Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-352
Az országgyűlés képviselőházának 352. vei ezelőtt mondott el. Eb bem Imrédy a többek: között a következőket mondotta (Olvassa): »Igyekeztem, világosan beszélni, nemcsak bírált'almi, hanem kivezető: utat is ajánlottam a nemzet m,ai súlyos helyzetéből. Lépjen rá a kormány erre aizi útra. Keressen a, feladatokhoz méltó mumkatársjaikat, legjobb' kívánságaim fogják kísérni, de induljon el, mert itt van az indulás órajai. Megmondottam, hogy a személyek nem f onitiosiak. Az. r én személyem éppen, olyan kevéssé, minit bárkié. Sem magaani, sem politikai barátaim egyénileg vagy mint párt nem kérünk és nem várunk 'a ma^ gunk számára semmit. Tudjuk 3 hogy: az igazságot szolgáljuk ós. a nemzet jövőjét munkáljuk, és ez, nekünk, e'lég.« »Ami szerény személyeimet illeti, még itt sem állok, meg. Hai a mámiszteirelnöfc elindul a felvázolt útlom és feszélyezi őt vagy .azokat, akiket tmaga mellett Ml tudnia, hogyi én mint szerény kritikus itt maradjak e padokéban, hajlandó vagyok még! ezt az őrhelyet is elhagyni, csakhogy végre elinduljunk a posványból kivezető úton... De ha akarja,, itt maradok ezen a helyen, tovább forgatva a kritikának mindazokat a fegyvereit, amelyeket képességeim! és tiapasztaliataim rendelkezésemre bocsátanak... De ha ez al kísérletem is a pusztába' kiáltónak a szava maira dna, ha továbbra is megmaradunk a tétovázás, a késlekedés, az iránytlalanság állapotában, akkor nem veheti rossz, néveni a íminisiziterelnöiki úr, de senki széles e magyar földöm, hegyi semi ént, sem pártojmí, sémi pártszövetségünk 1 , parlamenti tagjai nieni akarunk tovább osztozni a felel őisségbeni.« . »Szép dolioig ai csend, szép a béke látványla^ de sokkal/ szebb,' sokkal fenségesebb a nemzet jövőjének biztosításai« Igyi fejezte be Imrédy Béla a beszédeit (Olvassa): »Miniszterelnök úr, at választás az öni kezében van! Adja Is temi, hogy jó magyar ikezét szerencsés inspiráció vezesse.« T. Ház! Ezt egy esztendővel ezelőtt mondta el Imrédy Béla. Most tisztelettel kérem a smimisziterelnöiki urat, feleljen arra, hogy ez az Imrédy-féle beszéd és magatartás jelenti a közös gondoláitok kisajátítását? Mondja meg a miniszterelnök úr, elfogadta a beszéd utáni rögtöni, vagyi egy évenl keresztül egyáltalában az ittt leifektetett együttműködési alapot? (Rassay Károly: Avagy indult? (í)eru$ség.) Mondja meg a miniszterelnök, úr, aizi egy év alatt történtek cselekedetek íaz együttműködés állapijainak ' megtetrjemtése érdekében!? T. Ház, nyugodtan megállaipítha!toiin, hogy nem és nem, maradhat minden a régiben (Oláh György: A baloldali propagandát szabadjára engedték!), sőt rosszabb a helyzet, mint egy évvel ezelőtt volt A cselekedetek csak személyi üldözésben és gondolaDaiinlkniak a. nagy nyilvánosság elé való jutásának megakadályozásában nyilvánultak. (Ügy van! a szélsők loixlaiom. — Rassay Károly: Ilyen' remény telén szerelmet még nem láttam! — DhrüUsép <a jobbofddfon.) Kérdezem, t. Ház, ki pam&szkodíhatik iogosan^ ki taszította él a mlásik kezét? Rassay képviselő úrnak csak azt felelhetem: ci reménytelen szerelmet nem mi hangoztattuk (Rassay Károly: Éni csak hallom folyton !), ellenben az kétségtelen tény, hogy olyan áldozatkész, becsületes, hazafias miaga tartás volt Imrédy Béiiának egy esztendővel