Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-342

Âz országgyűlés képviselőházának 342. ülése 1943. november 23-án, kedden, 77 megalkotásával, a tervezet elkészítésével a kormány foglalkozik, mert bizonyos útmutatást fog az, tartalmazni büntető bíróságainknak a büntető gyakorlat fejlődése szempontjából, de csak mint ilyent és nem mint kódex erejű jogszabályt tartom aktuálisnak. Természetesen nem áll ez, amit most mondok, a munkában lévő harmadik büntető-novellára, amely a mai kivételes viszonyok folytán szükséges, inkább átmeneti, inkább részletszabályozásokat tartalmaz, amelyekre azért is szükség van, mert hiszen a dolog természeténél fogva — a büntetőjog inkább formális jog lévén — a büntetőjog terén a bírói gyakorlatnak kevesebb módja van arra, hogy jogszabályt alkothasson. T. Ház! Feltétlenül szükségesnek és sürgősen megalkotandónak tartom azonban a magyar részvényjog reformját. Tudatában vagyok annak, hogy a magyar részvényjog, akárcsak a kereskedelmi jog más ágai, szintén nem függetleníthetek más, különösen velünk gazdasági kapcsolatban lévő államok idevonatkozó jogrendszerétől. Tisztában vagyok azzal is, — hiszen álláspontomat már leszögeztem — hogy éz a kérdés sem oldható tmeg véglegesen az új gazdasági és társadalmi rend kialakulása előtt. De éppen a háborús és a háborút követő átmeneti idők tartamária tartom szükségesnek a kereskedelmi jognak és különösen a részvényjognak, ha csak átmenetileg való szabályozását is, ha meg akarjuk menteni a magyar mobil kistőkét attól a rombolástól, amelyet az 1914—1918 közötti világháború és az azt követő idők idéztek fel, (Ember Sándor: Nagyon helyes!) Nagy jelentősége van e kérdés megoldásának a pengő értékállandósága szempontjából is. Azt hiszem, ha azt az ideges, elhelyezkedni nem tudó, bizalmatlan kistőkét, amelynek tulajdonosa alakítja ki az ország közhangulatát, egy jó, szigorú részvényjog mellett reális elhelyezkedéshez juttatjuk, akkor a közvélemény a pengő szempontjából is észrevehetően meg fog nyugodni. Nem. félek attól az ellenvetéstől» hogy az anonimitás elvét élvező nagytőke vissza fog vonulni. Ettől háborús viszonyok között kevéssé kell tartani, de igenis tartani kell attól, hogy a háború által kiváltott kapzsiság a magyar kistőkét a mai liberális részvényjog mellett esetleg újból tönkreteheti úgy, mint 1918-ban. Ez a kérdés, nézetem szerint, nem is tartozik teljesen a zsidókérdés komplexusához, bár Magyarországon lévén az is, feltétlenül belejátszik és talán éppen a zsidókérdéssel való kapcsolata miatt kell fokozott fontosságot tulajdonítani ennek a kérdésnek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) De a zsidókérdésen felülemelkedve, az a nézetem, nem szabad megismétlődni hagynunk a világháborúnak és az azt követő időknek a rombolását, amikor — ismétlem — a háborús kapzsiság a magyar kistőkés és kisrészvényes vagyonát a részvényjog védelme alatt tönkretette. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Költségvetési beszédem keretében nem foglalkozhatom) ennek a részvényjognak az alapelveivel, die

