Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

92 Az országgyűlés képviselőházának 355. ü> végrét) utána következett Teleki Mihály föld­reformja. (Felkiáltások a szélsőbaloldalion; Azt sem hajtották végre!) Utána következett az a törvény, amelyet Bánffy miniszter úr nyújtott be, amelyet azonban a miniszterelnök úr ma­cáénak vindikál, 'amelyet mi kész-séggel lex­Kállaynak nevezünk. Itt tehát négy törvény van együtt. Ehhez járult, hogy a helyzet még komplikáltabb legyen, az, hogy az örvendetes északi visszatérés, a. Felvidék visszatérése után a földhirtókpo'litikai kérdések ne külön rendel­kezéseket hoztak. Következett Erdély, amelyre vonatkozóan ugyancsak más rendelkezések ál­lanak fenn és következett a-Bélvidék, ahol pe* dig a jugoszláv rendszer, illetőleg a jugoszlá­viai földreformmal kapcsolatos intézkedések állanak fönn. Valljuk be tehát őszintén, hétféle (Szempont yan ebben a vonatkozásban és a he­lyet, hogy a kormány arra törekednék, hogy közös uev zőre hozza ezeket és ebben az or­szágban ugyanazonos elvek szerint történjék ennek a roppant fontos kérdésnek ; a földbir­tokrjolitikának gyakorlati végrehajtása, e he­ilvett kapnrk a miniszterelnök úrtól ee:y olyan megállapítást, amely megállapítás már annál kevésbbé sem tárgyilagos, mert hiszen magúk­kal, a hivatalos rendelkezé°ekkel sincs teljesen összhangban. (Rapesányi Kálmán: Akkor jó!) Legyen szabad itt rámutatnom a lex-Kál­íavra. tehát a zsidó földek elvételére Vonatkozó törvénynek a végrehajtására. Ttt megjelent a. 1950/1943. számú kormanvrendelet, amely kor­mányrendelet a végrehajtás során két egészen érdekes újítást vezet be és ezeken keresztül kívánia ezt a nasrvon fontos kérdést srvorsan és helyesen megoldani. Az egyik a 7. $-ban az úgynevezett tárgyaló bizottságok létesítése. v Tudniillik bírákat küldenek ki, lehetőleg min­den vármegyébe egyet s ezek az elnökei a tár- • 2való bizottságoknak. Ezidőszenint is 40 ilyen hí-"« működik kint. Matolesy Mátyás képviselő­társam szerint ezek nyakisr .sárosak és a leg­primitívebb viszonyok között vannak, de any­nyira elszánt emberek, hogy mégis féléven be­lül ezt a kérdést ilyen mostoha viszonyok kö zött is megoldják. Tisztelt Ház! Ez -megint olyan dolog, amely azt mutatja, hogy a szervezés terén még mindig ' nagyon gyenerén állunk, mert ahelyett, hogy az egész földbirtokkérdést egy tárgyilagos, minden nolitikai befolyástól mentes önálló hivatalra, bíznánk, továbbra is a földmívelésügyi minisz­ter dönt, sőt az 1942. évi XV. tc.-kel kapcsolatos ügyekben, amint a miniszterelnök^ úr mondotta, ő sznkott'dönteni. Ezeknél a döntéseknél a füg­getlen magyar bíró tisztán mint javasoló szerv lép fel. Ennek kettős kára van. A bíró, a füg­getlen magyar bíró hoz ítéleteket, — ha valaki­nek nem tetszik, fellebbezze ineg. de a falu és az e^ész. ország előtt—tessék elhinni—a bírói tekin­télv aláásása az, ha az a bíró nincs abban a helyzetben ,hogy kimondja a faluban a tárgya­lás végén a szentenciát, hogy: kérem, ez így áll az én legiobb meggyőződésein szerint. (Egy hana a széis&ÜS® 1 action: Akkor n&m hivő!) Van itt még eerv másik szempont, egy másik lehetőség is, ez pedig az, hogy a nagyobb birtok­koimplexumoknál bevezetik a nyilvános pályá­zatot Ezt szintén egészen szerencsé+1 en gondo­latnak tartom. fPaUó Tmre: önképzőkör! pálya­díjak!)'mer* voltaképpen -ez a nyilvános pályá­zat. — mond ink meg magyarán — tulajdonkép­nek az árveréseknek a- háta mögött lévő bizn­pen árverés, Én bármennyire tisztelem is