Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-355
Az országgyűlés képviselőházának 355. ülése 1943 december 15-én, szerdán. 91 dések nem történtek meg, valakinek mégis csak felelnie kell ebben az országban! (Maróthy Károly: Azt már nem! Felelni? Azt már mem! Goromba egy ember! — Derültség a szélsőbaloldti.on. — vitéz Imrédy Béla: Válaszolni néha még válaszolnak, de felelni már nem felelnek!) Ezzel kapcsolatban legyen szabad rámutatmoim még csak egy kérdésre, nevezetesen arra, hogy még ott is. ahol igazán inem mondhatjuk, hogy politika van, mik történnek. Amikor például a -hazai Alföld szikeseiről és, a szik javítás kérdéseiről beszélünk, ezt igazán nem nevezhetjük pártpolitikának. Mégis ni it látunk? Az, egyik szaklapban »Szikes talajok javítása nagyüzemszerűen« cím .alatt megyeié nik egy nagyon komoly cikk és leírja ennek a kérdésnek -összes, fázisait, hogy mit lehetne esi nálni, milyen gyorsan lehetne csinálni' és a végén megállapítja ez_ a nemzetközi vonatkozásban is tekintélynek örvendő szakember, hogy ha, így haladunk tovább, akkor tulajdon képpen a szikjavításnál egy kétezeresztendős programmal állunk szemben. (Derültség a szélsőbaloldalion.) Bocsánatot kérek, pedig a szikes kérdés éppen alföldi vonatkozásijain nagyon fontos. (Andréka Ödön: Már olyan nagyon sok sikerült!) Elnök: Csendet kérek! Piukovich József: T. Képviselőház! Ezzel kapcsolatosan legyen szabad most már rátérnem az. átmenetgazdálkodas kérdésére. Igen érdekesen bontakoznak ki itt a dolgok. Nagyon jól emlékszem, amikor a mostani világháború megindult, Németország arra az álláspontra jutott, hogy bizonyos együttműködést kell a , középeurópai és délkeleteurópai országoknak { kifejteni- Meg alakult egy középeurópai gazdasági bizottság, sőt úgy tudom, ennek megalakult egy magyar tagozata is. Ez a munka gyönyörű szép, tökéletes dlolog és mondhatom, hogy ha ezeket a füzeteket előveszem — pedig ezek 1940-ben jelentek meg — és visszagondolok azokra az első tárgyalásokra, amelyekben — bár egészen rövid ideig (Németh Andor: Amíg kormánypárti voltál! — Derültség a szélsőbaloldalon.) — én is szerencsés lehettem résztvenni, azt mondhatom, hogy gyönyörű szép, értékes nagy niunka indult meg. Mit látunk most? A hozzánk érkező különböző meghívókból, amelyekkel egy héten már kétszer is elárasztanak, azt látjuk, hogy itt állandóan a mezőgazdaság átmenetgazdálkodási 'vonatkozásairól van b'iő és a Darányi Ignác Agrártudományos Társaság ezt úgy állítja te, mint a földinívelésiigvi miniszter úrnak egy hivatalos akcióját, amely akció végén a záróbeszédet maga a föld mi velésügya miniszter kívánja elmondani. Ugyanakkor azt látom, hogy az; Országos Mezőgazdasági Kamara mai rendes közgyűlésére ugyancsak as átmenetgaztlálkod^ssal kapcsolatos ter-, vezetet terjesztette elő. Viszont azt is látom uíryanakkor. hogy maga az Omke. — amelynek régi tapasztalatai vannak, több mint százévp« tapasztalatai —nem hajlandó az átmér-Hírzdálkndásról beszélni. Nézzük csak meg, mi ennek a háttere. Az iparügyi miniszter úr előbbi beszédétien arról volt s'zó az iparügyi tárca költségvetése f-nrán. hogy a tankok, a repülőgépek^ és az áíryűk helyett majd vetőgéneiket, kapákat és kaszákat kell