Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-342

72 Az országgyűlés képviselőházának 342, életpairanosa, amelynek hűséges teljesítéséhez mi törvényhozók a jogeszmének örökkévalósár gából és a magyar igazság győzelmében való rendíthetetlen hitünkből is 'erőt merítünki. (Ügy van! jobb felől.) Teljes bizalommal az igazságügyminiszter úr működése iránt, a-> tárca 1944, évi 'költségvetését ezekkel a gondolatokkal és ezzel a remjénységigel vagydk bátor a i. Háznak elfogadásra ajánlani. (Elénk éljenzés és taps (h jobböldahtn és a középen.) EUnök: Szólásra következik a vezérszíóno kok közül? Haala Róbert jegyző: Mosonyi Kálmán! Elnök: Mosonyi Kálmán képviselő urat illeti ai szó. Mosonyi Kálmán: T. Képviselőház! (Halljuk! Hal juh! a szélsőbailo'dai'o'n.) Naisfy élvezeittel hallgattami Benkiő Géza képviselő urnák elméleti, mondhatriiáimi ttudbmányiosi fejteget isiseit és szeretnék! iis azokba belekapcsolódni, sajnos azonbani, a korlátozott beszédidő miatt ez részemre lehet etilen. E hegyiéit inkább abba _ a, témakörbe kapcsolódóim bele, amelyet az előadó tír is érintett és egy szóval, a: rendeletinfláció szóval jellemzett. Tény az, 'és az igazságügyi költségvetés indokolása sein titkol ja,, hogy ebben az évben az egyetlenegy igazságügyi vonatkozású törvényt sem alkottunk, ellenben az igaizsagüigyminisztérium muníkássága a törvényeilpkészítésre, a riendeletek felülvizsgálására és a rendiéi etaltkotási jogkörre terjeszkedett kii. T. Ház! 1931. óta úgyszólván szokássá vált az, hogy törvény helyett rendeletekkel intézkedjünk. 1931-ben. amikor az a nagy gazdasági romlás .volíj és az összminisztérium kji-^ atdlott egy sereg igen foinlto® és a törvényhozás^ útjára 'tartozó rendeletet, utána a; törvényhozáshoz fordult és ezeknek a rendeleteknek jóváhagyását kérte. A törvényhozás ezeket a rendeleteket jóváhagyta, siő't az 1931:

XXVI. te. 2. §-ában feilhatalllmazta a minisztériumiot, hoi»y mindaddig, amíg' azt a gazdasá&i és hitelélet rendjének megóvása szükségessé fieszi, e c'éloki érdek ében rendelettel magánjogi, 'eljárási, úgyszintén a törvényhozás hatáskörébe tartozó egyéb rendelkezésieket, is megtehet. . A gazdasági romlás, a gazdasági pangás ejgy^két év múlva elmúlt, azonban az összminisztéirium az idézett, törvény 2. §-a alapján állandóan élt evvel a reindéilieitkibocsátási jogával, állandóan megkapta, a felhatalmazást a rendeletlkibocsátásrai, ^ míg azután az 1939:11. te. felhatalmazta a minisztériumot arra), hogy bJáfooirú. idegen, vaiP-y az^ országot közvetlenül fenyegető háborús veszély esetében a minisztérium valamennyi tagjának feleilősigége mie-llet)" a törvényhozás további rendelkezéséig a szükség mértékéhez képest., megtehet olyan rendelkezeseket, • amelyeik a, törvényhozás jogkörébe tar t óznának. Mindkét törvényi felhatni mázasból kitűnik, mindkét törvényhely hivatkozik arra, hogy a minisztérium csupán szükséghez képeist viellieiti igénybe a nendeleti jogalkotás éjszközét és az 1931:XXVI. te. kimondja, hogy csak a gazdasági és hitellélet rendjének megóvása érdekében, alkalmazható ez a rendeletalkotási jog. Ezzel _ szemben,, szerény véleményein szerint, a minisztérium, — és itt nem annyira as Tgazságügymini'sztóriumra, mint inkább az összminiszttériumra gondolok — a szükségen ülése 1943. november 23-án, kedden. felül vette igénybe a rendeletalkotási jogkört. Tény a,