ezek­ése 1943 december 15-én, szerdán. nyqs hadigondozási célokat, azonban meg kell őszintéin mondanom, hogy ezeknek nem itt a a helyük. Nem ezen a módon kell a magyar hadi gondozást elintézni (Helyeslés a szélsőbalúlda­JOÏK), éppen ezért, ha ilyen módszereket látok. akkor természetes dolog, hogy bizonyos óvatos­sággal kell, hogy nézzem és bíráljam azokat a kijelentéseket és azokat a részletezéseket, ame­lyeket a miniszterelnök úr a zsidóingatlanok­kal kapcsolatosan tett. A miniszterelnök úr kijelenti,, hogy össze­sen 1,207.000 katasztrális hold zsidó birtokról van szó. Ebből a zsidóbirtokból az 1939. évi IV. te. alapján közhatalmi úton már 80.000 katasztrális holdat juttattak kisembereknek. (Felkiáltások a ba oldalon: Óriási! Már 80.000-et !) és később ugyancsak 80.000 holdat juttattak. Ez összesen 160.000 katasztrális hold. Ugyancsak bejelenti azt. hogy az Oncsa-nak kiadott 25,000 katasztrá lis holdat, sőt a Vitézi Széknek, is a 130.000 ka tasztrális holdból eddig juttatott 83.000 katasz trail's holdat. . Igen tisztelt Ház! Amikor a miniszterelnök ur ezeket mo-ndotta és az ő nagy szónoki elok­venciaiával olyan, hatásokat váltott ki. hogy a napló szerint ott a túlsó oldalon tomboltak az oromtól, én ugyanakkor megállapítom azt. nogy ezek igen szomorú adatok, mert ezekkel bevallja a miniszterelnök úr azt is, hogy ő 200.000 kat. hold zsidóerdőt a kincstár nevére átiratott. Tisztázzuk egyszer már a kérdést. A kincstárnak kell a vagyonát, a földjét növelni? wem! Az adófizető polgárokat kell erősíteni! (Ügy van! a sséJsőba T oldalon.). A 200.000 hold­ból, de^a többiből is, sőt számtalan kincstári birtokból egy egészsésres erdőbír tokossági szö­vetkezetet tudnék csinálni. Vannak is erre gyö­györű pédáink! (Palló Imre: Az erdőigazga­tóság* nein ér rá!). Mi jól tudjuk azt, hogy a költségvetésben körülbelül 640 erdőmérnök van felvéve, de eddig nem • tudtak több, mint 500 állást betölteni, mert nincs* mérnök és amikor én érdeklődöm Sopronban, ott a-zit mondják. hogy köiülbelül 10—15 esztendő kell ahhoz, hogy be tudják tölteni a mostani kari keretet. Kérdezem, mikor a meglévő állami, kincstári erdők számára sintes elegendő szakember, hogy lehet akkor ebből a szempontból is mes a nya­kukra venni 200.000 holdatfitt a tévedés! Ezek azok a szempontok, tisztelt Képviselház, ahol valóban nagy a különbség közöttünk: mert mi a népi politikát nem úsry képzeljük, hogy az erdőségeket a kincstárnak adjuk (Ugy van! XJgy van! a szélsőb'loldalw.), hanem úgy kép­zeljük, hogy ezeket a nép kapja meg. (Élénk taps a szélsőba 1 úldalon.) Itt van egy másik igen érdekes kérdés, a szőlőknek és a kerteknek a problémája. A mi­niszterelnök úr igen keményen' rámutatott ar­ra, hogy 20 holdon felüli szőlőbirtokot csak egyet juttatott. Az előbb már említettem; hogy a miniszterelnök űr kijelentései és a végrehaj­tási utasítás között nincs meg a teljes össz­hang, mert a végrehatási t utasítás nem a^ 20 holdnál vonja meg a határt a szőlőknél ég a kerteknél, hanem igen helyesen* és okosan' az 5 katasztrális holdnál és ha méltóztatnak visz­szaemlékezni, erről az oldalról mi igenis azt kértük, hogy az 5 holdnál nagyobb szőlőbirto­koknak a névjegyzékét mutassa be a földmíve­lésügyi miniszter úr. Én nagyon jól tudom a helyzetet, praxisomból, mert az ém* kerüle­temben több évi munkával és verekedéssel el­jutottunk odáig, hogy Tokajhegy alján még az 1942. évi XV. te. előtt elvették a zsidószőlőköt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom