Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-351
Az országgyűlés képviselőházának 351. Nâigy panamák elhallgatása felesleges, káros és érthetetlen. (Rátz Kálmán: Nyolc nap múlva írják meg a berlini magyar követség pusztulását!) Mi szükség van arra^ hogy a berlini magyar követség lerombolását nyolc nappal hozzák a lapok a közvélemény tudomására és ezzel 1 módot adjanak arra*, hogy nyolc napig suttogó rémhírek terjedjenek ezzel a kérdéssel kapcsolatban? Ezt a szabadságot, ezt at világosságot és ezt a több levegőt a nemzet éltető elemének tartom és mindent, ami ezt veszélyezteti, elítélek. Ez a szaibddság szükséges a nemzetnek. Én szocialistának, tehát az egyenlőség és szabad ság barátjának és alkotmány tisztelőnek vallom és vallottam mindig magam. Ha abba a látszatba kerültem volna, hogy ezen eszmények valamelyikével ellentétes törekvést támo gatok, ezt sajnálom. Az akaratomon! kívül történt és «ohasem pozitív tevékenység folytán, legfeljebb passzív tevéik egységem ^következtében. (Ratz Kálmán: Helyes!) Ezt is őszintén sajnálom, visszavonom és a jövőben majd jóvá igyekszem tenni. A háború után új problémák elé néz majd a nemzet, az új és végleges magyar életformákat kell majd megtalálnia, tereimtenie. Ezeket az életformákat pedig — ha formailag ez nem is kerülhető el — tartalmilag nem szabad a háború bármely módon való kimenetelének függvényévé tenni. Az új életformákra évszázadok óta vár a nemzet. Ezeknek megteremtése és a nagy radikális változások létrehozatala^ — tud^ juk nagyon jól, — nem a háború idején lévő kormányzati feladata. A nemzet másfél évszázad óta várt ezekr« a nagyon sürgős változtatásokra, én azonban azt mondom, hogy inkább másfél estztendővel tovább várjunk, mintsem hogy egy háborúnak nem r teljesen tisztázott légkörében és nem kipróbált "tapasztalatok szerint intézzük el. Vannak azonban adottságok, amelyek determinálják a jövő magyar életfotrmának kiala kulását, olyanok, amelyeik határt vonnak a jövendő magyar életformák kialakulása tekintetében. Ezeket az adottságokat ntem meglátni, ezek előtt szemünket behunyni bűnt jelentene, többet, mint bűnt, hibát. Ezek az adottságok gazdasági és kulturális adottságok. A középeurópai gazdasági oszthatatlanság olyan tény, amely ellen vétkezők a két világháború között már súlyos konosszát jártak. Itt élünk ai Közép ' Duna-medencében és akár akarjuk, akár nem, itt környezettünkben még a régi szentistváni birodalom határain belül is idegenfajú népek élnek. Ezek itt vannak. Ez olyan tény, amelyet tudomásul kell vennünk, annál is inkább, mert az itt élő népek, az itt élő népcsoportok csupán nyúlványai saját anyaországuknak és f az önálló államisággal rendelkezio szomszéd álla mainknak. (Ügy van! Jjgy van!) Közép-Európa gazdasági egysége sokat és régen ' foglalkoztatja a politikusokat.^ A kulturális egység-, a kulturális rokonlelkűség, közelállás pedig olyan tény amelyet senkisem tagadhat meg, aki ezen a területien élő népek történelmi fejlődését ismeri. Jól tudjuk, hogy ezek a népek évszázadok óta mindnyájan a középeurópai kultúrkörhöz tartozóan! az egymással rokon kultúrát ^ sajátítják el, szemben a tőMnk keletre és délkeletre lévő népek bizánci konstantinápolyi kultúrájával. (Ügy van! a baloldalon.) Ezeknek a népeiknek és országok. ülése 1943 december 4-én, szombaton. 