Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-352

6 94 Az országgyűlés képviselőházának 352. dum könnyelmű és meggondolatlan publikáláfeáról hallottunk a miniszterelnök úrtól elítélő szavakat. A memorandum tartalmának elítélését és a miialsiztereilnöiki úr által levont konzekvenciák mikéntjét is szerettük volna hallani, szóval a május 29-iki Kállay-beszédbeín ígért »államhatalom erejét« szerettük volna látni cselekedetekben.- (Úgy van! Űgw van! a szélsőbaloMalon.) T. Ház! Eniffedijiék mes", hoev mély 'tisztelettel Tiszta István martirumáb ól levonható tanulságra emlékeztessem a i Ház mélyen t. tagjait. Tisza István martirumából és mindenből, ami azzal összefügg, levonható legfőbb tanulság az. hogy népfrontot tűrni nem szabad (Ügy van! Űgy\ van! a saélsőbalo?dcílon.) és le kell számolni minden olyan agitációval, amely háborús erőfeszítéseinket gyöngítenie és a szabot'ázst, .ai forradalom! rémét felidézni alkalmas. (Űotf van! Ügy van! Taps m szélsőbal

1oldalam) Itt k érünk világos beszédet éisi határozott cselekedeteket! T. Ház! Kállay miniszterelnök űr szombati beszédében még a következőket mondotta vitlé'z Imrédy Béla országos' pártveze+nnk és pártszövetségünk vezérszónoka felé (olvassa): »Taszító volt a képviselő úr beszéde. Eltaszított magától mindenkit Eltaszította az embereket a közös gondolattók talán azért, hogy kizárólag az övéi maradjanak, vagy azért, mert nem látja, hogy ez a kormány ezeket a gondolatokat munkálná és képviselné. Ezért kell a kérdésekkel foíplalko'znom. é!s bizony meg kell átlapítanom!, hogy — például a szociális gondolatnál maradva — kevés, országa vau Eurónának a vi^ágolak, ameVík mja, a háború ötödik évében emnyit foglalkoznék ezekkel a problémákkal, mint mi •.. Ezt el nem ismerni wena ellenzéki politika, ez mar •a bizalmatlanság bevitele aa emberek lelkébe, a hiti megrendülésének bevitelé a néueki tömeprébe: Ez dekoniponálja & nemzetet, és nemi miéilfó egy Imrétdv Bélához: (Mozgás a szélsâba\[\oMaIon.), akitó'il azt vártuk volna, hogy segítsen! bennünket, mindenkit, akinek feladatául rovatott ki, hogy ezt az országot ezeken a:' nehéz időkön átvezesse, hogy belnoliíikai súlyával és külső befolyásával, ha van, a nemzet nehéz napjaiban itt álljom együtt álljon velünk, hogy mindenütt lássák

1 és tudijak, hegy ennek «i nemzetnek, mindén kiváló fia egyformán gondolkodik és együtt akar dolgozni.« T. Hálz! Súlyos támadás ez és tökéletesen alaptalan!. Vitéz Imirédy Béla mélyen ti. képviselő úr már megfelelt a miniszterelnök úrnak még szombaton, de miután ml] az ő beszédét szóról-szórá ismerjük, annak minden betűjével azonosítjuk magunkat, nekünk szintén felelnünk kell. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr a szociális gondolathoz: kapcsolta mondatait, és íg'y én. is erről beszélek előszpr. , Vitéz Imrédy Béla a témával kapcsolatban először tiltakozott a

r

/ ellen, hoay! az ti ' (o$vasm): »aki mást mer állítani, mint azt, hogy itt paradiosoomi szociális állapotok vannak, denunciáns«-ként állítsák bei Azután így folytatta (olvas a): »Tüdiuk. hosy háborúban nehéz a szociális haladás követelményeinek érvényesítése. Nem kívánunk sokat, csak azt követeljük, tessék ebben a helyzetben is a többgyermekes családok somsát a« eg-é«Z' vonalon figyelembe venni.« (Helyeslés a szélsőbalétda"ilése 1943 december 9-én

} csütörtökön. Ion.) »és a kormány intézkedéseit, minden intézkedését — elismerem, so

