásbaíhelyezésével is biztosítható legyen, ennek ellenére, más oldalról felvethető 'kételyek kiküszöbölése céljából indokoltnak mutatkozik ennek az elvnek leszögezése, különösen arra tekintettel, hogy az 1931: XXVI. tc.-nek közigazgatási és magánjogi vonatkozású rendel-