Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-352

Az országgyűlés képüiselőházának 352. i teljük a

; feketepiac letörését és a közeliátásnak az igazságosság és az egyenlőség elvei ahipján való rendezését. Kívánjuk a szociális s/eltemnek egész közéletünkben és társadalmi eleiünkben maradéktalan érvényesülését.« (Bodor Már tow: Úgy van! Nem kívánjuk haítean kövételijük!) Ugyebár mennyire egyetértünk ebben is? Ennek a ragyogó beszédnek egy másik megállapításra is vagyok bátor rámutatni, amelyben ezt mondotta a vezérszónok úr: »Az egyszerű embertől nem lehet elvárni, hogy differenciáltan gondolkodjék.« Valóban _ így • van. Ha már most e^y ilyen »követeljük«»kívánjuk« elhangzik, a^ nélkül, hogy megmondanák, hogy de bizony uraim a kormánnyal együtt követeljük, ax is ezt csinálja, vagy a kormányzópárttal együtt követeljük, nierai azok becsületes magyar emberek és szintén ezt csinálják (Ineze Antal: Ez vicc!) akkor itt jelentkezik az a kizárólagosság, mert az egyszerű embernek az agyvelejében, aki nem tud differenciáltan gondolkodni, (Nagy László: Még nem volt ellenzék, amely annyit elismert, mint Imrédy!) az a véleménye támad, hogy ezt pedig nem követeli senki más, csak egyedül a magyar megríjulás pártja. Szerény véleményem szerint az az értelmezés, hogy kizárólagosságra ne törekedjünk, és hogy a kizárólagossággal és kisajátítással szembeni való védekezést látnak a miniszterelnök úr szavaiban, talán éppem erre vonatkozott, mert hiszen tisztán helyesebb fogalmazással vagy. egy az. egész, nemzet egyetemes törekvését kifejező megjelöléssel el lehetne érni azt, hogy ezek a programmpontok ne úgy hangozzanak, mintha csak egy frakció vagy egy bármilyen tekintélyes és jelentős tábor — vagy- ha rígy tetszik: kis tábor —hangsúlyozná és akarná ezt a magyar nép javára, a magyar nemzet érdekében. (Mozgás f/i szélsőbaloldalon.) Idevágó fejtegetéseimet csak azzal szeretném, zárni, (Bodor Márton: A mi programmunk nem a- kormány programmja.— Derültséu jobbfelőL — Bodor Márton: Valósítsák meg ezt!), hogy amikor ezek az aggályok, gondok, aggodalmak, problémák megjelennek a gazdasági élet, a közellátás, az. adminisztráció, a bürokrácia területén, akkor inkább attól méltóztassanak félteni a közrendet, a köznyugalmat vagy a lelki békét, ami a népben a vezetés helyessége iránti annyira fontos bizalmat és hitet állandóan megingatni és a kétkedést és bizonytalanságot megteremteni vagy fokozni alkalmas. (Ügy vmt! jobbfelőL) Ha háborúban vagyunk — mint ahogy ezt mindnyájan elismerjük és hangsúlyozzuk — akkor a vezetés helyességébe és jóságába vetett bizalom megingatása igen veszélyes játék. (Egy hang jobbfelöl: Mindig is az volt!) Ezt a játékot nem jókedvéből űzi sem az egyik, sem a mágik fél és igaza van annak a francia közmondásnak, amely így szól: A pokol útja, is jószándékokkal van Kikövezve. A történelem nem egy példái szolgáltatott arra, hogy a legjobb 'szándékok mellett is súlyos károkat lehet okozni. (Ineze Antal: * Éppen erre figyelmeztetünk benneteket!) Őszintén megvallom: én nem láttam azt a támadást a miniszterelnök úr beszédében a magyar megújiilás pártja ellen. Hogy a miniszterelnök úr által tél állított tételek, amelyek meg nem történtek, s a konstruált ellentét, amelyet a miniszterelnök úr megyése 1943 december 9-én, csütörtökön. 719 cáfolt, Imrédy Béla igen t képviselőtársamnak a személyes kérdésben tett felszólalása szerint egyenesen képzelődése'k: rámutattam itt ténybeliileg éppen az ő beszédében azokra a helyiekre, azokra az adatokra, amelyek azt mutatják, hogy nem éppen képzelődése'k ezek a megállapítások és mind 'a szociális kérdésben., mind ' a földbirtokpolitika kérdésében ~r és talán keyésbbé a külügyi politika kérdésében — megvoltak azok a támpontok, amelyekre ezt a feltevést teljes jóhiszeműséggel rá lehetett építeni. A szociálpolitika kérdésével kapcsolatban legyen szabad még rámutatnom, hogy Jaross Andor igen t, képviselőtársam beszédében — — mint szociálpolitikus nagy érdeklődéssel hallgattam — ismételten hangsúlyózta azt, hogy Magyarországon alapvető szociális intézkedések hiányoznak. Igen t. képviselőtársam azonban adós maradt a Háznak annak megjelölésével'; hogy melyek ezek a hiányzó alapvető szociális intézkedések. Alapvető intézkedéseknek az én igénytelen elképzelésem szerint azokat kell tekinteni, amelyek a szociális biztosítással kapcsolatosak, ezek pedig tudvalevően nálunk megvannak;^ (Mozgás a s'zélsöbalo 1 dalon.)i ami a munkabér, a munkaviszony és a munkaidő szabályozásával függ össze, az is megvan nálunk. Ezeknek nem egy értékes részét éppen az Imrédy-kormány va lósította meg. Hol van tehát azoknak az alapvető intézkedéseknek a hiánya

