Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-342
88 Az országgyűlés képviselőházának 342. ülése 1943. november 23-án, kedden. a prétori, azután a konzuli intézmény, mind lelfeletleni és az .életképesség hiányában szenvedő szervezeteikiké lettek. Amidőn ezeket előrebocsátani kívántam, örömmel állapítom meg 1 . a mondott szemszögből azt, hogy a magyar igazságszolgáltatásba magyar igazságügy igazi nyugateurópai nívón áll, sőt a nyugateurópai államok szervezetét és felfogását bizonyos vonatkozásban felül is múlja, és éppen azért a legnagyobb elismeréssel kell, hogy adózzunk az igazságügyi szervezetnek, elsősorban az igazságügyi kormányzatnak és az igazságügyi kormányzat alá tartozó minden egyes szervnek. (Helyeslés jobbfeloL) A magyar bíróságról minden oldalról a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak az előttem felszólalók. Hiszen természetes is, hogy a magyar bírót kell, hogy a puritanizmus, a magyar éleslátású judicium jellemezze, mert ez tisztán tőrőlmetszett magyar intézmény, ez — mint Esső t. képviselőtársam mondotta — a mi magyar jogunk és nem a Code Napoleon és más nyugateurópai jogintézmények és jogszabályok lemintázása, hanem tőről metszett magyar organizmus, amely csírából fejlődött, saját erejéből és a népi gondolkozásból, a nép jogi meggyőződésével támogatva, így azt mondhatjuk, hogy ez a magyar jog igazi magyar szellemű jog* és a magyar bíróság igazi magyar szellemű intézmény. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Látszik is ez különböző törvényeinkben. Már Szent István első dekrétumában, ame j lyet fiához intézett, azt mondotta: »Az igaz ítélet a korona ékköve«. Ez a felfogás így vonul végig mindazokon a törvényeken, amelyek helyét foglalnak a Corpus Jurisb an. En nem hivatkozom másra, mint az 1515:XVII. tc.-re> amely az igazságszolgáltatásról és a túrói szervezetről megemlékezve azt mondotta: -'nélküle a fegyverek nem sokat érnek«. Ez a bírói szervezet az, amely a miaigyacr igazságszolgáltatásban a nádori intézményen, azután az országbírói, a királyi személynöki intézményen, majd pedig az alsó fokokon, a vármegyei bírósági intézményen keresztül megmaradt eredetiségében, magyarságában és tősgyökeres. ízig-vérig magyar szellemében. Éppen! azért, amikor itt a legalísófioíkú bíróságokra kitérek, történeti szempontból lehetetlen,, hogy mint Volt vármegyei ember, le ne szögezzem a magam álláspontját albban a vonatkozásba©, hoigy ennek az ősi magyar bírói intézménynek, az ősi piuritán szellemű magyar bíróságnak egyik hordozója az a, vármegye is volt, amelyet magyon sokszor aposztrofálunk; és idézünk, mondván, hogy ez a maigyar vármegye az alkotmányosság védőbástyája! volt. amely a magyar nemzeti szellemiéit és a magyar nemzeti eszmét a központi hatalommal szembeni anynyira védte, de beszéltünk arról is, hogy a vármegyei magyarszellemű, állami közigazgatás közvetítője és a helyi közigazgatás megtestesítője volt, de ritkám beszélünk airról, hogy a maigyar vármegye a magyar bírói szervezetnek! szintén egyik láncszeme volt, amelyért őt, ezt a vármegyét törtév nelmi elismerés kell 1 , hogy illesse Montesquieiu elméletei alapján a közigazgatás és a bírói szervezetek, s vele a bírói funkció az 1869 : IV. te értelmében egymástól 1 eflkiülönült. Azért hivatkozom erre a törvényre, mert a magyar bíróság ezt a törvényt tártjai ar/) ő