Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-341

£8 Az országgyűlés képviselőházának 341. többszörösen meghaladó összeg álljon rendelke­zésre külön alapból új tanoneotthonok létesíté­sére. (Élénk helyeslés és taps.) Remélem, ez nem egyszeri adomány lesz, hanem egy folya­matos munka megindítása. (Helyeslés.) Ha már meg méltóztattak/említeni győri beszédemet, — Közi Horváth képviselő úr tett rá eélzást, — legyen szabad arról néhány szó­val megemlékeznem. A tanonckérdésben azt a felfogást vallom, hogy a gyáripari tanoncok részére elsősorban a gyáripari vállalatok be­vonásával kell tanoneotthonokat létesíteni. (Úgy van! Úgy vam! a középen-) Ezekniek az otthonoknak nem iskolai jeliegűeknek kell len­niok. hanem tökéletesen hozzá kell símulniok a gyár munkájához és a tanomcotthoniolk: létesí­tésére és fenntartására a gyár vezetőségének is minden tekintetben ingerenciát kell biztosíta­nunk. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ami a kisipari tanonckérdést illeti, itt. már többirányú mozgást tartok helyesnek. Elsősor­ban figyelembe kell vennünk az IPOK-ba tö­mörült ipartestületek problémáit és az ipartes­tületeket is be kell kapcsolnunk a kérdés meg­oldásába. De természetesen továbbra is támo­gatni kívánom: — és erre a jelen költségvetés­ben is van fedezet — a társadalmi szervezetek, különösen a kereszténv ifjúsági egyesületek, valamint a Gyermekvédő Liga és a Vöröske­reszt által fenntartott tanoncotthonokat, mert nemcsak az a fontos, íhogy a tanonc kellő szak­oktatásiban részesüljön, hameimi az is fontos, hogy munkájának elvégzése után milyen fel­ügyelet alatt és milyen légköriben tölti szabad­idejét. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) E te­kintetben kétségtelen, hogy ezek az intézmé­nyek, ezek a társulati egyesületek, amelyek eddig is foglalkoztak ezzel a munkával, igém eredményes működést félthetnek ki. Meggyőződésem, t Képviselőház, hogy min­den tanonc, akinek arcáról letöröljük a kora­vénség vonásait, amelyeket a rossz életkörül­mények rajzoltak rá, egy oszlopa lesz az egész­séges kisiparos- és munkásnenizedéknek. (Élénk helyeslés és taps.) T. Képviselőház! Azt hiszem, sikerült a mélyen t. Házat és talán a magyar közvéle­ményt is meggyőznöm arról, hogy tár az ipari szociálpolitikában külső körülmények átmene­tileg kikényszeríthették egyes rendelkezések felfüggeszíését, — különösen a munkaidő tekin­tetében — az a cél azonban egy pillanatig sem ment feledésbe, hogy a imiagyar társadalom minden dolgozó tagjának meg kell tudnia élni becsületes munkájából. (Élénk helyeslés.) A jólvégzett munka tudatában léphetünk a világ közvéleménve elé, annál is inkább, mert a kor­mányzatnak szilárd az az elhatározása, hogy >ai megkezdett úton tovább fog haladni. (Élénk helyeslés és taps.) Ha ma bizalommal vagyunk a jövő iránt, akkor ennek a bizalomnak a for­rása nem kis mértékben az, hogy nemzeti újjá­születésünk óta — azt lehet mondani — fokoza­tosan haladtunk előre és rendkívül sokat al­kottunk szociális téren. