Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-352
Az országgyűlés képviselőházának 352. ülése 1943 december 9-én, csütörtökön. 729 elő, méltóztassék' gondoskodni arról, hogy ha a miniszterelnök, úrnak ezek a szemrehányásai vagy vádjai már megjelennek a lapokban ós m ország egész közvéleménye értesült róluk, akkor legalább az én szerény észrevételeim ós cáfolataim is megjelenhessenek. Sajnálattal kell megállapítanom; hogy ez éppen a kormány rendelkezésére álló sajtóban is igen kis mértékiheni, illetve egyetlenegy helyien történt meg csupán. Méltóztassanak elhinni, nem olyan egyszerű dologról van itt szó. Mert arról nem beszélek, hogy a miniszterelnök úr engem kizárólagossággal, kisajátítási 1 tendeneiákklal, vagy bizonyos bizalmatlanságkeiltés szándékával vádolt. Ezekkel nem f ogllalkozom, mert már megszoktam őket. Meggyőződésem szerint igaztalanul értek ezek a vádak, die ez hozzátartozik a. politikai küzdelemhez és egv/ pilla natig sem vettem volna emiatt igénybe a t. Ház figyelmét. (Rajniss Ferenc: Helyes!) De itt másról van szó. Méltóztassék szóról szóra imiegha Ugatni a miniszterelnök úr'sziavait ós megállapítani, mit jelentenek ezek. (Olvassa): »Amikor a külügyminiszter úr beszéde elhangzott, megdöbbenésééi állapitottam meg, hogy megtapsolták azokat a mondatait, amelyek olasz és német szövetségeseinkről szóltak,. de némán hallgatták meg azokat, amelyekben rólunk szólott.« És most jöm tovább. (Olvassa): »Képviselő urak. itt^ ebben a pillanatban állt be a szakadék közöttünk! (Hossztartó nagy taps a jobboldalon.)« (Za.j a szélsőbaloMalan. — Piukovich József: Szomiorú!) T. Ház! Ma Benos Zoltán) igen t. képviselőtársam vigasztalt minket azzial, hogy nemi kell ezt olyan nagyon komoly ami venni, s maga a miniszterelnök úr sem értette olyan komolyan ezt a »szákadék«-iOit. Hozzátette azt is, hogy ő a mi magyarságunkat és jószándéikainkat nem vontjai kétségbe. Ez nagyoin megnyugtat Bem es Zoltán: képvjisellőitársiamat illetően, de mégsem nyugtat meg engem egyrészt azért, mert a legilleitékieisieibb részéről, aki velünk' szemiben ezt a szemrehányást vagy vádat tette, nem hangzott el a megfelelő, szintén megnyugtató kijelentés:, másrészt és különösen az ország, ezt olvastai éís a lapok példányainak százezrein keresztül ezi itatódott be az egész magyar közvéleménybe. Holott! miaga a Napló megállapí tottai, hogy még az a gomlb sem létezik, amelyhez ai minisztereinlök úr hozzávarrta a sziakadék-teóriia kaíbíátját, tekintettel arra, hogy — bár helyesen vagy nem helyesein, kellett volna-e vagy nemi, — d© ïaoto erről afzi oldalról is megtapsoltatott az a/ kijelentés 1 . Megtapsol tátott 1 éppen azért, meirt valószínűleg többem úgy érezték közülünk, hogy ai kis nemzetek jogaidról szólván, — íbár nem helyesen, amint ezt Rajniss képviselőtársam kimutatta, miért mi nem vagyunk kis mép — rólunk is szó 1 van. A vádnak tehát semmi alapja nem volt. Nemi volt alapja marosiak azért sem,í mert már aninakí előtte elhangzott határozott nyilatkozataink után ezt tnemi lehetett róluniki állítani. Aia igen t. (túloldal) azomíbtan, megtapsolta ezt >a »szakadék«-ot és hozzá kell tenmem, ai miniszterelnök úr megkérdezte tőlünk: »most én kérdezem, miért nemi tapsolnak önök?