Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-352
720 Az országgyűlés képviselőházának 352. ülése 1943 december 9-én, csütörtökön. juk —, hogy ezt az akciót Gömbös Gyula kezdte évekkel hamarább és a befejezés is már egy másik kormány érdem;e. Együtt lássuk tehát ezeket a« eredményeket! (Belyes;és jobbfelő 1 ) Méltóztassék elhinni, nincs kisajátítás abban a pillanatban, mihelyt mindazokat megemlítjük, akik egy nagy eredmény elérésében együttműködtek a nemzet és az ország hasznára, ha egy kormány összes eredményeit az ország elé vetítjük. De ha csak az egyiket méltóztatnak kiemelni, akkor ne tessék érzékenynek lenni, ha a-másik is jelentkezik és azt mondja: én is" ott voltam, anód munkálkodni, áldozatot hozni, az országért valamit tenni kellett. (Mozgás a szélsőbdloldalon.) % Képviselőház! Azt mondotta Rajniss képviselő úr, hogy a miniszterelnök úrnak az a nyilatkozata, hogy súlyos örökséget vett át, érthete tien, mert hiszen a kormánypárt, amely mögötte állt, ennek az örökségnek úgyszólván. •minden egyes tételét megszavazta volt. Az á súlyos örökség nem politikai örökséget jelen, tett, hanem jelentette azt a helyzetet, amelyben ma Európa és) Európán, belül ez az ország van. (Úgy van! Ügy van! jobbfei&L) 'Ez az a súlyos örökség. Mi egy helyzetet örököltünk, amely hely/étben — nagyon jól tudja a mélyen t. túloldai] —i uern volt sok -választásunk, a magyar út történelmiében ki volt jelölve, ahogyan helyesen mondotta Rajniss képviselő úr, egyrészt geopolitikai helyzetünk által, másrészt azok által a történelmi adottságok által, amelyekre nem egyszer mutattunk rá erről az oldalról is és arról az oldalról is, hogv merre kell mennünk ós hogy nincs más út. Mi ezen az úton jártunk szilárd meggyőződéssel és szilárd hittel abban, hogy ez a helyest út, amely bennünket a jó irányba vezet és még ha súlyos áldozatokat kell is érte hoznunk, akkor is ezen az úton maradunk, mert a nemzet jövendőjét és. a nemzet életét más líton elképzelni nem tudjuk. (Helyeslés és taps j&bbfe)öl.) Ez az öröktség tehát nam; politikai terhet jelent, hanem jelenti azt a nehéz keresztet, asmely rá van rakva ennek a,z országnak vállára, erre a generációra, erre a politikai életre és ezt visszük meggörnyeldt háttal, mint ahogyan Végvári írja: Mik vagyunk mi? Két büszke szirt között görbülő ív, görnyedt átmenet. Ez vagyunk. (Kunder Antal: Ez helyes: átmenet!) A képviselő úr is átmenet, legyen meggyőződve róla, velünk együtt. Együtt hordozzuk és visszük azt a keresztet, amint együtt vittük is, és bátran vállaljuk ezt, tudván, hogy jó munkát végzünk és helyes irányba visszük a keresztet, amely a nemzet újjáépítéséhez, vezet. •T. Ház! Ami: a szociálídemokrácia szerepét illeti, amit szintén élesen diffikultált Rajniss képviselőtársam, ebben a tekintetben igazán a legnagyobb^ őszinteséggel beszélhetek, hiszen Malasits képviselőtársammal jó 30 esztendeje mi mindig kiardosan szembenálltunk egyimás sal (Malasits Gés;a: Úgy van!) mind a politikai, minidi a szakirányú síkom, de mindenkor a munkásság érdekét szolgálva, a magam részéről. (Bodor Márton: Az ő részéről nemT — Derültség.) Azt is elismerem. Soha nem tapasztaltam rosszhiszeműséget ebben a kérdésben Malasits képviselőtársam részéről. Becsületes ellenfelekként verekedtünk idestova már egy jó emJberöltőn végig. •Ha/ tehát a