Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-342

?*> Az országgyűlés képviselőházának 342. &s mögéje tudja helyezni ia hadigépezetet köz­vetlenül szolgáló tárcák szü'kségl'eteiiiek. Hogy számokkal támasszam alá a most mondottakat, ezt bizonyítja az, hogy amikor az állami költségvetés általában, körülbelül 45%-ois emelkedést mutat, akkor &m igazság­ügyi tárca alig- 33%-os emelkedést ér el. Ha figyelembe vesszük, hogy ennek az emelkedés­nek majdneml egész összegé személyi kiadá­sokra' megy, ,akkor láthatjuk, hogy a z igazság­ügyi tárciai dologi kiadásaira úgyszólván nem jut .felemelt összeg. T. Ház! Ez a takarékosság, ez az, .ömmér­sékilet azonban nem állandósulhbt és nekünk, akik az igazságügyi szervezet munkásai va­gyunk, itt az; országgyűlésben fel kell emiei­münk szavunkat és meg kell állapítanunk, bogy iaz igazságügyi tárca nem ezt a költség­vetést érdemli (Ügy vam>! Ügy van! a jobbolda­lon.) és ha az idők úgy alakulnak, ha* a háború elmúlik és ez lehetséges lesz, akkor az ország­gyűlésnek sürgősen és elsős on Iblara azokat a kényszerű meg-takarításokat és hiányokat kéli pótolnia, amelyeket igazságügyi szervezetünk, az, igazságügyi tárca a háború folytán elszen­vedett. T. Ház! A inast említettek kapcsán ki aiks­ruDçna emelni azt a tényt is, hogy igaziság ügyi. , szervezetünk egész beállítottsága mennyire szerény, mennyite puritán» Hogy egy példával éljek, ítélöbíráiük legnagyobb része 1 ma is sa­játtkiezűleg végzi el aiz írásbeli munkát. (Mezey Lajos: Ëz is hiba!) Merem; állítemi, hogy ál­lami igazgatásuukbain kévé« szervezet van, amelly kevesebb (bürokráciával intézné; az ügye­ket. T. Ház! Netn politikai állásfoglalás és azt, hiszem, a túloldalról sem fog ellenmondásba ütköiznií az a^ megállapításom, hogy az egész nemzeti közvélemény elismeréssel hajlik _ meg igazságügyi szervezetünk kiváló munkája és puritán szelleme előtt. (Ügy van! Ügy V.M! — Taps a jobboldalon) Háborús időben a jogszabályalkotás szín­vonalánaki fontossága, mindig jobban előtérbe kerül, mert a dblog természeténél fogva a há­borús időkben nagyrészben rendeleti úton tör­ténvén a jogszabály alkotás, a parlamenti kon­troll hiánya fokozott gondosságot és felelőssé­get hárít a ko di'f ikátorra. Itt legyen szab ad vála­szolnom az előttem szólott igen t. képviseiő­iársunkmiak, aki iái kodi-fiká'-uós munkát kriti­zálita. KÉItiségteleiii, hogy hibák: nélkül mîmes kodiifikációnki sem, akármilyen magas színvo­nalon áll is az igazságügymiinisztérium kodifi­káeiós osztálya. Nem írhatom azonban ,alá azt a megállapítást, hogy ma- egy furoir legislati­vusi dühöng. Ha össze méltóztatik t. képviselő­társam, hasonlítani) ,a- múlt világháborúban al­kotott jogszabályok számát azokkal amelyek ma készülnek, alkkor meg méltóztatik állapí­tani, hogy helyes a, költségvetés indokolásá­nak azi a megállapítása, hogy az igazságügy­minisztérium minden erővel azon dolgoz!k, hogy a jogviszonyok agyonszabályozását mér­sékelje és ilyen irányban szuggeszltiót gyako­rol az egyéb tárcákra is. (Ügy va>n! jobbfelöl.) Az kétségtelen, hogy a jogi nyelv nehéz nyelv, . de így van, ez más nyelveknél iß, nemcsak a magyar nyelvnél és a jogszabályokat, sajnos, népies stílusban miegalkotni nem lehet. Helye­selnem kell azonban az; ellőttem felszólalt kép­visel őtársamnak azt a kívánságát, hogy a fom­tosalbb és nagyobb jelentőségű jogszabályok, a rendeleti