Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

Az országgyűlés képviselőházának 355. túli kötelességteljesítésnek és a közösségi életnek gondolatát tígy lehetne összekapcsolni, hogy ín© pusztán osak úgynevezett hivatalos ünnepség alkalmával áldozzunk nekik, vagy egy emlékművel örökítsük meg ezeket az emlékeket, hameau, vigyük et ezt a hősi tényt megjelölés formaijában abba ai házba vagy otthonbiai is, a/melyet otthagyott az a> hősi halott, akinek elmúlása utáni arra a családra bár hazafias, de pótolhatatlan veszteség hárult, mély fájdalloim és gyász borult: az az érzés©m, hogy ennél méltóbban és hatályosabban' aeim is tudnánk a ornai időkben a hősi halottak emlékét megörökíteni. Neim kétséges, hogy

1 márvány táblákra kell gondolnunk, amelyeket feltétlenül) hazai márványból, esetleg sizímes, vörösmárványból faragnának. Ezeket a márványtáblákat végleges formában kell a saját ház, failábai elhelyezni azzal, hogy

1 a hősi halott legidősebb gyermeke örökölje azt apáról-fiára, illetőleg' az elsőszülött, toányra. Ezeket a márvány táblákat úgy kellene beleilleszteni a' házak fajllába, hogy ha a ház esetleg eladatik, kiemelhetők legyenek, mint az asztalra állítandó emlékmárványtömb, az otthonokba, szólna. Ezeket az, emléktáblákat természetesein nemzeti közköltség-bői kell emelni és nagyon felemelő érzés volna a községek életében, alkar a hlőisök vasárnapján, akár a hősi halott eleséséinek alkalmából rendezett ünnepség keretében, ünnepélyes körülmények között a hivatalos község és ai mindkét inieimbeili ifjúság jelenlétében ünnepélyesen átadni azt, vagy az illető házába illeszteni! Ezenkívül nem, árt, ha: a hősi halottak^ emlőkének hatályosabb megbecsülé*séről szólva, az eddigi »koszorúzás« tényét is szóvátesszük. Tapasztalatból is szólpk. véleményem szerint a koszorúzás az eddigi sorrendtől eltérően- bizonyos helyesbítésre szorul. Ma a koszorúzás rendje az, — jó néhány hősi halott-emlékünnepélyen és koszorúzásánál volt alkalmam résztvenni — hogy az úgynevezett hivatalos és legmagasabb rangú koszorú elhelyezésén és lehelyezésén kívül sorrendben