1 tudom, az igaizságügyminiszter úr kiváló szakértője a kérdésnek és jól istmeri azt. Amikor én ai t. Ház figyelmét erre a szerintem nagyon fontos kérdésre felhívom, csalfa arra kérem a miniszter urat, méltóztassék a magyar részvény jog reformját legközelebbi imninkapro|gra<mimj.áha beilllesiztemi'. (Heh/e&és jobbfelőlj Nem tartozik szigorúan az igazságügyi tárcához, mégis fel akarom említeni a közigazr gaitási bíróság kérdését. Mi, akik a jo^oiad gyár korlatilag foglalkozunk, látjuk, hogy ez az igazán hivatása magaslatán álló bíróság nem tudja betölteni az aukotmanyvedo és állampolgári jogokat vétdő legfelsőbb bíróság' feladatát, mert hozzá nem méltó bagatol ügvekkei vam elhalmioiavaí. Tudom, ismételten készültek javaslatok ebben a kérdésben, de a megoldás mégis kiesik. Sajnos, arra sincs időm. hogy ezzel a kérdéssel a részletekbe menően jügiailkozzani, csak azt szeretnémi, ha az igazságügyminiszter úr oiiyan érteleimben foglalk óznék ezzel a kérdéssel, hogy az elsőfokú, vagy középfokú közigazgatási bár óság okát az igazságügyi szervezet keretébe iktassuk be, mert meggyőződésem, hogy ezzel a közigazgatási bíróság méltósága', tekintélye és nivója nem szenvedne, a közvélemény viszont ezt a megoldást — merem állítani — megnyugvással fogadná. (Ügy van! Úgy van! — Helyezés jobbfeiâi) T. Ház! A jogszabályalkotással kapcsolatban ki akaróik térni még egy kérdésre, amelyre az indokolás is utal, arra a készülő törvényjavaslatra, amely a mezőgaz da^ sági ingatlainolki elaprózó dásámatk meggátlását célozza:. Erre a törvényjavaslatra már régen szükség lett voljia nemcsak gazdasági és: termelési, hanem családvédelmi szempontból is. Most, a háborús időkben, amikor ai terme lésnek és a munka kihasználásának fontosságai mindig jobban előtérbe nyomul, erre a javaslatra, sürgős szükség van és ha hibája lesz, csak az lesz, hogy .nagyon sokára fogja csak éreztetni hatását. Jó és helyes jogszabály csak jó igazságszolgáltatás .mellett lehet igazi értéke a.

f nemzetnek'. Mi büszkén mondhatjuk, hogy bíróságaink európai viszonylatban is a Jegmagasabb színvonalon vannak. (Ügy van! Úgy van! jdbbfelâi) Azt kézzelfoghatóan láttuk és éreztük a visszacsatolt területek átvételekor, hogy mennyivel magasabban állnak a körülöttünk álló országok

1 bíróságainál. A magyar bíróság hozzáférhetetlensége, pártatlan-, sága és 'magas színvonala éppen olyan fogalmak, mint a •magyar csenidőr erélye, megbízhatóságai. Sajnos, — mint am előttem szólott i,

f képviselőtársam is utalt erre — álmagyar bíró javadalmazása nem megfelelő és az a szerény emelés, amelyet az igazságügyminiszter úr a képesítesd pótlék terén el tudott érni, — amiért feltétlenül köszönet illeti a pénzügyminiszter urat és az igazságügyminiszter urat — nem lehet elegendő honorálása annak a heroikus munkának, aimelyet a magyar bíró a mai viszonyok

1 között végez. (Ügy vam! Ügy nam!) En mem azért tartoni szükségesnek a ma.. gyia-r 'bíró jobb dotálását, mert félteném pár-. tiatlanságáti, -vatgry hoBziáiféirhetieitleíniS.égét, hiszen láttam én, hogy a magyar bíró szaka'dioclozoitt ruhában, éhezve, inflációs időikben dolgozva, éppemúgy megőrizte pártatlianságát és hozzáférh©tétlenségét, mint jobb időkben. # Én azért tartom szükségesnek a magyar, bíró jobb dotálását, mert féllek alttól), hogy a mindennapi ellet gondjaitól lehúzva, kicsinyessé _ válik ets anyagi kényszerűségből az élettől vissza vonni, elszakad, hogy ezzel a szóval éljek. Én igen nagy súlyt helyezek arra, hogy a magyar bíró, a. magyar bíróság ne szakadjon) ell aiz ellentől. Ennek igen ktiváló eszköze az —•• amit az igazságügyminiszter úr éles szeme meglátott .— hogy a bírói karba az életből, az ügyvédi karból minél több embert kell kine-