ezelőtt elmondott beszéde (vitéz Lipcsey Márton: Nem is vonjuk kétségbe!), hogy azt semilyen gúfdése 1943 december 9-én, csütörtökön. Q9& nyos tjözbeszólással megzavarni, sem pedig a miniszterelnöki úr által olyan válaszban részesíteni, mint amilyenben részesítette, nem 1 ehetett volna. (Felkiáltások 'a szélsőb Moldalon: II i egységet akarunk elérni! — Za& — Az elnök csenget.) T. Ház! Megkérdezhetem: ki panaszkodhatik jogosan, ki taszította el a másik kezét'? (Donath György: A költségvetésii beszédét is tessék figyelembe venni!) A felelet könnyű, mert a tények bizonyítanak: a miniszterelnök úr és kormánya. A miniszterelnöki úr azt mondta a közellátási miniszter úrral kapcsolatbain, akit különben nagynabeösülünk és ennelk kifejezést is adtunk, hogy: »Tiszteljük az emberi verítéket!« Mi kiérhetjük a miniszterelnök urat és mindenkit, hogy tiszteljék a mi verítékünket és azt a lelki gyötrődést és áldozatot, amelyet mii napról-napra bozuník. A miniszter elnök úr beszéde (befejezésében az első helyre a hitet tette. Oda is való. Hit nélkül nines bizialoim, tehát a hit az első. A földi dolgokjbiam hinni azonban csak a cselekedetek nyomán lehet és miután mi cselekedeteket, főként olyanokat, amelyek a mi hitünket megerősítenék, meni látunk, sőt az ellenkezőjét, azért a javaslatot neun fogadom el. (Helyeslés és taps u szélsőbalold lib«; -— A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik!? Szabó Gyula jegyző: Bogmer József! Elnök: Bogneír József képviselő urat illeti a szó. Bogner József: T. Ház! Talán sokkal kiönynvebb volna a rendes parlamenti szokástól eltérően az előttem szólott képvis ellő társam szavaira nem válaszolni, azonban engedjék meg, hogy mégis egy-két megjegyzést íűzzek ahhoz, amit ő* mondott. Valahányszor igen t. képviselőtársam itt a Háziban feláll és beszél, miindeu alkalommal unos-untalián, léipten-nyoimon előkerül egy ügy, amelynek az előzményeit különösen mi visszatért délvidékiek nem ismerjük és így bizonyos ïekintetben nehéz ^ számunkra — higgy je el a mélyen t. képviselőtársaim, — azt az óriási paragrafus-labirintust, amelyet minden alkaloimmial fel szokott itt hozni, bizonyosképpen követni, illetőleg a magunk véleményét kialakítanál (vitéz Lipcsey Márton: Rabulilsztiika!^ — Nagy László: Ki amoradta azt, hogy rabnlisztika? r — vitéz Lipcsey Márton: Én! — Nagy László: Hát nem' ért hozzá, azért mond ilyeneket! — vitéz Lipcsey Márton: Magái meg rosszindulattal kezeli a dolgot! Sóikkal nagyobb hiba!) Elnök: Kérem a képviselő urakiat, méltóztassanak csendben maradni. (Donath György Nagy László felé: Miért,^ ott csupa jogász-szakember van? 1 ) Donath képviselő úrnak is Szjó'l' figyelmeztetésem. (Meskó Zoltán: Az egyiknek szabados, a másuknak nem szabados!) Bogner József: T. Ház! Nein érteni: azonban vagy legalább is nem tudom magam azonosítani azokkal a szavakkal sem. amelyeket az előttem szólott igen t. képviselőtársam Reményi-Schneller pénzügyminiszter úr programmjával, illetőleg működésével kapcsolatban elmondott. Hasonlóképpen nem tudom magam azonosítani azokkal a meg jegy zésekkel^ s*m, amelyeket az előbb, beszédének befejezése r alkalmával Ká-'Uay mimiszteirelnök űr beszédére válaszolva tett. Nem értem azokat a megjegyzéseit sem, amelyekben azt igyekezett bebizonyítani, hogy a zsidóbirtokok kisajátí-
