Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

94 Az országgyűlés képviselőházának S55. ülése 1943 december 15-én, szerdán. neim leket, hogy a jövő évi me-zőgazdalsági ím unkánkat a maii áll alpotokkal veszélyeit essük, sőt lehetetlenné tegyük. {Úgy van! Ügy van! a szélsőbaWúulon. — Palló Imre: A divattsizjallónokat becsukni!) Kár ai kormánynak ilyen fel-hatalmiaizást adni aíkkor, amikor ilyen ál-lapotok vaínnak. {Ügy van! ÜUy van! Zaj a szélsőbaloldalon,) Legyen szaibad még rámutatnom egy kérdésre, amely a gazdasági biztonságnak igazán nem jele és annak nem elősegítője. Ez a csúcsminiszter- proMérnlája. A miniszterelnök úr legutóbbi beszédében a következőket mo'nddotta (olvasta): »A esúcsmimisztetrség létesítése tuilajdonkíéippen. olyan, háborús; ántézke- • dés. amely egy szintézisben akarja

1 összefoglalni a gazdasági tárcák működését eis munkáját. Ebben- a tekintetben bizonyos mértékig szembenáll a feleliőisi miniszterségnek a mlagyíarr

1 alkotlmániyba béiktlatíotíti fogalmával«. Amikor a miniszterelnök úri ilyen alkotmányjogi akadályokat vet fel a csúcsminiszterreil 'kapcsolatosan, akkor nekem nagyon jól esett olvasni Jurcsek Béla állanititkár úrnak azt a kijelentését, amelyben ő világosam megmondotta az Omige együttes szakosztályának, hogy a közellátási kéndláselki csak akkor oldhatok meg, ha a termelés minden ágát egy helyről irányítják. (Ügy vam! Ügy vem! Taps a szélsőbaloldalon.) • Kérdezem, t Ház, mi ez? Hát ebben azután nem tudnnk kiigazodni. A miniszterelnök úrnak alkotmányos aggályai vannak éis ugyanakkor a közellátásügyi államtitkár úr igen helyesen rámutat arra, hogy az'egységes irányításra szükség vam és hogy ez nélkülözhetetlen. Mindenesetre igen érdekesiek voltak a miniszterelnök úrnak azok a fejtegetései, amelyek például arra vonatkoztak, hogy ki volna al- * kalmas csúcsminiszternek. Nagyon hálás lennék, ka az egész Ház megállapodnék s azt a kérdést, hogy csúcsmimiszter kell-e vagy sem, végleg intézzük el azzal, hogy igenis kell. A másik szenrpont pedig az, hogy ha pedig ennek kijelöléséről van szó, akkor ne méltóztassék a m-iniszíterelnök úr esetleg pártpolitikai szempontokat nézni, hanem keressék ki az országban azt a legalkalmasabb embert, aki ezt a problémakört száz százalékig mieg tudja majd oldani. (Zaj.) Én hiszem, hogy önöktől nem'is olyan messze vannak olyan szakembereik az országban, akik •száz százalékig megoldanák ezt a kérdést. A gazdasági- és hitelélet rendjének biztosításával kapcsolatos törivényjia-vaslat tárgyalása során! néhány szempontra voltam bátor rámutatni, amelyek valahogyan! azt az érzést váltják ki az emberből, hogy tulajdonképpen ha ;imeg is adnánk a felhatalmazást ennek a kormánynak, ez a kormány nem tudna mit csinálni azzal képtelen volna azzal helyesen élni, mert az eddigi tapasztalatok és azok a -kijelentések, amelyeknek egyike-másika valóban nem volt államférfiúi megnyilatkozás, semmiképpen sem szolgálnának garanciául arra, hogy ezzel a felha-' talmazással a mostani kormány élni tudna-. Meg kell állapítanunk, sajnos, hogy itt káosz nralkodSk közgazdasági eleiünkben. (Eg,y htmg jobbfelől: Ez erős!) Nem erős, mert tessék megnézni, hogy a zsidók milyenLnagy urak ma is ebben az országban. (Úgy van! Ügy van! Zaj a szélsőbaloldalon.) Tessék •« felsőházban megnézni . . . (Zaj a szélsőb'dolíd^lon.) . Elnök: Csendet kérek! Piukovich József: De nemcsak ezt állapíthatom meg sajnálattal, hogy itt kao-sz van ebben az országban, hamem azt is, hogy a káosz nyomán a legnagyobb bizonytalanság s a bizonytalanságnak) ikertestvérei a bizalrnatlaur ság. Kérdezem, amikor az egész országban ilyen zürziavaros a helyzet, miért kell másfelől azt, látnunk, hogy bennünket, akik bírálatunkkal tisztám az ors-zág egyetelmes érdekeit kíváínjük szolgálni, olyan támadások érnek a kormánypárt vezére részéről, amelyet kénytelen vagyok eib'bien a minőségefmiben visszautasítani, miért a minisizteirelnjök valaimieainy^ünkjmiLnisztereltaöke. (vitéz Lipcsey Márton: Egy jó szavuk sini?s a kormánypárt iránt! — vitézi Imrédy Béla: Nemi ám a feladatunk, hogy dicsérjük! — Elnök csenget. — Felkiáltások a szélsőbaloldalion: Nem. is lehet! — Szöllősi Jenő: Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten! — Börcs János (vitéz Lipcsey Márton felé): Beszél az eleget, ihiszen mindig locsog! —, vitéz Lipcsey Márton: Beszéljen tisztességesen, tanulja meg először otthon!) Elnök: Kérem- Börcs képviselő urat, maradjon csemdlben. (Zaj