« — tudniillik' mi. Bocsánatot kéreki, vaíjjon tapsol jruk-e meg azt, hogy a miniszterelnök úr közöttünk és maga között szakadékot állapított jnegl? Vájjon ez olyan Örvendetes eseKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XVIII. miény-e, hogy meg kellene tapsolnunk 1 ? Egyáltaláni szeretném tudni, vájjon ez a > szakadék fennáll-e vagy nem. Mert a miniszterelnök úr azt mondta, hogy beállott közöttünk) egy szakadék és ezt eddig még senki vissza nem vonta. Mi bebizonyítottuk azt, hogy a miniszterelnök- úrnak ezek a s'zlavaii indokolatlanok voltak és tévedésen alapultak velünk szemben. En tehát nagyomi szívesen: hajlandó vagyok arra, hogy ezt a szakiadékot elfelejtsem, d e a miniszterelnök úr szavainak: értelme az, — és ezt így fogja olvasni az országbani minden, oiyasni tudó ember — hogy hozzánk közelebb áll érzelmileg Németország éss Olaszország, mumt a saJát ügyünk. (Ügy van! Úgy van! a széí\sűbaloMaion\,) Ezi ,ai mi magyarságunknak, a mi magyarságunk egész lelkünket kitöltő voltának kétségbieivomása. A miniszterelnök) úr minket tehát magyarságunkban bántott meg (Oláh György: A.legsúlyosabban!) és bocsássa meg a t. Házi, ezt magyar ember nem felejtheti olyan egykönnyeni el. (úgy van! Úgy vam! a sz\eteobulcHdßon\. — Kunder Antal: Az volna a hiba, ha: elf elej tanok!) • Rettniéltem t Ház, hogy a miniszterelnök ur szombati felszólalásom alapján rájön arra, hogy ezeket-a szavait jó volna talán rektifikalni és helyes megvilágításba, helyezni. Nem szolatxtunk volm(a fel, ha egyetlenegy megnyugtaté szó hangzik el felénk illetékes: mi niszterelnöki ajkakról, de így kötelességünk miagunlk és becsületes nevünk iránt ezt a vá dat visszautasítani. (Úgy vJn! Ügy van! — Fel 'kidUá^k a süéhobétoldcuhn: Hazánk iránit! — Baky László: A leghatározottabban!) Ezzel szemlbem, bocsánat, nem elegeridiő nekemi az igen t. túloldal nagyon magyrabecsült alelnökének, Bencs Zoltáni képviselőtársamnak másirányú véleménye sem. T. Ház! Az ilyen mlegjegyzés valóban alkalmas arra, hogy a lelkekben szakadékot teremt sen; ebben a szakadékba«! — méltóztassanak elhinni — a jogos keserűség folyama hömpölyög és az ilyenfajta, szakadék felett nagyon nehéz, ha nem is a bizalommak. de 'legalább a kölcsönös megértésnek: hídját megértíteini. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én nem zárom ki ennek lehetőségét sem. hiszem olyam nehéz idők vannak, hogy magyaroknak mindent meg v kell bocisátaniok egymásmak, még a méltatlan bántalmat is, (Baky László: Ez, pedig az volt!), die hogy elbagatelizáljákí az urak ezt iái dolgot és azt mondják, nem kell ezt kn> molyiami venni: bocsánatot kérek, magyarsá gunkbamt nem szabad és senkinek ^ z ~*,o& joga minket megbántani, és ha ilyen- méltatlan^ bántalom történt, akikor méltóztassék azt jóvátenni, mert ezt kívánja meg a^ parlamenti pár tok között lokvetlenül megkívánható lovagiasság szelleme is. (Baity László: Az úri becsű let is!) T. Ház! Megmondom: mi az, ami minket elválaszt: nem szakadék, hanem >mondju!k meg, egy elvi felfogás vál&sztlóvoinalaí; nem > is le* heti baj. ha a parlament különböző partjai között elvi különbségek vannak és erre no méltóztassék azt mondani, hogy ez, a nelmzet egységét meigbointja. Bizonyos kérdéseiket mi másképpen látunk, maisképpen ítélünk meg, ez természetes jogunkl, mem is lenne parlament, ha a parlament külöinböző oldalaim nelm lennének különböző felfogás oik. Az a ibizonyosi választóvonal, .afmiely min kiét a kormánypárttól elválaszt, világosan ki 100
