Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-342

Az országgyűlés képviselőházának 342. ülése 1943. november 23-án, kedden. 89 natuiráliák biztosítását, hogy a bíró ne legyen kénytelen a tárgyjallóteiremhen arra gondolni, vájjon az elsőrendű közszükségleti cikkek megvannak-e> családjának és elsősorban gyermei keinek, hogy ne okozzanak neki gondot ezek a természetesen reá nem is tartozó dolgok, hogy teljes lélekkel é® odaadással élhessen hivatásának. A bírósági kívánságok köziött előtérben van a napidíjak felemelésének kívánsága. kor tudta, hogy az ő rendkívüli munkáját rendkívüli módon dotálják. Ma ara a helyzet, hogy 16 pengős napidíjért kénytelen a bíró kiszállni, ez a 16 pengő pedig a legelemibb szükségleteinek is csak egy töredék részére elégséges. (Ügy van! Ügy van! jobbfé'ő.) Nem volna szabad ilyen csekély napidíjakat adni a bíróknak., akik a legtölbb esetben természetesen igyekeznek — amennyire' csak lehetséges — ennek a funkciónak teljesítése élői elzárkózni. Egy további igényük van a bíráknak az egészségügyi szolgálattal kapcsolatban az Ótba.-val szemben. Tudom, hogy az Otba-kérdést rövid idővel ezelőtt rendezték, de ez a rendezés nem elégíti ki teljesen a bíróság jogos igényeit- A híróságnak egy további követelése az. hogy kapják meg a beutalás és a betegség megállapításával kapcsolatban felmerült öszszes költségeket a

a Otba.-tól. Azt is kívánják, hogy különikórtermi ápolásban részesüljenek, olyanban, amilyent a társadalmi állásuknak és közjogi méltóságuknak megfelel. Kívánják továbbá, hogy ingyen gyógyszerellátásban részesüljenek és ingyen fogorvosi segítséget is kapjanak, T. Ház! Azt mondtam, hogy & jogszolgáltatásnak és azt igazságszo'lgáItatásnak alappillére, elsőrendű oszlopa a bírói szervezetMell ette áll az ügyvédi kar, amelynek sorsával többen foglalkoztak ugyani, de nézetem szerint eia az állami életben olyani fontos testűiéit, hogy ennek, jövendőbeli elhelyezkedésével minél intenzívebben foglalkozniunk kell. Én nemi vagyok gyakorló ügyvéd, bár ügyvédi diplomán van, távoil állok az ügyvédi gyakorlattól és talán éppenezért tudom objektívebben elbírálni ezt a kérdést, mint azok, akiket esetleg szubjektív szempontok is vehetnek a kérdés elbírálásánjáL A bírói szervezetet a bírói testületet egységes