í a szélsőbal oldat on.) Cs-eiv de£ kérek, képviselő nrakPiukovich József: Amikor a kormánypárt vezére ilyen méltánytalanul támadta meg ezt az oldalt, holott soha senki sem vonhatja kétségbe egy pillanatra s-eim, hogy az százszázalékosam é& kizárólag magyar érdekeket szolgál, amikor a kormánypárt vezére megállapította a meg nem történt események és tények alapján a szakadékot, a-kkior a túlsó oldalon valóságos tapsorkán- kel étkezett. Ezt én nagyon különösnek tartom és ez fáj nekeim. Ha ez a szakadék csakugyan fennállana, akkor nem tapsolniuk, haneim- s-írniok kellett vol-nia

; mert önökön- van a felelősség. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Nem vesszük olyan tragikusan!) Azt elhiszem, de itt a mí becsüLeitünka*ől is szó van. (Mester Miklós: Az egyik lap azt írta, hogy labancok vagyunk! — Elnök csenget. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Vonja vissza a miniszterelnök! — Rapcsányi László: Ez volima a férfias eljárás!) Amikor a gazdasági- és hitelélet te-ré-n ezeket a sajnálatos, szomorú tényeket leszögezem, ugyanakkor meg kell állapítanom azt is, hegy neimesak a ttmi oldalunkon va-n biziaLmi válság a kormánnyal szembein, hanem egészen bizonyos, hogy az egész ország ilyen bizalmi válsággal kiűzd, (vitéz Lipcsey Márton: Ne élezzék -még ki!) Az a körülmény, hogy a kormánypárt vezére olyan erősen és élesen támadta személyében ^Imrédy Bélát. (Kapesányi László: Az gyávaság volt!) ez azt jelenti, hogy igenis mérlegre tette, tulajdonképpen melyek azok az erők, amelyekkel neki ebben az országban számolnia kell. De nagyon sajnálom, hogy szá-rn-adásai során- nem arra a konzekvenciára jutott, hogy az a munka, amelyet ez aizj oldal Végez, feltétlenül az ország javát szolgálja, ha nem is éppen a kormán y pár tét. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — vitéz Jaross Andor: Ez kiülömibség!) T. Képviselőház! Szíves elnézésüket kérem, hogy -beszédeim, végén felvetettem ezt a kérdést, de meggyőződésem, ha mi csak arról beszélünk, hogy súlyos és nehéz idők vannak, de ha nem cselekszünk semmit, akkor munkáinknak