Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-342

66 Az országgyűlés képviselőházának 342. ülése 1943. november 23-án, kedden. tömegpusztítás; r tárgya, amikor a hadihelyzet vá-ltozásával méff a. polgári személyekkel szemben is súlyos bűncselekménynek minősíttetik. az, ami pár hónappal előbb dicsőített erény volt, amikor kultúrállamok vezetői a béke biztosításának ürügye . alatt' a háború befejezés© utáni időre oly jogtételeket állítanak fel, amelyek az alkotmányjogokkal', az emberi szabadságjogokkal és_ a jus naturale alapelveivel, sőt a nemzetközi jog alaptételeivel is ellentétben^ állanak, akkor aj jogeszme tekintélye és hatóereje elleni lekicsinylést és a támadásokat nem könnyű kivédeni. .Nemcsak a laikus, hanem a jogászlélek előtt is megjeienik a kísértő és feladja a kérdést: a háborús helyzet tudatában vájjon érdemes volt-e a. világhírű jogtudósoknak a jogbölcselet és politika síkján a jogeszme tartalmát elméletileg kiemelni, — azt: a kultúráüamok jogrendszerében kimunkálni — jogintézményeket^ létesíteni. — azokat a gyakorlati jogászok útján az életben, érvényesíteni? — ha épp a legválságosabb viszonyok között, amikor a szenvedő lélek legjobban rászorulna, jogai védélmérer— kénytelen a jogélet minden vonalán: a nemzetközi jogi, köz jogi, magánjogi, stb. jogosítványoknak a; félretételét, ső'ti cinikus eltiprását elszenvedni'? T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy ide vonatkozólag néhány ma is hatályban »lévő tételes nemzetközi jogszabályra utalhassak. Tudvalevőleg a II. hágai békekonferencia az 1907. évben épp Oroszország kezdeményezésére ült össze, amelyen 12 ..külön- egyezmény jött létre, amelyeknek mindenikét az Összes Jelenleg hadai viselő hatalmak elfogadták és 1907 október 18-án aláirtaik. A III. egyezmény az ellenségeskeidések megkezdéséről szoî, melynek 1cikke szerint előzetes és minden kétséget kizáró hadüzenet nélkül az ellenségeskedéseket megkezdleni^ nem lehet. A szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól! szóló fontosi IV. egyezmény 25. cikke szerinti nem védelmezett városokat, falvakat, lakott helyeket, vagy épületeket megtámadni, vagy bombázni mindenképpen tilos. Bár a légi bombázásra nézve kü-lon egyezményt létesíteni nem sikerült, de értelemszerűié g a tilalom erre nézve még inkább kiterjed. A, 26, cikk szerint a. polgári lakosságra tekintettel a bombázást csak előzetes figyelmeztetés után

1 lehet megkezdeni. Ezek az egyezményeik és szabályzataik törvénytárunkban, mint 1913. évi XLIII. te. vannak beiktatva és ma isi hatályban vannak, sőt egyoldalúi as hatályon kívül sem helyezhetők. Hasonlóan, mint 1936. évi XXX. te. vannak 'törvénytárunkban be cikk egyezve: »A hadrakelt seregek sebesültjei és betegei helyzetének javításai és a hadifoglyokkal való bánásmód! tárgyában Genfben 1929 július 27-éini kelt egyezmények« is, amelyekkel a korábbi humanitárius rendelkezésieket kívánták tökéletesíteni. Ezltl már a hadviselő államok közül Szovjetoroszország nemi írta alá. Amire mines tételes nemzetközi jogi rendelkezés, arra van nemzetközi szokásjog vagy közmeggyőződés, amely a háború , borzalmiait enyhíteni lenne hivatott, de hol szunnyad a jogérzet, a lelkiismeret és a kultúra, aanely • e- nemzetközi jogszabályoknak végrehajtását ki'kétayszeríthetné és euenőrlizbetniá'? Nem «i győző egyoldalú pariancsa,, haineim pártiatillan' nemzetközi bíróság lenne hívatott megállapítani úgy a háború felidézéséért mint a békeszerződések igazsúgtalain rendelkezéseiért, valamint a nemzetközi egyezmények megsértéséért való felelősséget. Ma már az egész világ közvéleménye előtt tisztázva van az, hogy az 1914. évi első világháfboirú felidézését egyedül Magyarországnak mártírhalált halt dicsőemlékezetű miniszterelnöke: gróf Tisza István ellenezte és a belgrádi külügyminisztérium titkos levéltárából nyilvánosságra^ kerültek a

1

» - első világháború felidézői, — mégis a trianoni parancs szerint kénytelenek voltunk beismerni, sőt az 1921. évi XXXIII. tc.-ben törvénybe is iktatni bűnösségünket. Lehet hogy a történelmi v materializmus hívei ;az elhangzott kérdések hatása alatt, megtorpannak és elveszítik a jogrend értékében é|si államfenntartó jelentőségében _ való^ bizalmukat. Aki azorfban felismeri a jog lényegét és knltúrértekét, — aki levonja » tudomány és a múlt tanulságait, — az hinni fog a jogeszme örökkévalóságában és az egy percig sem kételkcdlhetik abban, hogy egyszer mégis felvirrad ,a béke és az igazság hajnala, amikor a jogrend uralma sem a nemzetközi, sem az állami életben többé nem lesz nélkülözhető. E nemzetközi anarchiából a világrendhez, vezető utat egyeseik, erkölcsi tényezőkben, mások közgazdasági vonalon keresik. A közgaz dia sági hatóerők működését is meg kell szervezni, ami csak jogintézmények alakjában lehetséges. A kezdő lépés

1 tehát a szervező joga és nem a szervezett hatalomé-kell, hogy legyen. Jogi szervezet nélkül nin?s tartós gazdasági vagy politikai egyensúly. A nemzetközi életiben a jogrend- megvalósítása esetleg > egy neni'zetkozi törvényhozó vagy végrehaj'tóhatalom megszervezése nélkül, de főleg egy pártatlan nemzetközi bíróság felállítása nélkül alig képzelhető el- Mindezek azonban feladatukat csak akkor valósíthatják meg, ha nem: lesznek egyik hatalmi csoportnak sem érdekképviseletei, hanem: erkölcsi tartalommal telített jogérzettel a rendeltetésük és hivatásuk magaslatára emelkednek. A jogérzet ugyanis — amint Irk Albert professzor »Jog és törvény« című tanulmányában helyesen állapítja, meg — az Isten által a lelkünkbe oltott tulajdonság, mely az erkölcsi érzetnek egyik válfaja és külső megnyilvánulásában, mimt rendező ösztön jelentkezik. A nagy jogb ölesész, Ihering, szerint a jog teremti meg ,a jogérzetet, és a jog biztonsága minden nemizet jogérzetéinek morális hatalmán nyugszik. Ö a jogérzet lényegét a fájdalom érzetével törekszik érzékeltetni. Az a fájdalom, amelyet az ember a saját jogának .meg-sértésekor érez, tartalmazza az ösztönös önvallomást arról, hogy mi a jog. A jogérzet ösztön j el legére mutat az a tapasztalati tény, hogy a jogérzet az egyszerűbb népeknél y& észlelhető, sőt köztudomású tény, hogy például a magyar falusi földművesnek a jogérzete gyakran érzékenyebb és egészségesebb a tanultabb egyén jogérzeténél. Való igaz, hiogy a jógérzeteí, főleg háború idején, a hatalomvágynak, önzésnek, a bosszúnak szenvedélyei elhomályosítják, de idővel a felvilágosított közvélemény a vezetők elvakultságát mégis befolyásolni fogja, működésbe hozza azok jog_érzetét is, és tudtára fogja ébreszteni annak, hogy a közösséggel szenniben nemcsak a háború felidézéséért, hanem: a béke biztosításáért is fennáll a felelősség és hogy a háború erőszakolása végeredményben minden* nép részére rossz üzlet. A jogérzet elfajulása, betegsége tehát csak időleges lehet, de — szerencsére — gyógyít-