Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-352

718 Az országgyűlés képviselőházának 352. üUse 1943 december 9-én, csütörtökön. megjelöljük azt az utat. amelyen el lehet jutni a eélhoz, a nemzet boldogulásához.« (Úgy van! Ügy van! a, szélsőbaloDdalon.) Helyes cél ez és helyes megjelölése egy feladatnak. Ezek után ugyancsak Imrédy képviselő úr fejtegetve álláspontját

1 pénzügyi és gazdasági tekintetben, rátér többek között a mai élet legégetőbb szükségleteire, a lábbeli és a textilnemű kérdésére és azt mondja (olvassa): »Előkelő hölgyeink és uraink esztendőkre el vanBtáfe látviai ruhával és cipővel. Setmmiféle bores textilanyagot

1 a'z ő ruházkodásuk! céljaira nem volna szabad (felhasználni mindaddig, míg a bakanushiány ni jatt nem tud kimenni a mezőre a. magyar földműves ...« (Egy hang a s.zélsőbaioldaion: Ez nagy ig izság!) Tökéletes a kép, de vájjon így kellett-e azt megfogalmazni

1

? Nem lehetett volna-e ezt úgy fogalmazni, kevésbbé dekomponáló módon (Rajniss Ferenc: Szász durvábban! fogai mázta meg. Állítom!) ahogyan Szász Lajos közellátási miniszter úr mondotta a következő szavakkal (olvassa): »Egyáltalában nem törődöm azîffiàl, hogy lesz-e ruhája vagy cipője azoknaü ak.iknekvan, mindaddig, ameddig a munkásoK a hadiüzemben dolgozó munkások, a mezőgazdasági munkások és a kistisztviselők ...« Méltóztatnak látni a fogalmazásbeli különbséget? (Rajniss Ferenc: Semmi különbség nines! — Vámos János: Hóid ó-stílus! — Elnök csendet.) Elismerem, a különbség «sak nüanszokon van... (Zaj 'n szélsőbaloldulon.) Elnök: Csendet kérek! Rencs Zoltán: ... de kétségtelen, hogy rendszerint a nüanszbeli különbségek adják azokat a pontokat, amelyekből repedések keletkeznek és amelyekből .— hacsak egy kicsiny érzelem kapcsolódik bele a megítélésbe — már könnyen támadnak a szakadékok is. (Horváth Géza: Most már tudjuk, honnan keletkeznek!) Azok után, amiket az előbb említettem és helyes célkitűzésnek minősítettem, azt vártuk-, hogy most már pontosan meg fogja jelölni Imrédy képviselőtársunk azt az utat, amelyen a textil- és lábbelikérdés megoldatlanságán segíteni tudunk. Mit mondott igen t. képviselőtársam? (olvassa): »Itt nincs túlzás a szigorúságban esi a következetességben. Amit lehet, nieg kell tenni és lehet is sokat tenni, csak akarni keli.« Erre visszaidézem azt, amit már az előtt idéztem (otvnssa): »Elég volt ezekbői a tetszetős, de semmitmondó általánosságokból«. Nekünk az a feladatunk, hogy pontosan megjelöljük azt az utat, amelyen haladnunk kell. Hogy valamit lehet tenni a textilkérdésben, azt mi is tudjuk. Hogy valamit kell is tenni, azt is tud JToOti de éppen az a lényeges a kérdésben, hogy mit. Amikor nagyon jól tudjuk, hogy éppen a bőr- és textilcikkekben a háború ötödik évében az orczág teljesen kifogyott már minden néven nevezendő készletéből és (Pintér Béla: Feketén mindem van!) igen neház feladat hadseregünk felszerelése mellett a, polgári fogyasztás szükségleteiről is gondoskodni, akkor egy ilyen éles kritikustól pontosabb útmegjeiölést

