Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-352

Az országgyűlés képviselőházának 352, nemi tud a közös célban, találkozni. Ez nem a progranimiban van, mert melyen t. Képviselőház ém emlékszem rá, fel is jegyeztem Jaros< Attidor iigien t. képviselőtársamnak azt a megalapítását, hogy a politikai credo: a magyar nép szabad elhatározásából kitűzött célokat tiszta . hittel és nagy becsülettel valósággá tenni. (Efty hang a baloldalon: Vagy szolgáin}! Mindegy!) Ez nálunk iis így van, álmagyar nép szabad elhatározásából kitűzött célokat tiszta bittel és becsületes meggyőződéssel szogálnj. Ha tehát olyan jelenségek vannak, amelyekből • azt kell látnunk, hogy ez a tiszta hit és akarat éppen a szolgálat, a cselekvés pillanatában, a ce elekevés útján elferdül, akkor vagy helytelen nézőpontnak, vagy pedig olyan túlzott érzelmi hullámnak kell jelentkeznie, amely a tiszta látást elhomályosítja. (Incze Antal: Csak nem a mi oldalunkon!) De mi azt hisszük, hoigy azon az oldalon. (Egy hang a baloldalon: Ez a különbség van közlünk. — Elnök csenget. Egy hang a, baloldalon: lit van kérem a szakadék! Nem a tapsnak az elmaradásában!) Bocsánatot kérek, nem a tapsnak az elmaradásában, hiszen nagyon helyesen mondotta Bajniss kép-, viselő úr, hogy az ellenzék akkor tapsol, amikor akar és történetesem oit tapsol, ahol éppen neki tetszik, azonban a hallgatás egy olyan pillanatban (Egy hang a, baloldalon: De nem hallgattunk!), amikor a külügyminiszter .a szövetséges érdekeket hangsúlyozza, ki, ez jelenthet elgondolkodást is. (Rajniss Ferenc: Nem a magyar érdekeket hangsúlyozta ki, ezt kifogásolták. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bencs Zoltán: A kisebbségi kérdés komplexusáról leszek bátor még külön beszélni. Jelenthet azonban egy nézetkülönbséget is a külügyminiszter fejtegetéseivel szemben, ahol éppen a magyar kérdéseknek a hivatalos magyar külügyi politika által — a »hivatalos« szót leszek bátor később aláhúzni — kifejtett megoldását nem méltóztatnak helyeselni. Ez lehetséges. Ellenzéki álláspontból is köivétkezhetik az, hogy a. hivatalos külügyi politikának egyik vagy másik része nem tökéletesen felel meg az ellenzék felfogásának. Legyen szabadi most rátérnem arra a mozzanatra, amelyet az előbb, mint hivatalos /politikát említettem. Ha a hivatalos politika — amivel több ízben találkoztunk a t. ellenzék szónokainak beszédeiben, mind a bizottságban, mind itt a plénumban — azt jelentené — szembeállítva a kontrasztok törvényei alapján —, hogy van egy hivatalos,, tehát szakszerűen hivatott külpolitika, szemben a dilettáns külpolitikával, akkor ez a kifejezés helyes. Mert hiszen a dilettáns külpolitikával szemben T- itt a Házban is akárhányszor vagyunk tanúi, de kint a világban nap-nap mellett eleget tiltakozunk, harcolunk, küzdünk ellene — tehát helyes, ha egy hivatalos külpolitikának létét a bizalom megteremtése céljából kihangsúlyozzuk. Ha azonban ez a hivatalos politika azt akarná jelenteni vagy elhitetni, hogy van egy nem hivatalos külpolitika is, ez ellen határozottan tiltakozni kell. Más külpolitika Magyarországon, mint a hivatalos- külpolitika, a külpolitikában nem lehet és ami a hivatalos külpolitikának alapja, iránya és célja, az mindnyájunknak külpolitikai alapja, iránya és célja. (Élénk helyeslés és tavs a jobboldalon és a szélsőbaloldalion.) Méltóztatnak ebből látni, hogy éppejrii.a legtàêse 1943 december 9-én, csütörtökön. 