gyártani, tehát logikus dolog, hogy az ipari termelésben az átmenetgazdálkodás problémái elkerülhetetlenek, sőt kikerülhetetlenek. Mit mond azonban, erre vonatkozólag az .iparügyi miniszter úr? (Olvassa): »Jobb többet cselekedni és megnyugtathatom a mélyen ,t. Házat, hanem fognak tőlem hétről-hétre átmenetgazdálkodási nyilatkozatokat hallani, ennek az. az oka, hogy, sajnos, mi nem érkeztünk el ahhoz az időponthoz', amikor az átmenetgazdálkodás problémáit és az ezzel kapcsolatos munka eredményeit fel lehetne tárni.« (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mikor mondta?) November 22-én! Ebből tehát azt látjuk, hogy azokon a területeken, ahol logikus, hogy az átmenctgarzdálkodás kérdéseit még is meg kell beszélni, mert le van rongyolódva egész mezőgazdasági termelésünk, nem tartják aktuálisnak a kérdést, viszont azon a területen, ahol nem átmenetről kell beszélnünk, mert a -magyar földi kihasználásában és a mezőgazdasága termelésben nem átmenetek vannak, hanem az egy folytatólagos javító, fejlesztő, erősítő termelés, ott meg derűre-borúra tényleg minden héten újabb ankétok vannak és nyakló nélkül beszélünk az átmenetgazdálkodásról. Igen t. Ház! Ha ezt a kettőt, az ipart és a mezőgazdaságot egymás mellé állítom, akkor a legnagyobb bizonytalanság képét látóul és ez újra csak rávilágít ugyanarra, amit vitéz lm•rédlyi. Béla 1938-ban állapított meg, mint közgazdasági miniszter, hogy ott pedig, ahol bizonytalanság van, ne várjunk a közgazdasági é'^tAől semmiféle! eredményt. Legyen szabad rátérnem ennek a törvényjavaslatnak a bírálatánál egy másik szem-' pontra is, amely a népi politikával igen szorosan összefügg és ez a. földbirtokpolitika kér dése, A földbirtokpolitika kérdévsével kapcso latiban a miniszterelnök úr igen részletesen nyilatkozott a zsidó, birtokokkal kapcsolatban tett intézkedésekről. (Szöllősi Jenő: Másról nem tud!) Méltóztassanak megengedni azonban, hogy amikor én a földbirtokpolitikai kérdésekről beszélek, magamra nézve is kötelező zsinórmértéknek tekintsem azt, amit a miniszterelnök- űr december 4-én mondott (olvassa): :>Nem a kormány védelme, hanem az ország nyugalmának védelme, ha a földreformot tárgyilagosaai bíráljuk. (A. khtürlámpa kigyullad.) Tisztelettel kérek félóra meghosszabbítást. (Fell iá'tások: Megadjuk! > Elnök: Méltóztatnak a kért hosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a maghosszabbítást engedélyezi. Piukovich József: Amikor a földbirtokpo-' litikáról beszélünk, akkor az ország nyugalmát nem is : azok a kritikák és bírálatok zavarják fel, amelyek itt elhangzanak, hanem, azok a tények, azok a közvetlen tapasztalatok ós gesztiók, hivatalosan kormányzati gesztiók, ' amelyeket közvetlen közelről lát maga a nép. (Palló Imre: Mindig a tények kellemetlenek!) Amikor ezeket a kérdéseket előhozom, legyen szabad mindjárt rámutatnom arra, hogy itt egészen furcsa helyzettel állunk szemben. (Rapcsányi László: Ha még csak furcsa volna!) A következőkkel kell ugyanis számolnunk. Az első A T ilágháború után bedobták a közvéleínénybe a földreform-problémát, megszületett a Nagyatádi-féle földreform. Utána jött Darányi Kálmán telepítési törvénye, (Felkiáltások a szélsőbudoldáon; Azt sem hajtották 14*