jogszabályok indokol ássál láttassa­nak el, mert hiszen ez ezeknek a jogszabályok­ülése 1943. november 23-án, kedden. niak megértését és alkalmazását természetesen könnyebbé teszi. T. Ház! Helyes a kodifikációnkbaín. meg­nyilvánuló az az irányzat is, amely a jogfeij­lődésibem azi életnek, a népben, a gazdasági viszonylatokban kialakuló - jogszabályoknak tért enged. Jogfejlődésünkinek ea az iránya megfelel jogfejlődésünk múltjának is, mert' bár mindig megvolt államunkban a törekvés arra, hogy jogszabályainkat írásba foglaljuk, kodifikáljuk,^ azonbam ez »eindesem a szokásjog alapjaim történt, inkább szankcionálása, rend­szerbe foglalásai volt ennefe Ha ettől eltérések voltak,, mint jogtörténetünk mutatja, ea in­kább az idegep imperiumiok alatt történt, a josefiinus időkben, vagy a Bach-korszakban. A magyar szelleimásiéiget eltöltő jogérzék ugyanis meglátta azt, hogy mesterséges, fe­lülről diktált jogszabályokká;! az életet tartósan irányítani nem lehet. Meglátta, hogy mara­dandó érték csak az a jogszabály lehet, amely­nek létrejöttét, amelynek intézkedéseit a köz­vélemény helyesli, természetesnek '• tartja. Ezért helyeslem, az; igazságügyi kormányzat­maik azit az intencióját, amely a magyar pol­gári törvénykönyvet a mai időkbem nem al­kotja meg, hanemi magánjogi jogfejlődésünk irányításiát bíróságainkra bízza. Az élet ugyanis rést ütme rajta talán minden órában. Meg kell vánniunk az új gazdasági és társa­dalmi rend kialakulását. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.), amelynek: megtörténtével meg­alkothatjuk miajd az új polgári törvény­könyvünket. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Szerencsénk az, hogy legfelsőbb bíróságunk színvonala megengedi azt, hogy jogfejlődésünk irányítását, a joggyakorlatot bíróságainkra bízzuk. Az elmúlt évtizedekben tapasztalhattuk nehéz időkben éppemúgy, mint békés korszakókban, hogy legfelsőbb bírósá­gunk milyent bölcsest%sel. milyen kiválóan irányította a: jogfejlődést, sokszor minden írásbeli jogszabály útmutatása, segítsége nél­kül. Hoary mást UPI mondjak, a valorizációs joggyakorlatra utalok. T. Ház! Mindenesetre a magyar néplélek sajátossága folytam szükséges az, hogv a josr­swabályalkotás evolúciós útom memJenés ez áll bizonyos mértekben még a? alaki jogra J& Amennvibem fon to® az. hoary valamely nép alkotmányát önimagából kitermelve, önmaga építse fel éppoly fontosságú az, is. hogy az életét szabályozó jogszabályokat is maga, az, ő életviszonyainak, jellemének ismerp+ében és ezek alánul vételé vei állapítsa meg. Hogy pél­dával éljek, mennyire más jogszabályok kel­lenek e°:y államban, ahol cigánynép laktik, vagy a Lappföldön, ahol a lapp nép nem; is­mer 1 ' a loná« fogalmát T Ház! Mi nemi másoltuk le sem a Code N'ímo" l eont. s ,r im miás bevált külföldi jogsiba­ivo'Viat. p mí ''necnnk valóban! magvar í/ov, K^mm/y o-voVprezîk a magyar népben, a nfiagy'ar föld finloT^i^a^i. T. TTá.z! \ költsésrvetps indokolása n bün­tető kódexről is megemlékezik és a^t hiszem, természetes az- ha errő 1 i« az a véleményem, ami a maa:ániogi törvénykönyvről, hoo-v en­nek megalkotásával is várnnnk kell a 1 * új ^end kialakulásáig és azután kell azt az akkori vi­szonyoknak, az akkori életformának megfele­lően megalkotni. Nem tartom azonban helyte­lennek azt, hogy ennejc a büntető kódexnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom