Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-352
716 Az országgyűlés képviselőházának 352. ülése 1943 december 9-én, csütörtökön. destrukció és dekompozíció lesz az állam hatalmával és erejével szemben és előáll az. hogy az a nagy állam, amely erős és hatalmas tényezője tud lenni az európai koncertnek, a rendnek és békességnek óvója azon a területen, amelyre — mondjuk — az élettere kiterjed, az az állam szétbomük. jpulverizálódik balkanizálódik, amint az a párizsikörnyéki békék eredményeképpen bekövetkezett s Magyarországot, ezt a békét biztosító államot, az ellenséges hatalmak felbomlasztották. (Az elnöki széket vitéz Tors Tibor foglalja el) Ha még a települési lehetőségek megadják azt, hogy ezek a népek így külön-külön területeken az államhatalom kisebb vagy nagyobb részének bizonyos mennyiségét birtokukban tartván, egymással szövetkezzenek és konföderáció, vágy mondjuk, egy svájci kan.tonal.is~ rendszert kialakíthassanak, akkotr a béke lehetősége, a béke megóvása szempontjából még nincs baj és a békés együttélés és összműködés lehetősége egy egységes állam fenntartása éis védelmezése tekintetében megvan. Ha azonban vegyes településekkel állunk szemben, mint amilyen Magyarországon is a helyzet, akkor ezek a területi megoldások egyszerűen lehetetlenné válnak. Borzasztóan nehezek talánr az idők. de őszintén és bátran szembe; kell nézni ezzell a kérdéssel és meg kell vonni a vonalat a magyar birodalom területén akár a nyelvhatárok, akár a gazdasági határok mentén,, amely vonalon belül csak az egyik vagy a másik fajhoz tartozó nemzetiségek lehessenek. Talán nem is lehet, és ha nem cél az, hogy ilyen geo- metriával daraboljunk szét egy egységes gazdasági és politikai "területet, akkor méltóztassék elhinni szeme közé kell nézni ennek a kérdésnek. Itt van az a pont, ahol megint kiül politikai, de belpolitikai szempontból is a mélyen t. túloldalhoz, egy kérdést kell feltenni: elképzelhetőnek tartiák-e ők Magyarországon, a _ szentistvámi államban, a szentistváni állam birtokában levő részeinek fenntartását népcsoportokra bontott nemzetiségekkel együtt: lehetséges-e a« áíllami erőt. az állami tekinélyt, az állami hatalom kiterjedését annak egységes és egyenlő gyakorlása mellett, össze egyeztetni olyan jogosult ságokkai,. ahol háirom-négybatféüe nemzetiség a maga népcsoport jogaival jön elő külön és a szerint akarja megalkotni az egysége« államot, nem is tudom, milyen formában 1 ? Mélyen t. Ház! Nincs más megoldás az én szerénv egyéni nézetem szerint, mint egyesegyedül a politikai nemzet megteremtése. Ha tehát egy- politikai nemzetet képzelünk el. mint ahogy a múltban is a magyarság mindiar mint politikai nemzet tartotta fenn ezt az államot, a politikai nemzetbe mindazoknak bele kell illeszkedniök, akik ennek a politikai nemzetnek tagjai, mint egyenjogú állampolgárok a masrvar birodalomban. Hozzá kell tennem méa* egyet, szintén mint egyéni nézetemet: nem hiszem, hogy ma már a íryermekcipőkbol kinőtt és a jórészt az önálló államiság gyakorlatához hozzászokott nemzetiségekkel ml tudnánk a magyar szupremáoia túlhangoztatása mellett békés együttélésben megállapodást kötni, ellenben azt hiszem, hogy a nemzetiségeket mea* tudjuk nyerni azzal, mint égy új verszerződéssel: Gyertek és tartsuk fenn együtt a magyar államot! (Taps a jobboldalon.) Azért a, magyar államot és nem a román, szerb, szlovák vagy más állar mot, inert ez az az állam, amely a maga ezeresztendős élete folyamán olyan jogrendet teteremtett meg, olyan kulturális szintet Jelent Európában, olyan belső, tökéletes összhangot és békét tud megvalósítani, mint egyik sem ama tagok közül a maga külön államával vaav külön fajtájával, amelyek itt a határokon államalakítási kísérleteket tettek. (Taps a jobboldalon.) Mélyen t. Ház! Ezen a vonalon tudunk kibontakozni abból a kisebbségi vagy kisneinzetkomplexusból, amelyre Rajniss Ferenc igen t., képviselőtársam, célzott. A népek ugyanis,;szám szerint mérve, lehetnek kicsik vagy nagyok, de egy nemzet nagyságát mindig a benne lévő küldetés tudata, az erre ráébredt lelkiség ereje és az az elhatározás teszi, amellyel történjék, aminek történnie kell,, ezt a történelmi küldetést vállalja és viszi. Ezért mondták, nem Magyarországban mondták, hanem külföldi kiválóságok mondták, ha jól emlékszem. Elisée Reclus, hogy a magyar kis'nép ugyan, de nagy nemzet és ennek mélységes tudatában vagyunk. mert ismerjük történelmi feladatunkat, vállaljuk küldetésünket és szemben állunk, mint ti hogy szemben álltunk minden viharral, a maival és a jövendővel is, amely ránk szakad ennek a küldetésnek vállalásában. Magyarország csak addig Magyarország, a magyar nép csak addig magyar nép, amíg a Dunamedencében a maga békés államalkotását megvalósítani, ezeréves államát fenntartani tudja s Európa és a kereszténység javára a maga ideáit megvalósítani képes. (Nagy László: De esetlen harc árán is. (Zaj.) Itt jövök ahhoz a kérdéshez,'amelyet Rajniss Ferenc t. képviselőtársam említett, arra nézve, hogy nem vagyunk kis nép,-ezt nem tapsolja meg, de azt, hogy a magyar népnek joga van a szabad életre, ezt a taps viharával hajlandó köszönteni. Az a sokat vitatott május 29-iki beszéd, amelyet itt annyiszor hánytak a miniszterelnök úrnak, a mi pártunk vezérének a szemére, a legélesebben hangsúlyozza, a magyar népnek ezt a jogát a szabad életre. (Olvassa 1 ): »A legfőbb parancs« — mondja ez a beszéd — »hűség a magyarsághoz, a keresztény hithez és a nemzeti hivatáshoz. A legfőbb parancs az, hogy hűek maradjunk önmagunkhoz, magyarságunkhoz, törhetetlen keresztény hitünkhöz hogy a háború minden csapása és minden megpróbáltatása ellenére se tévesszük el szemünk elől. hogy Magyarországnak élnie kell,- szabadnak kell lennie s hogy a magyarságnak hivatása van:« Mi kell ennél világosabb, kifejezése annak, ami megérdemli a tetszésnyilvánítást nemcsak ebb¥n a teremiben; banem^ az c-rszág minden részében? (Nagy László: Ki is fejeztük tetszésünket.) Azt mondta Jaross igen t. képviselő úr, hogy bizonyos reminiszcenciák hatása alatt ettől a május 29-iki beszédtől a miniszterelnök úr eltérni látszott. A legutóbb itt hallott beszéd egy jottányi eltérést ettől,nem mutatott, ellenkezőleg még'élesebben, még erősebben hangsúlyozta magyarságunkhoz, szabadságunkhoz és függetlenségünkhöz való jogainkat és ezt a jogot fegyverrel» munkával, verejtékkel és vérrel állandóan igyekezünk biztosítani is, T, Képviselőház! Azt kérdezte Jaross kép-
