Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-342
?*> Az országgyűlés képviselőházának 342. &s mögéje tudja helyezni ia hadigépezetet közvetlenül szolgáló tárcák szü'kségl'eteiiiek. Hogy számokkal támasszam alá a most mondottakat, ezt bizonyítja az, hogy amikor az állami költségvetés általában, körülbelül 45%-ois emelkedést mutat, akkor &m igazságügyi tárca alig- 33%-os emelkedést ér el. Ha figyelembe vesszük, hogy ennek az emelkedésnek majdneml egész összegé személyi kiadásokra' megy, ,akkor láthatjuk, hogy a z igazságügyi tárciai dologi kiadásaira úgyszólván nem jut .felemelt összeg. T. Ház! Ez a takarékosság, ez az, .ömmérsékilet azonban nem állandósulhbt és nekünk, akik az igazságügyi szervezet munkásai vagyunk, itt az; országgyűlésben fel kell emieimünk szavunkat és meg kell állapítanunk, bogy iaz igazságügyi tárca nem ezt a költségvetést érdemli (Ügy vam>! Ügy van! a jobboldalon.) és ha az idők úgy alakulnak, ha* a háború elmúlik és ez lehetséges lesz, akkor az országgyűlésnek sürgősen és elsős on Iblara azokat a kényszerű meg-takarításokat és hiányokat kéli pótolnia, amelyeket igazságügyi szervezetünk, az, igazságügyi tárca a háború folytán elszenvedett. T. Ház! A inast említettek kapcsán ki aiksruDçna emelni azt a tényt is, hogy igaziság ügyi. , szervezetünk egész beállítottsága mennyire szerény, mennyite puritán» Hogy egy példával éljek, ítélöbíráiük legnagyobb része 1 ma is sajáttkiezűleg végzi el aiz írásbeli munkát. (Mezey Lajos: Ëz is hiba!) Merem; állítemi, hogy állami igazgatásuukbain kévé« szervezet van, amelly kevesebb (bürokráciával intézné; az ügyeket. T. Ház! Netn politikai állásfoglalás és azt, hiszem, a túloldalról sem fog ellenmondásba ütköiznií az a^ megállapításom, hogy az egész nemzeti közvélemény elismeréssel hajlik _ meg igazságügyi szervezetünk kiváló munkája és puritán szelleme előtt. (Ügy van! Ügy V.M! — Taps a jobboldalon) Háborús időben a jogszabályalkotás színvonalánaki fontossága, mindig jobban előtérbe kerül, mert a dblog természeténél fogva a háborús időkben nagyrészben rendeleti úton történvén a jogszabály alkotás, a parlamenti kontroll hiánya fokozott gondosságot és felelősséget hárít a ko di'f ikátorra. Itt legyen szab ad válaszolnom az előttem szólott igen t. képviseiőiársunkmiak, aki iái kodi-fiká'-uós munkát kritizálita. KÉItiségteleiii, hogy hibák: nélkül mîmes kodiifikációnki sem, akármilyen magas színvonalon áll is az igazságügymiinisztérium kodifikáeiós osztálya. Nem írhatom azonban ,alá azt a megállapítást, hogy ma- egy furoir legislativusi dühöng. Ha össze méltóztatik t. képviselőtársam, hasonlítani) ,a- múlt világháborúban alkotott jogszabályok számát azokkal amelyek ma készülnek, alkkor meg méltóztatik állapítani, hogy helyes a, költségvetés indokolásának azi a megállapítása, hogy az igazságügyminisztérium minden erővel azon dolgoz!k, hogy a jogviszonyok agyonszabályozását mérsékelje és ilyen irányban szuggeszltiót gyakorol az egyéb tárcákra is. (Ügy va>n! jobbfelöl.) Az kétségtelen, hogy a jogi nyelv nehéz nyelv, . de így van, ez más nyelveknél iß, nemcsak a magyar nyelvnél és a jogszabályokat, sajnos, népies stílusban miegalkotni nem lehet. Helyeselnem kell azonban az; ellőttem felszólalt képvisel őtársamnak azt a kívánságát, hogy a fomtosalbb és nagyobb jelentőségű