1-, történt ebben a tekintetben — a gyermek, tehátö a magyar jövő érdekéiben beállítani. (Oláh György: Kormánypárti befízéd!) Azután pedig tessék a, meglévő szociális törvényeket és azoknak garanciáját száz százalékig érvényesíteni a munkástársaidaiom javára. Legfőképpen pedig tegyük végre úrrá a szociális szellemet ebben az országban.« T. Ház! vitéz Imrédy Béla ezután szemelvényeket ismeirteitett a kormánypárttal szövetségben álló Erdélyi Párt. kiad ványaiból, amely az Erdélyi Párt igen t. elnökének programiatilkus 'megnyilatkozását tartalmaztál ez év szeptember havából (Oláh György: Az volt ai radikális!), és eiziejkhe

z a kívátoságokhoiz dsattílakoizotit. Mióta iküizárólagosság ial koTímánytámogató oldalról kifejem zett kívánsághoz csatlakozni? Hol Van ebben, a taszítás? Hol van ebben bizalmatlanság bevitele az emberek telkébel Hol van $ nemzet dekoraponálásiai? Ha esiak azt nem akarja mondamii, hosry a kormány támogató párt a Vormánypárlttal szövetséffbeml lévő Erdélyi Párt és annak ige™ t. elnöke akbria dekomponálni a nemize'tet? (Ineze Antal a ynbbo^d^J fM: Be pkkor lefesék viszont oda ladresszálni ai támadást

1

, ne Ihozzánk!) Van azóinib-an a miniszterelnök úr támadása ban taszítá«!- egy mindenáron való támadm* pkarás (ÜV?/ van! Tïay van! f s^sőba^oUálohi ^ ' W^nJjmonmmlé ' jo^bf^^.t '"', lleiaínaigyobb' ellietnzélkv allakúlat! Vezetőjének bármi ároni való me°*hnreolni akarása JŰgy van! Űay van! a. szé^snbaloldolon) éh'.ezzel a mii pifirilamleiniti munkánk 'diszfkreditiáláfila. (vitéz Lipcsey Mafr+«n : Tlgyain kérem \ Ez vád, ez nem

1 isra®! —FctWáTfns^k a s2é

7

sőb

r,

1n

T

dalan: 'Ez iaaz! — viféz Linesay Márton: Nem if/a'z! Vád' — PaUó Tnire; Majd magip> ^ megvédi! — Elnök o$ena°t.) Nem akarok Lioesey Véoviiiselő

1 úrnak! valais?;ölni! - (vitéz Linesev Márton: Nem is kell!. Nekem n^m válaszolhat!') Én régóta ismerem Liocsey képviselő urat, még gimníatoilsta) korombian, mint husizárkíinyitányt naa'voní szere+tem, és erre való tekin+«ttel neim akarok olvan választ adni fvitéz Lipcsey MártoUi: Milyen kedves!), amilyemt a. képviselő űr ilyen közbeszólásért megérdemelne, (vite? Tíincsey Mártom: Ijegyen szeren esem. uraim! Mint, huszárkauitánv is helvíálltam, mint képviselő is helytáll oki—Meekó Zftltán: A kiig kadétból tábornok lett! — Zai), mert. -nem fio-velt arra, hogy mit mondottam. Klnök: Cis'emídleiti kerek! Naffy László: A miiniszterelnök űr az én ie-énytelen beszédemre ez év november' 12-én adott válaszába^ a következőket mondotH toil\á$$a) : » ; * -iákkor

1 méHózitlatesék! beszédéümet megérteini. akkior méltóztassék, amennyire egy' tisziteflieitreméttő elleínzéki állásfosrlaláJs azt leheltővé teszi, a^zioílílat jóindulattial fogadni, amikor a.zok elmondattak, nem pedig hónapokkal, évekkel később az elmondásiuk után, mert • ßm összefogásniBk és a megértésnek egyik alaiüfeltétele ez leiutne.« EzéH mi panaszkodihatunk jogosian és nem Kállay miniszítbrelnök xír! . . A minisztere'lnlök úr elfelejtette egy éven át állandóan vitéz Imrédy Béla 1942 november 25-i felhatalmazaiS'i beszédét, tehát azt a beszédet, amelyet Imrédy Bél a egy esztendő-