1 jönnek a különböző testületi koszorúk. A közönség rendszerint máinem, is figyeli eléggé, amikor tulajdonképpeni személyes érdekeltekre, az özvegyekre és árvákra kerül sor. Nekem az az érzésem, hogy legalább úgy kell a sorrendet a koszorúzás alkalmából megváltoztatni, mint ahogyan ez kint a harctéren a hősi halottak elesésével történt. Mert mindazok, t. Ház, akik koszorúznak, éltetben maradtak. Azok tehát az elsőrendű »személyek« voltaképpen, akik elestek és azoknak az emléke. A jövőben tehát csak. egy közösségi koszorút kellene elhelyezni a nemzeti, közösség összefogásának jelképeként bevezetőül és azután rögtön a hadiözvegyek és a hadiárvák következnének, neveik szólításával és osak miután, ezek elhelyezték a maguk koszorúját, csokrát, vagy elmondták a. maguk megemlékezését, utána folytatnák a különböző testületek, egyesületek és közösségek a koszorúzást. T. Ház! Ezek a kérdések lényegtelen apróságoknak látszanak első hallásra^ de fontosak lennének azokban a községekben, ahol — mert hiszen én is ilyen választókerületnek a területén szerzett tapasztalatairól szólok — a második hadtest kötelékében lévő bevoniultaktól a otthon védelme nagyszámú áldozatot kívánt már a mostani háborúban is. Ha tehát elképülése Î943 december 15-én, szerdán, üö zelem és elképzeljük azt, hogy így minden ilyen kis falusi házikót vagy házat, aíhonnan a a mostani háborúba a hősi halott elindult, megjelolük, ezzel a, közösségi hősi éleitlszeimléletet beievisszük és beállítjuk az otthonba úgy, hogy azt nap mint nap lássák. Hogy azok, akik laibban a házban, élnek, emlékezhessenek: »Hősnek leszármazottai.« De a késői unokák is lássák, hogy ez az ai ház, aihol csaladom él, ahol síziülettem, ez a ház tulajdonképpen egy hősi halott emléke által küftlön felszentelt ház is, mert innen vonult be apám, vagy nagyapám és az unokáknak vagy a dédunokáknak is esetleg majd innen kell a harctérre vonulniok — ha erre a, haza hív. Akinek nincsen háza, azoknak az otthonában helyezzük el. ugyanezt az emléktáblát, — ahogyan említetteim — ilyen állátható márvány tábla formájában,. (Helyesles jabbfelői és a baíloldalon.) A továbbiak folyamán beszélvén á.hatályosabb megbecsülésről, szociális természetű javaslatot is kell tennem. Ez a következő. Lehetővé kell tenni, hogy a hősi halottak hozzátartozói részére az eddig folyósított özvegyi és gyermeknevelési, járulékok mint szociális alapjárulékok kezeltessenek és kiegészíttessenek a következő szociális indokok és érvek alapján. Például ha bevonul valaki, egy póttartalékos, egy jól kereső, mondjuk, bognármester. Rangfokozatot nem ér el. Ellesik. Mintán rangfokozat szerint kapják a hősi halottak után az özvegyi járulékot, illetőleg gyierimekne^velési pótlékot — tehát mértéken felü-I visszaesik özvegye jövedelme. Ez, aas úgynevezett rangfokozatnélküli (osztályozás jó egy szociális alap kiindulásának, de vizsgálgatván az illető egyéni életé t- az életben kifejtett munkáját és a jövedelem nagyságái, miután imiesterségét felesége nem űzheti, mert női bognárokról nem nagyon tudunk, helyesbítést kellene keresni és tarlalni, hogy ebben alz, esethetni is valami szociális jellegű s az illetőnek életében kifejtett munkájához legalább bizonyos aranyosi mértékű pótlék legyen adható. (Helyeslés jobb felől és a szélsőbaloldalort.) Ugyanezt meg kelllene valósítani például — mondjuk — a kairpaisziOim|áiü y viselésére jogosult egyetemet végzett szabadfoglalkozású egyén esetében is, aki tisztességes imunkájávall megkereste; al maga tisztességes kenyerét, és ha ma; ellesik, mert — mondjuk — csak karpaszoirnányos lehetett •— özvegyének az általános mérték szerint megállapítottl özvegyi és gyermeikneveltetési járuléka semmi esetre , sem lO'lyam nagy, mintha ő tisztként esett, volna el Pedig ő polgári életében a maga egyetemi végzettségénél; és munkájánál fogva »polgári viszonylatban tiszti rangú« helyet töltötü be és ilyen jövedelmet is kapott. Tehát az alapjárulékhoz -egy ilyen szociális teriinészeilű és mindenkinek egyéni életéhez, múltjához, jövedelméhez és »társadalmi állásához« — régebbi kifejezéssel így szokás mondani — mért javítást kell adni, mert ez fogja tulajdonképpen azokat a sebeket egyénileg és hatásosabban gyógyítani, minit az az úgynevezett általános elintézés, amely — mint tudjuk — általában; véve lehet helyes, de nem mindig igazságos. (Mester Miklós: Nagyon helyes*!) Ezekre kívántam a t. Ház, illetőleg a hon védelmi miniszter úr figyelmét felhívni, hogy éppen azért, mert háborúban vagyunk, éppen azért, mert olyan időket élhetünk és élünk,