Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-342

Az országgyűlés képviselőházának 342. ülése 1943. november 23-án, kedden. 6? ható, sőt idővel orvosolható is. A nemzetközi jogrendnek, illetve a jogi kultúránaki elpusz­títása tehát sohasem, kö vétkezhetik be. mert aiz általános emberi jogérzet éa szolidariási ez ellen tiltakozni fog. T. Ház! A mai nagy világméi%lőzésben vi­lágnézetek; igazsága^ állami, tarsadaifm|i,i gazda­sági berendezkedéseik sorsa dőlhet el és ezzel együtt egyik-másik jogi fogalmunk) átértéke­lödäeiLijk, de a. közösség szolgálatának alapgon­dolata — igénytelen! nézeteim szerint — ineg e n agy viliág egeiéiből is; gy őze lmesen fog kikerülni, mert ez a világnézet, az egymással szemben aiiö vüághalí almaik mindenikében mai is. nuinid erő­södoibíLen észlelhető ; és a jogfejlődésnek csak, ez lehet a természetes iránya. A világ -minden jogrendszerének mta is példaképe: a római j°g tudvalevőiéig individnálilsi jogrendszer volt. Ez nemcsak az egyes római polgár jogállásá­ban hatály o sült, hanem abban ia fölényes el; különülés-beni is, amelyet a római polgárság egésze e jogrendszeren át önmagának! ^igé­nyelt. A hosszú fejlődés azonban nagy válto­zásit eredményezett. Főleg három jogforrás alakította át a római polgároknak kizárólagos jellegét, formaszerü, szigorú jogrendszerét: a jus gentium, az aeqiútas és a jus naturale. A jus gentiumiból, az idegen népek jogából, a recipiálást az azokkal való sűrű érintkezés hozta magával. Az aequitas, vagyisi a méltá­nyosiság, a szigorú formális jogszabályokat &. praetoirók joggyakorlatában; az élet igazságá­val enyhítette, — végül a természetjog a te­remtés 1 által mindem emiber lelkébe oltott ész­szerűséget juttatta érvényre. E három, elem­nek az ősi római jogba való elvegyülése és al­kalmazása a, római jog kizárólagosságát meg­szüntetve, a joszabályok életszerűbb alkal­mazását és az amyagi igazság hatékonyabb ér­vényesülését tette lehetővé. A természetjog térnyerése pedig az emberi egyenlőség gondolatát helyezte előtérbe. Ezt az egyenlőséget a, kereszténység! a; kijelentés alarm­ján megneimesítve fette az, emberiség ideáljává. De mivel az; embereki sem testileg, sem »'elki igényeikben, sem az Isten, sem az állam, sem a társadalom iránti kötelességek elismerésében é,s teljesítésé bein, nem egyenlők, sőt egy neve­zőre' nem is hozhatók, —• ez a® utópisztikus állambölcsele't' megbukott* és <ai gyakorlati élet­ben meg-valósfíthatatlaunaki bizonyult. Jól tud­juk, hogy ,a francia forradalom a szabadosság orgiáiban annak az egyenlőségnek vetette meg alapját, amely, a t salaknak. & szemétnek is ugyanazt az elvi érvényesülést igényelte, ami azi emberiség legjobbjainak kijár. Az »egyen­lőség« igénylése ezóta csaknem; tartalom nél­küli frázissá és a lelkiismeretlen érvényesülés eszközévé vált; sorsa a liberalizmus korszaka­tál fejeződik be. A liberális gazdasági rend nem válogatva az eszközökben, a legféktel énebb érvényesülési módokat is megengedhetőnek találta égi odavezetett, hogy az egyenlőség és. a, szabad verseny elfajulása jegyében a legfan­tasztikusabb egyenlőlllenséget tereimtettei meg. Gondoljunk csak egyfelől a trösztöknek, mam­mutbirtokoknak, ai nagytőkéknek, ai . szsirteilem és munkanélküli jövedelmeknek, —- másfelől az­elesnttségnek és nyomornak nagy társadalmi és gazdasági ellentétére. Minden állam jog­rendszere általában — ha. azi életszerűség köve­telményét szem előtt tartja,, amint ezt egyik kiváló jogtudósunk: Dávid István kúriai ta­nácselnök egyik tanulmányában találóan álla­pí'tjai m&s — a saját társadalmi és gazdasági rendszerét kelj.