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ezit a haladást— meg­győződésemi szerint — a magyar munkásság is értékeli, de ezen túlmenően az a legfontosabb, hogy sikerült kiaïalkitanunfk ebben az ország­ban a szociális kérdések terén egy olyan szelle­miséget, egy olyan lelkiséget, amely a, legbizto­sabb záloga a további haladásnak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) ülése 1943. november 22-én, hétfőn. Mélyen t. Képviselőház! A szociálpolitiká­val kapcsolatban kifejtettek mellett szükséges, hogy megemlékezzem a kis- és háziipar speciá­lis problémáiról is. (Halljuk! Halljuk!) Amikor 1935-ben először foglalkoztam a kis­iparos-kérdéssel, akkor — talán emlékeznek rá a kisiparostársadalom: tagjai — kifejezésre jut­tattam: meggyőződésem az, hogy a kisiparos boldogulását legelsősorban szaktudásának eme­lése szolgálja.. (Ügy van! Ügy van!) Szaktudás, hitel és munkalehetőség az a három, dolog, amire a kisiparosnak szüksége van. (Ügy van! jobbfelől.) Örömmel számolhatok be arról, hogy a költségvetésben is sikerült fedezetet biztosí­tanom! mindarra, ami ezt a három célt fokozot­tabban szolgálja. Az ipari továbbképző tanfolyamok és az azokkal kapcsolatos mintaműhelyek számát emelni kívánom és a, már oly népszerűvé vált ipari szakkönyvtár-sorozat további bővítését vettem tervbe. Ezi igeaii nagy könyvsikerre mu­tathat rá. mert az ipari szakmunkák száma máris túlhaladtla az 50.000-et. Az iparművészeti, a kézművesipari és a háziipari kiállításokat viáltozatlanrul fenn akarjuk tartami ezek között a nehéz viszonyok között is és nem alkarjuk megszakítani azt a természetes érintkezést, amellv az iparosság között ezen a réven kifej­lődött. A jövő évi költségvetésbe szintén jelentős támogatást állítottuTik be a hiteiellátás bizto­sítására.. Az Iofcsz. hiteltámogatását változat­lanul fenntartjuk és fedezetnélküli hitelkeretét felemieltük, — mint méltóztatnak tudni — több mint kétszeresére, azonkívül most gondolko­zunk azon, hogy a keresztény kereskedők hitel­akció járnak megfelelően szükség lesz valar milyeni ipaní hitelakció megindításiára is. (Egy hanp bclf$ől: A feit ételek: könnyítését kér­jük!) Remélem^ hogy a, pénzügyminiszter űr támoaratását e tekintetben mieg fogom nyerni. Mélyen t. Képviselőház! A hairmadik tétel a- munka. Teljes mértékbeni átérzem a kisipa­rosság foglalkoztatásának súlyos föladatát. Méltóztassalak meggyőződve lenni arról, hoígy « közszállításolk kiadásánál váltoizatlamul és fokiozaioisami kívánom m, kisiparosság érdelkel't szolgálni. (Helyeslés.) Ahoí még nincs közszál­lítási csoipoirt, ott mesr fogjuk szerveznii (He­lyeslés) és a kÖzszállításí csoportokat nemcsak •a közszláíllításokba, hanem a polgári szükség­letek előállításába is igyekszünk fokozottab­ban bevonni, ami igen biztató eredményekkel jár. (Ffelyeslés.) Még röviden csak arról szeretnék meg­emlékezni, hogy ma a kisipari kivitel termé­szetesen bizonyos mértékbea stagnálj de mésis mindent elkövetünk ezen a, téren is új munka­alkalmiak szeírzésérp». T. Képviselőház! Legyen szabad még ege­«ÄPT1 röviden (Halljuk! Halljuk!) a felszólalt kpoviaelő urak által felvetett .. harmadik ns-, e-vobb problémacsoportról, az ioari szervezés kérdésedről beszélnem. Az ipari szervezfés — véleményem szerint — csak eszköz, amelynek szoils-álnia kell a mindenkori gazdasási rend nétiait. A mai gazdasáci rendünkre természe­tesen fokozottabb mértékben nyomja rábélve­srét a. háborús kényszer és ísy teTanészeites. hoar eltolódtak, elhalványultak azok a hatá­rok, amelyek a magángazdálkodás és a közü­leti tevékenység: között a multbaim fennállottak és a közületi tevékenység munkaterülete két­ség kívül kiszélesedett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom