Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-341

Az országgyűlés képviselőházának 341. messzebbmenőeii; mint az egy évvel később ^ke­letkezett franciái törvény, mieirt amíg ez 12 órá ban, addig a magyar törvény 9 órában maxi málta a 12—16 éves imunkavállalók munkaide.1i ét. Egy 1848. évi magyar kormányrendelet 44 év­vel előzte meg az ipari jellegű Ausztriád az ipaross-egédek munkaidejének szabályozásával. (Kabók Lajos: Papíron!) Nem papíron, mert végre is hajtották. Megemllthetelm azt is, hogy Magyarország az első államok között wlt Európában" amelyek kötelezővé tették a beteg ségi és baleseti biztosítást. De legyünk tárgyilagosak, amikor Pár huzamot akarunk vonni a magyar szociálpoli­tika és a külföldi között. Tárgyilagosan ímeg kell állapítanunk azt, hogy talán a nyugati országokban az intézményes szociálpolitikára nem volt annyira szükség, mint nálunk és pes­dig azért, meirt azoknak ipara hosszabb fejlő­désire tekinthetett vissza... jobban meg volt ala­pozva és mert hatalmi befolyásuknál fogva nyitva állt «lőttük az egész világ fogyasztó piaca, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) s ennél­fogva munkásságuk aránylag magasabb reál­béreket élvezett- De ez egyáltalán nem von iU semmit a magyar államvezetés ténykedéséiből, amely mindenkor felismerte- az intézményes /szociálpolitika jelentőségét és mindent elköve­tett annak kiépítésére. Közép-Európában egé­szen első helyet foglaltunk el az ipairi szociál: politika szempontjából. Ami még nem nyert nálunk megoldást, például a kisiparosok öreg ségi biztosítása, az sem a jószándékon múlott, hanem a, kényszerítő körülményeken. Mind­efeeknelk a még megoldatlan kérdéseknek a megoldását is előkészítettük és csak az első kedvező alkalmat várjuk megvalósításukra. (Élénk helyeslés a jobboldalún és a közéven.) Neim lehet számszerűéin felmérni azokat az eredményeiket, amelyeket az intézményes szo­ciálpolitika a magyar munkások, a magyar dlolgolzó társadalom részére hozott. Az első világháború utáni szociálpolitikában tulajdon­képpen két időszakot kell megkülönböztet nünk. Az egyik az 1927—28-as évéSí-m esett, közvetlenül a világgazdasági válság küszöbére, amikor tulajdonképen a szociális biztosítás egységesítése és nagyarányú kiszélesítése meg­történt. A második szociálpolitikai időszak pe dig nagyolbb lendületnek az 1937—38-as évek ben indult, amely a munkaidő szabályozását. a fizetéses szabadságot, a legkisebb munka­bérek megállapítását és a gyermeknevelési pótlék intézményesítését eredményezte. (Kabók Lajos: Nincs ellenőrzés! — Zaj. — Halljuk! Halíjuk! jobbfelől.) / Hogy mindezek a törvények milyen kedve­zően befolyásolták a magyar munkásság hely­zetét, azt az utóbbi évek néhány számad'atávaJ is megvilágíthatom. A magyar ipari és bányavállalatok 1941-ben betegségi, rokkantsági és öregségi biztosítási járulékok oíméni kereken. 170 millió pengőt fizettek be az Ötii. pétaztá-rába. Ennek aizi ösz­sz égnek, amelyet tekintélyes részben szolgál ta­tások révén nyomban visszakaptak! a munka­vállalók, nagyobbik hányadait a vállalkozók rótták le. Ez így van. (Kabók Lajos: Így is kell!) Csak tudni klell érték élni. Meig kell^emlí­tenem aizt is, hogy azoknak &; szociális célzatú építkezéseknek értéke, amelyeket a tátrs'aldalom­ülése 1943. november 22-én, hétfőn. 