jogszabályok, a rendeleti jogszabályok indokol ássál láttassanak el, mert hiszen ez ezeknek a jogszabályokülése 1943. november 23-án, kedden. niak megértését és alkalmazását természetesen könnyebbé teszi. T. Ház! Helyes a kodifikációnkbaín. megnyilvánuló az az irányzat is, amely a jogfeijlődésibem azi életnek, a népben, a gazdasági viszonylatokban kialakuló - jogszabályoknak tért enged. Jogfejlődésünkinek ea az iránya megfelel jogfejlődésünk múltjának is, mert' bár mindig megvolt államunkban a törekvés arra, hogy jogszabályainkat írásba foglaljuk, kodifikáljuk,^ azonbam ez »eindesem a szokásjog alapjaim történt, inkább szankcionálása, rendszerbe foglalásai volt ennefe Ha ettől eltérések voltak,, mint jogtörténetünk mutatja, ea inkább az idegep imperiumiok alatt történt, a josefiinus időkben, vagy a Bach-korszakban. A magyar szelleimásiéiget eltöltő jogérzék ugyanis meglátta azt, hogy mesterséges, felülről diktált jogszabályokká;! az életet tartósan irányítani nem lehet. Meglátta, hogy maradandó érték csak az a jogszabály lehet, amelynek létrejöttét, amelynek intézkedéseit a közvélemény helyesli, természetesnek '• tartja. Ezért helyeslem, az; igazságügyi kormányzatmaik azit az intencióját, amely a magyar polgári törvénykönyvet a mai időkbem nem alkotja meg, hanemi magánjogi jogfejlődésünk irányításiát bíróságainkra bízza. Az élet ugyanis rést ütme rajta talán minden órában. Meg kell vánniunk az új gazdasági és társadalmi rend kialakulását. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.), amelynek: megtörténtével megalkothatjuk miajd az új polgári törvénykönyvünket. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Szerencsénk az, hogy legfelsőbb bíróságunk színvonala megengedi azt, hogy jogfejlődésünk irányítását, a joggyakorlatot bíróságainkra bízzuk. Az elmúlt évtizedekben tapasztalhattuk nehéz időkben éppemúgy, mint békés korszakókban, hogy legfelsőbb bíróságunk milyent bölcsest%sel. milyen kiválóan irányította a: jogfejlődést, sokszor minden írásbeli jogszabály útmutatása, segítsége nélkül. Hoary mást UPI mondjak, a valorizációs joggyakorlatra utalok. T. Ház! Mindenesetre a magyar néplélek sajátossága folytam szükséges az, hogv a josrswabályalkotás evolúciós útom memJenés ez áll bizonyos mértekben még a? alaki jogra J& Amennvibem fon to® az. hoary valamely nép alkotmányát önimagából kitermelve, önmaga építse fel éppoly fontosságú az, is. hogy az életét szabályozó jogszabályokat is maga, az, ő életviszonyainak, jellemének ismerp+ében és ezek alánul vételé vei állapítsa meg. Hogy példával éljek, mennyire más jogszabályok kellenek e°:y államban, ahol cigánynép laktik, vagy a Lappföldön, ahol a lapp nép nem; ismer 1 ' a loná« fogalmát T Ház! Mi nemi másoltuk le sem a Code N'ímo" l eont. s ,r im miás bevált külföldi jogsibaivo'Viat. p mí ''necnnk valóban! magvar í/ov, K^mm/y o-voVprezîk a magyar népben, a nfiagy'ar föld finloT^i^a^i. T. TTá.z! \ költsésrvetps indokolása n büntető kódexről is megemlékezik és a^t hiszem, természetes az- ha errő 1 i« az a véleményem, ami a maa:ániogi törvénykönyvről, hoo-v ennek megalkotásával is várnnnk kell a 1 * új ^end kialakulásáig és azután kell azt az akkori viszonyoknak, az akkori életformának megfelelően megalkotni. Nem tartom azonban helytelennek azt, hogy ennejc a büntető kódexnek
