Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-341
56 Az országgyűlés képviselőházának 341. den ágára kiterjed. Bar ez kétségkívül a propagamdaniindszter úr főhatósága alá tartozik, magam is igen nagy szeretettel foglalkozom ezzel az intézménnyel, annál is inkább, mert itt is az iparvállalatok igen nagy áldozatkészségét látom megnyilvánulni a magyar'.munkásság kulturális felemelése érdekében. (Helyeslés és éljenzés jobbfelől és a középen.) Ennek a központnak a múltban már körülbelül 250.000 munkavállaló tagja volt. Ide tartozik az is, hogy az ipar vállalta önkéntesen a gyárgondozás szolgálatát. Ezeknek a gyárgondozónői intézményeknek továbbfejlesztését külön programmba vettem és itt kívánok foglalkoizinü a munkásság egészségügyi szolgálatának, egészségügyi támogatásának a kérdésével. (Helyeslés.) Azt is őszintén meg kell azonban mondanom, hogy a háború bekövetkezte kétségkívül fékezően hatott arra a szociálpolitikai lendületre, amely a harmincas évek végén indult meg. (Felkiáltások jobbfelől: Természetes!) Ez természetes, mert nemcsak honvédelmi szempontból váltak szükségessé bizonyos korlátozó rendelkezések, hanem a gazdasági önellátással kapcsolatosan a termelés érdekében is szükségessé váltak azok az intézkedések, amelyeket a törvényhozás a munkaidő- és egyéb szabályozás terén meghozott. Méltóztassék azonban — ezt őszintén bejelentem — tudomásulvenni, hogy én magam nemcsak arra helyezek súlyt, hogy ezeket a meglévő intézményeket fenntartsuk és ezeket a meglévő vívmányokat a lehetőséghez képest megőrizzük a munkásság számára, még a mai nehéz viszonyok között is, hanem súlyt helyezek arra is, hogy szociális többletet jelentő újabb intézményeknek az alapjait rakjuk le ezekben az időkben. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Itt is meg kell mondanom: tisztán a háborús viszonyokban leli magyarázatát az, hogy a kormánynak jól elgondolt munkáslakásépítési akciója nem bontakozhatott ki kellőképpen. Amint méltóztatnak tudni, a kormány kétféle típusú családi házakciót indított útnak. Az egyik az volt, amikor a vállalkozóknak nyújtott kölcsönt, hogy kedvezményes és bizonyos követelményeknek megfelelő lakástípusokat építsenek, a másik pedig az volt, hogy a munkások részére is közvetlenül kölcsönt bocsátott rendelkezésre (Egy hang a szélsőbaíoldalom: Ez a, helyes!), még pedig hosszúlejáratú, amortizációs kölcsönt, cfíyan feltételek mellett, amelyek őszintén szólva, kiállják az összehasonlítást bármely külföldi ország hasonló akciójával. Az igaz, hogy, — mint említettem — at háborús viszonyok folytán a, munkaidő szabályossására és a munkaidő korlátozására vonatkozó rendelkezések hatályát feli kellett átmenetileg függeszteni], de változatlanuil; fenntartottuk azt az elvet, hogy a normális munkaidőn túl eltöltött munkaidőt túlórákkát tóalil díjazni. Az, is igaz, hogy kénytelenek voltunk sok esetben a termelés érdekében és főképpen hadi szempontból a fizetéses szabadság természetiben való kiszolgáltatását felfüggeszteni, de ugyanakkor rieh delik ezés történt, hogy ilyen, esetben tartozik, a vállalkozó ezt a fizetéses szabadságot pénzben megváltani. Ami a munkabéreket illeti, arra vonatkozóan, amit a munkaibérmegállapításokra vonatkozóan méltóztattak felhozni, a következő az ülése 1943. november 22-én, hétfőn. álláspontom. Nem. tehetek róla, de a kormány még 1941-ben arra 1 az álláspontra, helyezkedett, hogy a gazdasági helyzet változásához, képest a munkabér megállapítását egységes rendelkezésekkel kell szabályozni. Ennek nyomán [azután a munkabéreket^— azt hiszem — három ütemben 60?^-ka,l emelték fel. A tapasztalatok megmutatták, — és éni őszintém szóílvia előre féltem ettől, - - hogy e helyett a módszer helyett helyesebb lett volna, a régi bérrendezést megtartani, amikor vegyes bizottságok; állapították meg sokszor nagyon hosszú, sorozatos tárgyalások után a béreket. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Még pedio^ miért 1 ? Azért, mert minden lineáris béremelés igazságtalan és csak zavarokat okoffi, mert az alsóbb kategóriában rendszerint kevesebb a lineáris, százalékos béremelés elsszege, a magasabb kategóriában pedig több, mint a megélhetés 'drágulása. De méltóztaitnak talán visszaemlékezni, —• vannak szervezetek, amelyek résztvettek ezeknek ái munkabérmegállapító bizottságoknak a müködésébeín, — hogy ott ezekre a körülményekre a bizottságok tagjai éberen vigyáztak és tudomásoon szerint soha, de soha nem volt lineáris béremelés, hanem az alsóbb kategóriák béremelése mindig megfelelőbb • és magasabb volt, mint a magasabb kategóriáké. Végeredményben a munkabérhányad nem változott és jobban szolgáltuk a közmegnyugvás érdekét. Mélyen t. Képviselőház! Mai természetesen mais a helyzet. Ma egy kialakult Ibér- és árszínvonallal állunk szembeni, atmielyet ai kormány mindeni körülményeik között és minden eszközzel tartani kíván. Ilyelm körülmények között természetesen a béreik; újabb megállapításának helye mints. Mégis szükségesnek mutatkozik bizonyos elvi és más kérdések; tisztázása és ezért máris utasítást adtam, hogy ismét reaktiváljuk ezeket & munkabéiregyezteitiő bizottságokat, amelyek természetesen! a fennálló rendelkezések keretében és a bér- és árszínvonal stabilitásához fűzfődő közérdekek legteljesebb figyelembevételével fejtik ki működésüket, (Helyeslés a jobboldalon.) de az az érzésem, hogy ezeknek működése' még- ilyen körűiméuyok között is sok vitás kérdést fog talán tisztázniMélyen^ t. Képviselőház! A bérek hatósági megállapítása kétségkívül elsősorban azokat a hadiüzemi munkásokat sújtotta a legsúlyosabban, akik a fennálló rendelkezések értelmében helyhezkötöttek és akik nem urai saját munkaerejüknek, illetőleg munkaerejük értékesítésének. Itt az az alapelvem, hogy természetes dolog, hogy a pénzbérek terén nem tudunk versenyt futni a közszükségleti cikkek zugpiaei áremelkedésével (Ügy van! Ügy van! a jobbés baloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nèm is akarjuk!), viszont a munkásnak nézetem szerint joga van olyan méltányos ellátásra, amelynek költségeit bérjövedelméből fedezni tudja. (Helyeslés és taps a középen.) Méltóztatnak talán tudomással bírni arról, hogy igen nagy lépésekkel sikerült a közellátásügyi miniszter úr hathatós közreműködésével a hadiüzemi munkásság ellátási kérdéseit megoldani, (Kabók Lajos: Készben!) Ez nem bérkérdés, hanem ellátási kérdés és nem részben, hanem túlnyomó részben sikerült megoldani (R, Vozáry Aladár: Bár mindenkinek annyi volna!) s nemcsak a munkásságnak, hanem családtagjainak élelmiszerellátásai , is biztosítva vam.