1

? Hálás volnék, ha ezt közelebbről megjelölné, mert nekem úgy tűnik fel, (Fvlkiáltáéok a szélsőbnloldar ítm: A mezőgazdaságban! )

s hogy ez az állítás kép vise 1 ő t á r sa m è 1;1 e,n zéki m eggondolalsátfól eredt, anélkül, hogy a szociálpolitikusnak a szakértelme is csatlakozott volna hozzá. (Ügy vom! jobbfelőL) Ezzel kapcsolatban legyen szabad rámutatnom arra, hogy Nagy László igen t. képviselőtársam ma délelőtti beszéde folyamán az Imrédy-kormány nagyszerű teljesítményeit sorolta fel tíz pontban. Azok a teljesítmények nagyon komoly teljesítmények s az ország és >a nemzet háláját érdemlik ki. A történelem fel is fogja őket írni, sohasem fogunk róluk megfeledkezni. Be nem feledkezünk meg róluk akkor sem, ha ezek nemcsak egy embernek, hanem egy kormánynak a cselekedetei, amelynek cselekedetei közé számítanak nemcsak a miniszterelnöknek» hanem munkatársainak a cselekedetei is. Ami az első pontot illeti, ia Felvidék visszacsatolásának á kérdését, szivésen vettem volna,, ha megemlíti Teleki Pál gróf, akkori kultuszminiszter, közreműködését, (Ügy vam! jobbfelőL) hiszen ez Imrédy Béla történelmi érdemeit a legkevésbbé sem csökkentette volna. Ezek azok az apró nüanszok, (Ügy van! jobbfelőL) amelyeket mi nagyon szívesen látnánk és méltóztassanak elhinni, azok a repedések és szakadékok sokkal kisebbek volnának, sőt egészen el is tűnnének, (Bodor Márton: Hát tényleg fennállnak a szakadékoki), ha ezekre az apróságokra — amelyeket nem mi tekintünk annyira fontosaknak és nem mi vagyunk annyira érzékenyek velük kapcsolatban — szintén méltóztatnának ügyelni. Itt van a szeszmonopólium kérdése is. Valóban Imrédy Béla akkori miniszterelnök energiája ragadta meg a kérdést és terelte a megvalósítás útjára, de tegyük hozzá — éppen Kállay miniszterelnök úr nyilatkozatából tud-