655 s rak egymásrautaltsága, gazdasági oszthatatP lansága és kulturális rokonielkűsége sorsközös£ íégi tudatot von maga után, olyan sorsközösséget, amelyre előbb-utóbb» mint pillérre egy >- boltozat fog emelkedni és ezt a boltozatot úgy * hívják hogy politikai összefogás. E felismerés* nek a politikai kapcsolatok kimélyítését és az ' összefüggések szorosabbá tételét kell sziikség: képpen eredményeznie. A gazdasági és kultu; ralis kereteket e tekintetben politikai tartalommal fogják megtölteni. Én biztos vagyok Q benne, hogy a- Házban egyetértenek velem abI ban a kérdésiben, hogy nincsenek népi, antagoi_ nizmusok, csak a dolgukat rosszul végző kora mányok által mesterségesen felajzott és kegyetlenül ellenünk uszított népek vannak. Ha \ a^ népeket a rossz kormányzatok nem fogják ellenünk uszítani, akkor meg vagyok győződve arról, hogy ebben a Közép-Európában 1 (Egy fhvng a jobboldalom: Nem lesznek rossz i_ népek!) a jövő nem a háborúk, hanem a békés i fejlődés és a kénytelen-kelletlen szükséges együttműködés képét fogja mutatni. Ebben a i kérdésben még szükségesnek tartom megemlíteni, hogy Jaross Andor képviselőtársam felt szólalásában elítélte azokat a politikusokat, Ï akik erről az Oil dalról a háborúba való belépésünk kérdésével foglalkoztak. (Rátz Kálmán: Pedig ez időszerű!) Megállapította, hogy a háÍ borúba való belépésünk kérdésével kaposoíat* ban semmiféle olyan dolog nem történt, ami ; törvényeink szellemével vagy tételes szavaival 5 szembenállna. Ezt a kérdést azonban nemcsak abból a szemszögből lehet vizsgálni, hogy helyes volt-e a háborúba való belépés, vagy nem. 3 Ne azt vizsgáljuk most, hogy hasznos volt-e. 1 vagy sem,, ezt majd az utókor és a történelem * fogja eldönteni. Ezt a kérdést én moist kizáróc lag a magyar alkotmány és a magyar törvények szellemének szemszögéből nézem. Az 1920. évi I. te. 13. §-a tételesen az országgyűlés előzetes hozzájárulását írja elő a hadüzenet kér1 désében. A t. Ház tudatában van annak, hogy ez az előzetes hozzájárulás milyen formában ÍS#» ténik, ha megtörténik. Erről a kérdésről nem '> akarok tovább beszélni. (Botár István: Okoc fvabb is! — Palló Imre^ Mert maga is hozza" járult, kedves kolléga úr!) Ebben a Háziban ; nem szavaztak meg ilyen törvényt vagy indítványt. (Palló Imre: Ön hozzájárult, mint ennek ai pártnak a tagja!) • Elnök: Csendet kérek! c Kóródy Tibor: Természetes, hogy utólagol san hozzájárultam. f mint ahogyan mindenki £ hozzájárult. Egy háború ellen addig szabad l csak küzdeni, míg az a háború ki nem tört. Ha f az a háború kitört, akkor már az ellen a háború ellen nem lehet és nem szabad senkinek sem küzdeni. (Ügy van! Ügy van! a balközéven.) T. Ház! Beszédidőm végefelé közeledem, ezért csak azt a kérdést szeretném megeeyszer felvetni, hogy a termelés kérdései jelenleg a : magyar hadviselés és háborús helytállás kérdéseivel azonosak és ennek területén nagy mulasztásokat látok. Ez különösen a mimkaerőErazdálkodás területére vonatkozóan áll, amely kérdés a legsürgősebb reparációra szorul. T. Ház! A magam részéről az előbb elmont dottaknál fosrva, valamint az általános politikai helyzetnél fofrya a megajánlást nem sza' vazhatom mes^. (Helyeslés a bnlközépcn. A szónokot üdvözlik.)
