Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

Äz országgyűlés képviselőházának 355* ülése 1943 december 15-én, szerdán. 101 aók, akikre aa ország- gazdasági irányítása bízva volt, egyszerűen! aláásták a> peingő vásárló értékét azzal, hogy min dénárom idegeni valutáért futkározva, szaladgálva, potom ároni, szinte ingyen szállították külföldre a, magyar iparcikkeket. így teremtették meg azt ai zavarost, amelyben azután halászhattak. Angliába szállítottak textiliákat. Boldogok voítunk, hogy Angliába vittünk ki harisnyát és oda textíliákat is szállíthattunk. (Bencs Zoltán: Nemi oda, hanem főleg Egyiptomiba!) Egyiptomba szállítottunk cipőket és 'textiliákat. A holland kakaót <rm'i dolgoztuk fel és szállítottuk ki. Kiszállítottuk inneni a szöveteket, a cipőt, a bőrt, kiszállítottunk min detmt, és ugyaniakkor a magyar dolgozó, a magyar mninkás, a. magyar paraszt mezítláb, rongyokba burkolva járt az •országban. (EFenmonaómJc jottbfel'ől) A ma; var gyeMnek m? is ebbelni jár. A magyar gyermek viszont nem ismertei a cukrot. Amikor egy kockát odaadtak neki, azt htfte, hogy játékszer, nem merte megenni, mert ntem tudta, írni az. I'Ven állapotok voltak. Amikor ezt ezóvátettü'k, azt mondották: örülnünk kell, hop-y mumkaalkalmiakat teremtenek. Ez volt a válasz. Nekünk azonbam nemcsak munkaalkalom kell, nemcsak az a fontos nekünk, hogy. a magyar emberek dolgozzanak, hanem megfelelő életlehetőséget is kell] biztositaniunk munkájuk után. Nem azért kaptunk megrendeléseket külföldről, hogy most már a mi iparunk olyan, fejlett vo

;

t. hoary túlléptük és túlhalad tuk ? külföldi ioamkat. hanem azokért a rab

T

ó árakért, munkabérekért- amelyeket a magyan rnirnká« kapott. Ege london'' háztartási alkVmazottwak volt annyi fizetése, mint itt Magyarországon' egy főtanácsosnak. Egy hollandi leány például egy napra kapott annyi fizetést, mint amennvit a Boon kakaógyárhan ueryanaziért a nmnkáért eery hétre kapott e°ry magyar ïeany. (Benos Zoltán: De a reálbére nem vo

T

t olyan! Átszámítva máskép volt!) Nem volt meg tehát az -'Irányítás. Ezek Tnern voltak i^zán jó munkaalkalmak, é» éppen itt volt a hiba. összegezve ezt a tényállást, a magyarországi export nem fejlett iparunk eredménye. volt, hanem a magyar dolgozók borzalmas kizsákbnányolása tette lehetővé exportunkat. Iparunkat tehát fejleszteni kell. (Bencs Zoltán: És volt a trianoni helyzet!) Szükség van iparunk fejlesztésére nemzetgazdasági szempontból, de nem mindenáron. A tőke csak' addig fejlesztette iparunkat, amíg az ő érdekeit szolgálta, s hozta be a nyersanyagot külföldről és szállította ki a készárut, mert megvoltak azok a stációi, állomásai, ahol ennek a hasznát lerakhatta. S amikor azután MagyarOrszágon a börtönök ajtajai kinyíltak előttük, utána szaladtak wzi így Összegyűjtött vagyonuknak Biró Pálék és Brüllék, biztosítva maguknak új existeniciát a dolgozók Verejtékéből. Azért, mert ezek így raboltak, voltunk mi exportképesek, his-zen olyan kicsi munkabéreket ? adtak, hogy a termelésnél érdemes volt nyersanyagot szállítani üde és a, készgyártmányokat kivinni, és e mellett még százi százalékos hasznuk is volt belőle!. Ez^ vollt az a. bizonyos óriási, nagy exportlehetőség, amelyet a mi zsida''lnfo szereztek a» magyar iparnak és kereskedeleminek. (Szöllősi Jenő: Szemfényvesztés volt!) Itt van a kezemben a Budapesti Közlöny december 14-iki száma, amelyben a m, kir. minisztérium 5510/1943. M. E. számú rendelete az 1944. évben irányadó legkisebb és legnagyobb gazdasági munkabérek tárgyában intézkedik. (SzöJősi Jenő: Szörnyű!) A minisztérium a honvédelemről szóló 1939:11. te. 12. §-ábam kapott felhatalmazás alapján a következőket ren fi el le el. Pl. jamuár hónapban az elsöosztálvú munkás legalacsonyabb munkabére - 3.20 pengő, a legmagasabb bére 4.80 pengő. (Szöllősi Jenő: Családos embereknek, 1944-ben!) Én/ nem tudom, hogy ki szerkesztette és bonniam vette ezeket a számokat, de elképzelhetetlení, hogy esy földműves ember, akinek' rendszerint 5—fi gyermek sír a háta mögött és kér kenyeret, 3.20 pengőből meg tudjon élni akkor, amikor a téli hónapokban esetleg csak három, néha öt-hat órát tud dolgozni. (Szöllősi Jenő: Hivatalosául így szabja meg a kormány! Ez az erkölcstelen benne! — Bencs Zoltán: Hol fizetik ezt a három pengőt? — Zaj.) Másodosztályú munkásnak 2.40 pengő a legkisebb munkabére és a legmagasabb munkaibére 3.60, egy harmadosztályúnál 1.92 peu erő a legkisebb munkabér, a legmagasabb pedig 2.88 pengő. Igazán nem tudom, hogy ezekből a bérekből hogyan tud megélni. (Szöllősi Jenő: Ez a robotmunkának felel meg!) Ezért van forradalmi hangulat és ezért kell állandóan csitítanunk és ez ellen harcolnunk, hogy ne legyen' az országban forradalom. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne taéltózitassék ilyen hangnemben beszélni. Koltai József: Ezek a körülmények és az ezekhez hasonló esetek fogják 1938-at felidézni. Mi ezt mem szeretnénk. Eaért szeretnénk, hogy becsületes megélhetést adjunk minden magyar dolgozónak, hogy az ő verejtékes munkája után tisztességes életet élhessen, családot tudjon felnevelni, megnyugodott legyen, hogy lel kiisraeretesen tudja szolgálni fajtáját, hazáját és a családjának is' tudjon életlehetőséget adni. Nekünk ez volna a célunk, mi nem forradalmat akarunk szítani, mi csak meg akarjuk nyugtatni az ország: népét és azért szeretnénk, hogy ezeket az életlehetőségeket a kormány is mozdítsa elő és adja meg a magyar dolgozóknak. (Szöllősi Jenő: Kegyetlen ármegállapítás ez! P pengő 10 fillér a legmagasabb munkabér az első osztályban» júniusban, aratáskor!). Elnök: Kérem a képviselő urat, ne tartson mellékbeszédet! Koltai József: T. Ház! Az 1918-as összeomlást felidéző kommunista garázdálkodás, amely az országot és annak rendjét felborította, még ma is működik, még mia is megvan, még mindig nem történtek, olyan lépések, hogy ezeket egyszerűen kizárják a mi közéletünkből. Ez a szociáldemokrata párton belül hivatalosan is működ :

k. Kérdezem a kormányt, hogy milyen eszközökkel kívánja ezt a kivételes hatalmánál fogva fékentartani, hogy mégegyszer be ne következzék 1918? (Zsámboki Pál: Azzal, amit az előbb mondtál!) Neun látom, t- Ház, hogy a kormány valóban erős kézzel és a kivétele» hatalom súlyával igyekeznék gátat szabni egy újabb 1918-nak. T. Ház! Tekintettel arra, hogy nem látom azt. hogy a kormány a kivételes, hatalommal valóban jól sáfárkodott volna és mivel szerintem ha meg is kapja a meghosszabbítást, akikor sem fog vele helyesen élni, ezért a magam részéről és pártom n»vében a felhatalmazás meg-