1 fölfogás hatja át. Ez annak tulajdonítható, hogy nálunk a magyar bírói szervezőt neun az aingol rendszer szerint alakult ki, vagyis itt neun, kívülről hívják be a már külÖmi utat^ járt és bizonyos téren tekintélyre szert tett jogiászembert, hanem al magyár bíróság a kontinentális rendszer szerint önmagát egészíti ki. Az, igaz, hogy az utóbbi időkben az ügyvédeik, sorából több írót neveztek ki, de ez. a kisebbség természetszerűleg felveszi a bírói szellemeit, illetőleg megfordítva: a bírósági testületi szellem teljesen abszorbeálja ezeknek esetleges különálló felfogását, A bírói szervezet; tehát egy egységes és ugyanazon szellemitől áthatott testület. Ez nem mondható az ügyvédi karról, amelyben heterogén elemek is találhatók. Az ügyvédi kar ma szívesen' hivatkozik őseire, elődjeire; mindig megemlíti, ezek között a nagy állalmiférfiakat, Kossuthot, Deákot, a szellemi nagyságokat: Madácholt, Vörösmartyt, Kazinczyt és KölKÉFVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. cseyt, akiikí szintén ügyvédek voltak, akikről azonban e vonatkozásiban keveset beszélünk. A múltra támaszkodik a kar, mintha azt érezné, hogy az ügyvédi tekintélye bizonyos vonatkozásban meg vanl tépázva. Éni ebben a véleményben, nemi osztozom, mert ismerem az ügyvédi kart, a multbani gyakorolt jogi foglailkozásotmnál fogva* Állítom, hogy az ügyvédi kar többsége magas erkölcsi színvonalon áll. Ha mégis elszórt panaszok lehetnelk az ügy^ védi kar működésére, akkor ennek ódiumát ne az ügyvédi kar tagjaira hárítsuk, hanem sok vonatkozásban a jogkereső közönségre. Ma a jogkereső közönséget áthatja a kapzsiság, a gyors vagyonszerzési vágy, és ennek a felfo^ gásnak, a keresztülvitelénél maga mellé akarja állítani az ügyvédet. Van egy nagyon találó francia, közmondás, amely így szól: »On a besoin toujoiuus d'un homme, qui est plus petit que soi-même«, — minden embernek szüksége van egy miásikra, akii kisehb, mint ő. ő atzí ügyvédben ma nemi a polgári hivatás magaslatán álló személyt, nem a jogi felkészültség és aj jogi tudás tiszta, fegyverével dolgozó köziünk^ ciomláriust látja, hanem kapzsi, Önző hajlainainafc és vágyainak kielégítési eszközét. Nézetem szerint ebhől a szemszögből is meg kell bírálni ezt a, kérdést s nem lehet minden tévedést és botlást az ügyvédi kar számilájiára írni. T. Ház! A m. kir. Pázmány Péter Tudományegyetem iijabbanv de 'különösem a húszas évek után, amikor a doktorii eímet viselők részéről botlásokat tapasztalt és bűncselekmények elkövetését látta, ítéleteket hozott, amelyekben megfosztotta az: illetőket a, doktori címtől- Ez nagy vitára adott okot és felvetettéi azt a kérdést, vájjon a Pázmány Péter Tudományegyetemnek megvanUa az at joga, hogy attól, akit annakidején! doktorrá avatott, a doktori címet megvonhassa, A diszkusszió folyamán különböző vélemények merültek fel. Az egyik álláspont azt mondja,, hogy a doktori diplomához nyúlnia a Pázmány Péter Tudomány egy etemnekV nem lehet, az egyetem álláspontja szerint azonban a doktor, amikor megkapja a doktori eímet és őt felavatják esküt tesz az erkölcsi és állami törvények megtartására^, tehát az egyetemnek igenis joga vani hozzá az utólagos jogfosztáshoz! é> ebhe a kérdésbe beavatkozást nem enged!. Azokl akik a Pázmány Péter Tudományegyetem álláspontján voltak, igyekeztek megindokolni ezt, az álláspontot és azt mondották, hogy azí egyetemeket a multbani is aiuitonomikus hatáskör és büntetőjogi hatáskör illettéi meg, . fegyelmi úton tehette felelőssé az Ő doktorait, orvosait és gyógyszerészeit s ez a jog nyilván fennmaraidíhatott az ő javára továbbra' is a hagyomány és a jogszokás alapján. KülödbenJs azok, akik a doktori esküt leteszik a doktori eím elnyerései alkalmával, egy olyani szellemi és eszmei egységben vaïnmafe, hogy azokat a jogi és erkölesi! elveket, amelyeket a Pázmány Péter Tudomány egyeltem előírt a doktorok számlára, ajövőben is betartani kötelesek s azért mindig fele'Tősek. Ebben a kérdésiben 1922-ben megszólaltatták azigazságügymlimiszter urat is, ski arra az) álláspontra helyezkedett, hogy valóiban a doktoroknak a csoportja egy bizonyos egyetemmel kapcsolatban, vagyis azzal az egyetemmel kapcsolatban, amelytől a doktori címet kapták, egy universi;tas personarum, vagyis egy esz12