715 fontosabb vonalon nincs közöttünk ellentét. Azon a vonalon azonban, hogy a magyarság helyzete az új Európában miképpen képzeltetik, ebben a tekintetben nagyon sok megbeszélnivaló volna nemcsak egymás között, hanem kétségkívül mindazokkal a baráti hatalmakkal is, akikkel szövetségben a mostani élet-halál harcot »vívjuk. Itt vannak azok a mozzanatok, amelyekről érdemes egy kissé nyíltan és határozottan "beszélnünk. Ha mi a magyar szentistváni gondolat alapján állunk, akkor a magyar állam területének egysége és azon belül a politikai nemzetnek egysége és minden magyarnak, olyan történelmi ideálja, amelyről lemondani sohasem fogunk. (Ügy van! a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Ezen belül tehát arranézve, hogy a magyar állam területének bennünket jogosan megillető részei szövetségesek vagy ellenségek birtokában vannak-e, egyéni ' álláspontom az, hogy a jóbaráttól jó szóval, az ellenségtől fegyverrel, de nekünk kötelességünk azt a területet valamiképpen visszaszerezni. (Élénk helyeslés és tavs.) Itt vagyok bátor rátérni a nemzetiségi kérdésnek egy sokat vitatott mozzanatára, A magyar nemzetiségi politika — truizmus —.sohasem volt elnyomó tendenciájú. Ha védtünk valamit, védtük a magyar állam belső rendjét, a magyar társadalom belső konszisztenciáját és igyekeztünk azon. hogy egyenlő jogú magyar állampolgárok között minden nemzetiséíniek* mindég felekezetnek meg legyenek azok a szabadságjogai és biztosítékai, amelveket ősi törvényeink legutoljára az egész világ tisztelete mellett deklaráltak; Az 1868:XLIV. tc.nbe foglalt nemzetiségi törvény abban az időben.Európának a legnagyobb idevágó alkotása volt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Legelső bölcselőink, politikusaink és államférfiaink szerkesztették meg. Valóban olyan törvény volt. amelyet ha gondosan és lelkiismeretesen végrehajthatunk, akkor 1914 és' 1918. egészen másképpen néz ki Magyarország és a magyar területi, integritás szempontjából. Hogy nem hajthattuk yégre, az nem a magyar állam belső elhatározása, nem a magyar állam és a magyar nép jószándékán múlt, hanem azokon a magas külpolitikai akciókon, amelyeket jórészt az ellenséges külföld, másrészt pedig a szomszéd államok jogosulatlan aspirációi támasztottak a velünk mégis egyetértésben élő népek kebelében, Természetes, hogy ilyen kÖTülmények között jutván el a trianoni helyzethez és a kisebbségi formulához, ;a magyar nemzetiségi politika helyébe is egy kisebbségi komplexus szövődött be. amelyeket Rajniss Ferenc képviselőtársam szóvátett. Ez a a nemzetiségi politika azonban megoldásában — elméletileg legalább — sokkal egyszerűbb, mint amennyire az az irodalom mutatja, amely a kérdés megoldása körül kifejlődött. Mert ha olyan államokban, — erre legutóbbi appropriációs beszédemben a múlt évben rámutattam — mint Olaszországban az Unita Italia megteremtése előtt jön ez és hatni kezd. akkor ez azt jelenti, hogy egy 30 vagy 40 milliós széttagolt nemzet eggyé váHk, tehát hasznos és konstruktív irányban hat az állam szempontjából, ellenben ha egy nemzetiségi államba süvít bele a nemzetiségi elv. ahol több nemzetiség él egy államszerkezetben, békés politikai és gazdasági rendben, akkor ennek eredménye tökéletes 98