miniszterelnök úr megállapította azt, hogy a- szociálidenioikrata párt vezérszónoka itt a Házban határozott hitvallást tett Magyarország integritása, a magyar nép szabad és független élete és a munkásságnak ezzel való tökéletes azonossága mellett, akkor a miniszterelnök úr ezzel nem tett semmi politikai koncessziót, nem. tett politikai kézfogást: megállapított egy . tételt, amelyet mint miniszterelnöknek kötelessége is volt megállapítani (Píidányi Gulyás Jenő: Amelyet szá anon lehet kérni!) azért, hogy ha jön egy pillanat, amikor ennek a kijeiéntésneik megfelelő konkrét magatartást kellene tanúsítani és az elmaradna, — amit mi nem akarunk feltéte' lezni — akkor számon lehessen kérni. (Úgy v n! Ügy van! jobbfelől.) Ennyi történt, nem több. ebből tehát további politikai konzekvenciákat levonni olyan túlzás, amelyet a képviselő úr ellenzéki álláspontjából kifolyólag megértek, de egyébként poü tikailag nem tudok honorálni. Ami végül Rajniss képviselő úrinak azt a kijelentését. illeti, hogy a szociálpolitikában őt nem a számok; hanem a« arányok értdeklik, az érdekli, hogy milyen arányban részesedik a mezőgazdasági munkásság, az ipari, a hadiüzemi -stb. munkásság bizonyos jogokból és javakból, amelyeket a törvények, a rendleletek és kormányintézkeidések száimukra biztosítanak, erre vonatkozólag csak azt mondhatom, hogy ez a felfogás statisztikailag helyes. Valóban, nem az abszolút szám, hanemi az arányszám mutatja _ egy jelenség erejét, azonban éppen a szociálpolitikánál és éppen a közszükségleti cikkeknél — méltóztasséfc elhinni — egy' arányszám sokkal kevesebbet mond, mintha azt mondom, hogy százezer gumicsiamát tudtam kiosztani mezőgazdaságiimunkások között, mert nem biztos, hogy mind a hárommillió mezőgazdasági munkásnak ron gyos a lábbelije. Ezt csak a számok egybevetése miatt mondóim, mert mindig a szükséglethez kell vetni <aa arányt, hogy pedig a szükséglet mekkora, milyen, azt csak az tudhatja, akinek ,a kezében az adatok összefutnak. Én tehát egy politikai kritikát, különösen itt az approprációs vitában, iaiho] bizalmi kérdésekről van szó, mindig csak akkor tudok kellő komolysággal és határozottsággal hangsúlyozni, ha kezemben vannak az adatok vagy legalábbis betekintést kaptam azokba az adatokba, amelyek az országos helyzetet mutatjáiki. Ez más vonatkozásban is áll; áll a külpolitikára is. Méltóztassék elhinni nekem: amikor -a politikát a történelem diktálj®*, akkor azé az előny, aki a- helyzetet Jól látja és jobban ismeri. Ki mondhatja ma azt magáról? A cenzúra, a propaganda ezer mesterkedésének yilágábian, száz és száz nyilt és titkos történés kusza rendszerében ki látja tisztán a jelentőségeket, ki tekintheti át a csúcsokat, ki mérheti meg a magasságokat és mélységeket és értékelheti helyesen az eredményeket? Könnyű külpolitikai jóslásokiba bocsátkozni azoknak & híreknek alapján, amelyeket az illető ai sajtóból megkapott, de egy nemzet lelki konzisztenciájához hozzáférni, egy nemzet számára celt és utat megjelölni a mai időkben elegendő információ nélkül rendkívül kockázatos vállalkozás. (Padányi Gulyás Jenő: Nagyon! helyes!) Én nagyon félek és nagyon óvok mindenikig attól, hogv a mostani nehéz helyzetbeni külpolitikai helyzetképek felrajzolásai után külpolitikai jóslásokba bocsátkozzék. A magam részéről ettől mélységesen tartózkodom, (Vámos