t kívánunk, mint amilyent kaptunk tőle. (Rajniss Ferenc: Hogyne, ő adjon tanácsot a kormánynak? — Pintér Béla: 160 pengős ingek vannak a kirakatban! — Elnök csenget.) Ami pedig a kisajátítást illeti, méltóztassék megengedni, hogy azt is megvilágítsam kissé. Ez nem azt jelenti, hogy egymástól elszedjük a programmot, de azt hiszem, Rajniss képviselőtársam is «gyetért velem abban, hogy az ország javára helyes és jó gondolatokat szedje el az- akinek a hatalom éppen a kezében van. Ezidőszerint a nemzet bizalma nálunk van, ha tehát a túloldal olyan gondolatot tud adni, amelyet mi az ország javára felhasználhatunk és megvalósíthatunk, igenis cl fogjuk venni és meg fogjuk nevezni a szerzőt. (Incze Antal: Azt nem hiszem!) Nem fogjuk titokban tartani hogy ki volt az, a derék, becsületes magyar politikus, képviselő vagy szakemoer, aki javas tatával vagy ötletével módot adott a kormánynak arra, hogy egy nehéz kérdésben, amellyel .mi hasztalanul birkóztunk; a megoldást megtalálja. (Úgy van! Úgy van! jobbfel<%.) Hozzátartozik azonban a fair play-hez az, hogy — mint említettem — megnevezzük a szerzőt. Kritikát is lehet gyakorolni, mélyen t uraim. Meg lehet mondani, hogy ez vagy az a kérdés nincs kellőképpen megoldva, más megoldás jobb lenne, vagy a megoldásra előirányzott összeg nem elég. De hozzá kell tennem valamit. Az aggodalmak mellett, amelyeket hangsúlyozunk, meg kell említeni az elért eredményeket vagy teljesítményeket is. Egy olyan kényszeredett elismerés, — ne méltóztassék ezért a jelzőért haragudni — amely két gondolatjel között ismeri el-, hogy sok történt ebben az irányban, de... (Rajniss Ferenc: Hát mit óhajt'az ellenzéktől, képviselő úr?) Elnök: Csendet kérek! (Padányi Gulyás Jenő: Tárgyilagosságot! — Rajniss Ferenc: Ugyan, netréfáljon!) Rajniss képviselő urat kérem, ne szóljon közbe! (Rajniss FerenG közbeszól ) Rajniss képviselő urat kérem, hogy ha figyelmeztetem, ne méltóztassék folyamatosan továbbra is beszélni! Bencs Zoltán: Meg akarom világítani i azt, hogy a pro grammok kisajátításán mit kell érteni? (Incze Antal: Mellesleg: nem is mondta ezt a miniszterelnök úr!) Elnök: Incze képviselő urat is kérem szíveskedjék csendben maradni! Bencs Zotán: Annál a passzusnál, amikor a miniszterelnök úr a zsidóibirtokok kisajátításáról és az 1942:XV. te létrehozásáról és végrehajtásáról beszélt, igen élesen szubszumimálta a mélyen t. túloldal a miniszterelnök úrnak azt a gesztusát, amikor kiemelte, hogy igenis én hoztam ezt az 1,100.000 katasztrális hold földet a magyar népnek, a magyar hadviselteknek és a magyar földmíveseknek, igenis az ón tervem, elgondoláso>m és koampányakcióm alapján hoztuk ezt létre és ezt nem engedem magamtól elvitatni. (Nagy László: Imrédy elismerte!) Erre azt mondták, elismerjük. Akkor nem értjük, miért ez a drámai hang. Legyen szabad rámutatnom arra, hegy igenis van azért ebben a tekintetben bizonyos hajlam & kizárólagosságra és a kisajátításra, amikor éppen a szerző vagy az eredmények nem neveztettek meg. Méltóztassanak csak figyelni erre a szép sorozatára a »követeljük«öknek és »kívánjuk?-oknak, amelyeket az igen t. vezérszónok úr beszédében hangoztatott. (Olvassa:) »Követeljüki minden nyersanyagnak, minden termelési eszköznek, elsősorban a honvédelem és a légvédelem, másodsorban: pedig az életbevágó fontosságú nemzeti termelés biztosítását szolgáló felhasználását.« (He~ y:'slé.s a szélsöbaloídalon.) Ki nem követeli ©ztl Ezt csináljuk mi is. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Menjünk tovább (olvasta); »Köve-