Z

|, hogy vau 'két intézményünk, BI 36-os honvédelmi bizottság és a 42-es Ibizottlság, amely f alkotmányos látszatot ad a rendeletek kibocsátásának: a, minisztérium ezeket a rendeleteket kibocsátásuk után bemutatja ezeknek az országom bizottságoknak,, az országos bizottságok ezeket a rendel etekéit jóváhagyják, elei joguk van a miniszter feleÍősségrevonása, illetve a rendeletek hatályonkívü'l helyezése, iránt a megfelelő lépéseket megtenni ök. 193.1. óta azonban egyetlenegy eseíben sem történt meg, hogy «z országos bizottságok a minisztérium bármilyen rendeletét kifogásolták yoíjum (ineze Antal: Pedig volt abban rossz is biztosan !) A látszat szerint tehát ez a reudeletkibocsátás alkotmányunkkal megegyezik, ha azonban az említett 1931. évi ésaz 1939. évi törvények indokolását; és intencióit vesszük figyelembe, sikkor kitűnik az, hogy az alkotmányos felfogással, amelynek éppen az előadó úr szavai szerint az igazságügyminisztei" úr igen nagy tisztelője, ez ellenkezik. (Nagy László: Nemi is hallgatják meg, amikor iái bizottság kifogásol valamit!) T. Ház! Ez a rendeletinflációi, amely most az utóbbi, évekb

en folyik, nemcsakhogy ellenkezik a tényleges,' a valóságos alkotmányossággal, hanem a rendeleteknek ez a túltengése ós a törvényhozás útijára, tartozó kérdésieknek rendelettel való szabályozása nézetem szerint igen hátrányos is. Az igazságüg-yminiszter úr már $z 1940. évben, költségvetési beszédében hiviaitko>zo

:t

t arra, hogy ő elismeri, hogy a rendeleti jogalkotás túlteng, azonban a rohanó idők, a változó viszonyok,, a háborús helyzet szükségessé teszik a rendeleti jogalkotási mert. a viszonyok és a szükségletek napról-napra változnak, a törvényhozás működése meglehetősen lassú és — amint a miniszter úr mondotta — miire a törvényhozás valamilyen kérdésiben állást foglalhat és törvényt hozhat^ addigra esetleg meigváltozhatik ,ai helyzet és a törvény már szükségtelenné válik. T. Képviselőház! Én elismerem azt, hogy a rendel étnek egyetlen egy előnye van, az, hogy gyors, ellenben e mellett igen-igen sok hátránya, van. Hátránya elsősorban az, hogy a rendelet nemi kerül nyilvánosságra, megalkotása előtt. A törvény ellenben nemt'sak itt. •d

r Házban, a pléimmban. és a biziottságoklban tárgyaltaitdík,, hanem előzői .eg- kiadiatilki különféle szakbizottságoknak, ezek faj szakbizottságok alaposan áttanulmányozzák az, illető törvén yjiavaslatot, rígy kerül az vissza

1 a minisztériumbiai sok-sok hozzászólás és észrevétel után és akkor a minisztérium a Ház elé terjeszti a törvényjavaslatot A törvényjiav as latot a Ház ugyanesak alaposán meigvitatja mind a bizottságaiban, mind a piéniumbni és például nem is kell most másra. hivatkoznom, mint a legutóbb letárgyalt két törvényjavatsilátriai, amelynek ai plénumban, madd ai ^bizottságiban történt lé tárgy adásakor az igazságügyminisEter úr maga is hozzájárult a két

r törvényjavaslat egyes szakaszainak kiegészítéséhez és módosításához, ami bizonj ítéfca annak,, hogy igenis, ezekre a módosításokra szükség volt. Ugyanez a rendeletnél nem történik

1 meg és ez az oka annalk, t- Ház, hogy olyan rendeletek ildritnalk inajpvilagot

v ampttyefe; ieigyrészt érthetetlenek, másrészt zavarosak ' ék végül — amit taíláni legelőbb kellett: volna mon-