Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-341
Az országgyűlés képviselőházának 341. A háború ötödik évében! könnyen érthető, hogy a. nyersanyaghiány, iaz ipari termelésnek a honvédelem céljaira való fokozottabb átállítása, a munkiaerőgazdálllkodás, a szociális- nyugalom megóvása mind olyan problémákat vetett fel! az ipari termelés terén, amelyekeit a meglévő — mondjuk! — miagángazdasági szervezetekkel; nem lehetett megoldaná! s amelyeket csak á» államhatalom hatalmi eszközeinek igénybevételiéivel lehetett rendezni. Meggyőződéseim azonban, hogy az ipari termelés terén még a háborús viszonyok közöiít is a magánkezdeményezés biztosítja a legnagyobb eredményt és hogy jövő gazdasági rendünk érdek ébeu is mindent el! kell; követnünk, hogy véglegesen igyekezzünk a jelenleginél észszerűbb szintézisre ia magángazdasági és közülieti tevékenység között. (Helyeslés a jobboldalán) Minden törekvésem az, hogy a gazdasági élet összefüggő, nagy problémáin necsak az államhatabm vezetőinek agyvelei dolgoznak, hanem szeretném ebbe a munkába bekapcsolni ajz államhatalom munkásain, kívül aK üzletembereknek, a magángazdaság vezetőinek százait és ezreit is. (Helyeslés.) Ha> ez nem következnék -be, akkor a gazdasági élet, teljesen elbürokratizálódnék, (Ügy van! Üfjy vam!) már pedig a gazdasági élet legveszélyesebb jelensége az, ha a gazdasági élet nem akarna miagamagán segíteni, hanem minden, kisebb-nagyobb problémájával az államhatalomhoz futniai és tőle kérné az orvoslást. Ilyen lelkiség nemcsak a magyar gazdasági jelennek, hanem -a jövőnek is legveszélyesebb tünete lenne." (Űffiy vam! Ügy van!) Kívánatosnak tartomi 'ezért,, hogy a gazdasági ! élet felelősséggel dolgoznak és az ilyen feilelősségtől áthatott gazdasági szervezeteket fokozatosan szeretném bevonni az állami adminisztráció munkájába is (Helyeslés) éspedig o^an értelemben, amint méltóztatnak tudomással bírni rólai — hogy az iparügyi imiinisztérium főhatósága alatt álló anyaghivatal'ban most végrehajtott átszervezés során a magánérdekeltségiét is bevontuk az ainyageiosizitás adminisztrációjának végrehajtásába. Amint az egyik képviselő! úr említette; ha már kevés van, győződjünk meg arról, hogy az elosztás igazságos-e Részbeni ezt is 'Szolgálni akartam ezzel és azt hiszem, ez bizonyos mértékben megnyugvásra talált az érdekeltek körében is. Ezen az úton tovább akarok menni. Nem hunyhatunk szemet az előtt, hogy, a háborús helyzet nyomására bizonyos munkaágakbam esetleg szükségessé fog válni egyes üzemek tevékenységének további korlátozása, sőt leállítása is. Őszintém meg kélll mondanom, hogy a háború tpváb'bi elhúzódásával a rendelkezésre álló nyersanyagok, azonkívüll az üzemanyagok és energiahordozó anyagok mennyisége nemhogy: növekedne, hanem CsökkenA munkaerővel is óvatosan kell esetleg bánni, mert adódhatnak olyan esemíények, hogy nem fog majd rendelkezésre álluií. annyi ipari munkaerő, amennyi ma rendelkezésünkre áll- Ilyen körülmények között a nyersanyagok s az üzemanyagok lineáris csökkentéséivel a problémákat miegoUdani nem lehet, mert ez^ gazdaságellenes 1 ténykedés voluia, amely minden üziem tetrimelésé-nek gazdasági hatásfokát megrontania és tulajdonképpen az egész termelést válságba vinné. Ilyen 1 körülmények között esetleg foglalkoznunk kell majd egyes v ülése 1943, november 22-én, hétfőn. $9 üzemek leállításának problémájával, ami felvet azutáni termelési, kártalanítási és szociális problémákat. Ezeknek megoldását nem képzelném! egyedül a:z, államhatalomra bizni, hanem itt egy tervszerű együttműködésre vam szükség aiz érdiekéit szakmai csoportokkal és ipari érdekeltségekkel. Ha ezeknek az úgynevezett ipari szövetségeknek megalakítására sor ke'i'ülnie — aaná, mondom, a legvégsőbb szükség esetén, van' tervbe véve — akkor természete« dolog, hogy a lelgmiagyobb mértékben együtt 'tudnánk működni a szakmai erdekikepviseietekkel és az a meggyőződésem, hölgy ha egy ilye™ ipari szövetség létrehozása esry háborús problémakör megoldását jelenti is, kétségkívül maradandó értéket jelenthetnie a békegazdálkodás és az átmenetp-azdálkodáá' idejére 1 is. (Űaw vxm! ÜPV vam!) Természetes dolog, hogy mihelyt a lehetőség megle«iz, rá, minden el ke'H követnünk arra, hoigy újra hatékonyan érvénvesüljenek a szabíad gazdaságpolitikai eszközök. Mélyen; t. Képviselőház! Nemi szeretném a mélyen t. Ház türelmét sokáig igénybe venni, csak rövidem szeretnék rámutatni arra, hogy még rendkívül sok niagy horderejű probléma; van, aimely idénybe veszi ai minisztériumi működésiét 1 ; ezekl közül csak arra szeretnék rámutatni, hogy ie-en- niagv szeretettel foglal koKnnk az Erdélyi Földgáz Részvénytársaság kiépítésével és a székelyföldi villaunosvállalat minél hamarabb való működésbe léptetésével. (Helyeslés a bál közéven.) Mélyen t. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt az egves felszólalásokra adandó rövid válaszokra áttérnék, csak megemlítsem, hogy ezekben voltam bátor vázolni a hazai ioar helvzetét. Sok eredménvről számoltam be, de nem hallgattam el a nebézsésreket sem. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a nebézsésrek a háború haladásával esetleg fokozódni foímak és éonen ezért mind ig éberebb és megfeszítettebb munkára van szükség, bogy a magyar ipar nagy értékeit átment bessük a jövő számára. Ebhez azonban nem elégséges a minisztérium működése, ehhez szükséo- van az ipar minden tényezőjének, sőt ezen túlmenően, merem állítani, az egész magyar közvélemény nek meoértő támogatására is (Ügy von! Ügy van!) Én azonban itt elsősorban magában az iparban foglalkoztatottakhoz, a magyar munkáshoz, a magyar mérnökhöz, a ervári és vállalati vezetőkhöz szeretnék még fordulni. Lep-veuék mindenkor tudatában, annyik, hogy az ő odaadásuktól, a rend és munkafegyelem, betartásától, bevált képességeik teljes latbavetésétfil függ a magvar jövő: a magyar ipar iövője függ attól, hösry milyen mértékben fogjnk tndni megvalósítani ai háború után azt a nagy S7X>ciálisi Urogramm ot. amely saját boldogulnsukat isi biztosítja,. Különösen mérnök baitárs'aimat. akikkel e^vütt éltük át a múlt háború utáni válságos időket, ké^em arra,, legyen ok segítségemre. Ha így valamennyien, összefogunk, akkor egységünk birtokában, erőnk hjdatában'nem kel! féltenünk a magyar jövőt és annak egviV legbiztosabb zálogát, a magyar ipart, (filéwfo éljenzés és fa/osv) Most méltóztassanak megengedni^ hogy csak rövidén válaszoljak a felszólalt képviselő uraknak. (Halijuk! HaHjvfc!) j Lili János képviselő űr felemlítette a fontos szakemberek, így a bányászok felmentését