T Magna Chartaijának, erre támaszkodik. (amikor jogait kívánja megállapítani és nem tér ki az elől sem, hogy aa idézett törvényben foglalt kötelességeit teljesítse. (Nagy László; Ma. sajnos, a gyakorlat más!) Az 1869 : IV. te. a közigazgatást el alkarja választani az igazságszolgáitatástól és azt lehetne mondani, hogy ez többé-ke* vósbbé keresztül is ment. Az effyes funkciókörök között a tiszta; szilárd eilvMasiztás még sincs meg. Esső, előttem szólott igen t. képviselő társam mondotta, hogy a bírói szervezetre kár, ha működése kiterjed a közigazgatási területre. Képviselőtársam például idézte a hitbizományi szervezetet ós munkát aantely szerinte nem más, minit egy árvaszéki funkciókör. Én is osztozom ebben az álláspontba, 'de én ai hitbizományi kérdést nem látom annyira veszedelmesnek, mint a földbirtokpolitikai kérdésbe való beavatkozást Ebben most ismét szereplést engedtünk a bírói szervezetnek, amely elsősorban maga védekezik ez ellen. Mindenegyes bírói ülésen mindenegyes bírói tudomájnyos értekezésben ott foglalttá tik annak megállapítása hogy: csak hárítsák el tőlük az ígazságsiziodgáltatás szigorú körén túl 1 mindazokat a funkciókat amelyek a közigazgatási hatáskört jelentik ahol a bírónak nincsen jurisdictiója ahol —^ például a földbirtokreform törvény végrehajtásánál és most a földosztásnál is — nem a perrend szerint feli vett bizonyítékokra támaszkodva mondja kii, nem is ítéletét, — hiszen nincsen jurisdictiója — csak javaslatát a községi jegyzői vagy maisok bemondásai esetleg bizottsági információk alapján. Ez az eljáriás semmiesetre sem emeli a bíró tekintélyét és a magám részéről ennek kifejezést is kívánok admL Tisztában vagyok azzá ', hogy a magyar nemzeti közvélemény és a magyar nép bizalina! elsősorban fordiul a bírói szervezet felé és talán ez indította jogszabályalkotóinkat arra, hogy enneikl a 1 szervezetnek a hatáskörébe adja ai különbeni is naigy szenvedélyt kiváltó földosztás megoldását, ez lehet átmeneti intézkedés, de a jövőbeni a funkeiókörök merevebb szétválasztása ezen a téren feltétlenül kívánatosnak mutatkozik. A bírói szervezetről szólva, meg kell állapítanom, — ha a történelem vezérfonalát figyelem — hogy a z 1869:IV. tc.-ben foglalt elgondolás naigy törést szenvedett. Ez a törvény tudniillik a bíróságnak külön közjogi állást kívánt biztosítani, egy olyan külön státust, ahová más funkcionárius be nem illeszthetőIlyenformán nagyon fájdalmasan érintette a bírói kart az 1904:1. te. rendelkezése., amely őt az összes állami funkcionáriusokkal egy és» ugyanazon klasszisba, státusba kívánta terelni. Végre hosszast vajúdás és a bírói kar tiszteletreméltó, •nyugodt, de erélyes kívánságának kijelentése utam az 1920:XX. te. visszahelyezte a bírói kart régi közjogi helyzetébe, vaigyis biztosította részére a státus teljes különállását. Ez az 1920:XX. te. ma az ő jogainak sarka- A bítrói kar ennek tökéletes végrehajtását kívánja és -kéri minden egyes gyűlésen, minden egyes felterjesztésben s a legnagyobb elismeréssel kell adóznunk, az igazságügyminisizter úr személyének, aki ennek a vágynak a kielégítése felé igyekszik s már odáig vitte a dolgot, hogy a pénzügyminiszter úr hozzájárult, hogy az 1920. évi XX. tc.-ben biztosított jogok pénzbeli részének kétharmada máris a bírói szervezet javára elssék. Említette az előttem, szóló t- képviselő úr a