- hogy kiszolgálja, és szomorú jelenség az, hogy az egykori törvényhozások­nak! az egyenlőtlenségek' megszüntetésére és ezzel az, állami és társadalmi feszültségek levezetésére hosszú időn, át a jogosság és az igazságosság oldaláról alig volt szavuk. E kóros jelenségekkel szemben természetesen el kellett, következni egy tisztulási folyamatnak. Vaia­hannan a mélységeikből: a néplélek születésé­nek misztikus rejtekéből, — ahonnan a német jogtörténet iskolai Savignyval azi élén a jog keletkezésének az elméletét is levezeti — elő­tört a közösség gondolata. Az, egyén, az individuum nem veszti el je­lentőségét, mert ő a Teremtési egysége, de — ha nem fogadjuk is el azt az elméletet, hogy az, egyént a, nemzetáí-laim személyiségei teljiesen abszorbeálja — vele szemben kialakult a kö­zösiségnek, a nemzetnek az elsőbbrendűsége, amely nélkül az egyén bei sem tölthetné a maga sajátos* elhivatottságát 1 . Tudatossá válik, hogy a nemzet! létei néíkül egyéni élet sincs oly ér­telemben, hogy az ideáloktól vezetett és elhi­vatásit szolgálói élet: legyen. Ha ezt a premisszát elfogadunk, — minden a természetjogra vagy racionalizmusra alapí­tott társada-lmi és gazdasági rendnek és ezeket szabályozó jogrendszernek eltűnik az, alapja, melyineki jogsegélye tette lehetővé azt, hogy egyesek' vagy épp a nemzet testére rátelepedő fajok az egyenlőség hangsúlyozásával tudták felépíteni azi egyenlőtlenséget teremtő gazda­sági hatalmukat. El kell tűnnie annak az, individualizmusnaki, amely csak egyéni, faji vagy oszitálycélokat ismer, amely kíméletlenül tipor el mindent, ami útijában áll és nem ismeri el szentnek a közösségnelk magasabb­rendűségét. T. Ház! Talán nem felesleges munka ily nagy világégés idején a jogokat követelő állam­polgárnak a nemzetállamban való imperszona­litását hangoztatni, .amikor az egyén a maga jogkövetelő igényeivel háttérbe vonul és elis­meri a kötelességvállalásnak elsőbbrendűsé­gét. A háborús helyzet a legkeyésbbé alkalmas arra, hogy az előadottak szerint helytelenített egyenlőségi teória alapján az állammal szem­ben az egyénre nehezedő kötelességek aránya vagy egyensúlyai vita tárgyává tétessék. Az államnak privát társulattal való fogalmi azo­nosítása és merő magánjogi szemlélet lenne az, hogy i polgári jogokat és kötelességeket egy­másból származtassuk és egymással mérlegen egyensúlyozzuk. Csak egy szövetkezetben vagy részvénytársaságba.pi áll az, — mint ezt Kunz professzor írja — hogy bizonyos szolgálta­tásért, befizetésért az alapszabályszerű ará­nyos előnynek vagy osztaléknak a kiszolgálta­tását igényelhessük. Az öncélú ési személyes léttel bíró állam jogrendszerében a viszont­jogok és kötelességek nem folynak egymásból. Ma a közösség érdekei az elsők, egyedül a nemzet'gyarapodhat és senki más, —- szól fe­lénk, a napokban Pécsett elhangzott miniszteri: kijelentés. T. Ház! Ma tehát az államnak, van joga polgáraitól kötelességeket követelni, nem pe­dig megfordítva. Az utóbbi felől pedig majd a boldog béke idejében lesz időnk vitatkozri. Hazai viszonylatban mindnyájunkat át kel, hogy hasson a magyar' sorsközosség tudata, melyből senki sem vonhatja* ki magát. Ennek következményeit mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalomnak le keU vonnia. Csak a 9*

Next

/
Oldalképek
Tartalom