55 biztosító^ intézmények végeznek tartalékaik be­fektetésével, 1942. végére elérte már a 120 mil­lió pengőt A fizetéses szabadság bevezetése már aK első esztendőben, 1937-ben kereken 20 imiilió pengővel terhelte meg a munkásság jaivara az ipari és bányavállalatokat. A szabadságra utazó munkavállalók és hotzzátartozóik szá­mára, a kereskedelem- és közlekedésügyi mi­niszter úr 50%-os vasúti kedvezményt engedé­lyezett. Ezt a kedvezményt a nehéz forgalmi viszonyokí ellenére tavaly is megkapták a munkavállalók, jóllehet a. forgalom erős kor­látoizásnak van kitéve', összesen majdnem', 93.000 munkavállaló vette ezt igénybe, legalább 150-000 hoizzátaritoBÓjávai. (Kabók Lajos: Ez is rendben van! Elég potyautas vanl! — Mozgás.) A gyermeknevelési pótlékot folyósító szak­mai csaiádpénztárak az idei évben 170.000 mun­kás 320.000 gyermeke után fizettek családi f pót­lékot; A kifizetésre kerülő összeg előrelátha­tóan megközelíti a 40 millió pengőt. Tavaly decemberben ugyanis átlag 60%-kai felemel­tük) a gyermeknevelési pótlékokat és ugyani­akkor progresszív kulcs alapján állanítottiik meg az egyes munkáscsaládok járandóságát. A felszólalásokkal kaipcsolatban itt vagyok bátor bejelenteni, hogy tervbevetterm és szük­ségesnek tartlom- a családi pótlék újabb rende­zését (Élénk keh/ml és-) és ezt a rendszert ki szerelném! terjeszteni, amennyire lehet, a ki­sebb üzemekre és feltétlenül a miaigántisztvise­lŐkre. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől, a kö­zépen és a bai'oldrlmij Mélyen t Képviselőház! Nem lennénk azon­ban igazságosak, ha szociálpolitikai kérdéseket tárgyalva,, csak aizi intézményes állami sízoeiál­poliitikát említenénk meg. Véleményem szerint nem szabad figyelmen kívül hagynunk azokat az intézkedéseket és intézményeket sem, ame­lyeket a 'munkaadók hoztak létre, (Ügy vom! Ügy 'van! jobbfelől) amelyek nem állami be­avatkozásból, hanetmi a magyar ipar önkéntes áldozatkészségéből létesültek. (Úgy vom! Úgy Van! jobbfelöl és középen.) Elsősorban^ örköm­mel kell meffállaioítaniomi azt, hogy az egész^ma­gyar ipart áthatja^ immár az ai meggyőződés. hogy a munkájából élő ember életszínvonalá­nak emelése és szociális biztonsága nemesak kövelkezménye, hanem egryemesen élőfeltétele a' helyes iparpolitikának. (Helyeslés és taps jobb­felâl és a középen.) Sajált tapasztalatomból; tudom és mernem állítani, hogy a mialgyiar ipar sohasem; gördített komoly akadályt az intéz­ményes szociálpolitika útjába (Felkiáltások jobbfelől: Sőt!) és nemi vonakodott mágiáira, vállalni aiz eíbből eredő terheket, sőt ema. túl­menőleg vállalt magára, olvan terheket, ame­lyeknek nyomán eísrvirprm'ásra mesdelentek » vállalati miaiEránintézménvek:. kórházak, üdülők, szórakozási ieénveket kielégítő munkásottho­nok, firvieirmekottbonok. kultúrházaik, könyvtá­rak, snortejTveisületek. stb. Ezekneki az intéz­ményeknek javarésze épnen az 1936-ot követő ívekben indult me? és merem állítani, hogy ha a háború nem akadályoztál volnq az ipar­vallótokat bizonyos mértékben, e ténykedés­ben, 'akko^ még szebb eredménvkről számolhat­nánk be (Úav van! Úov van! jobbfelffl-) Itt kell szólnom arról a szabadi dŐTnozp-.'i­lomról. amelyet Szabó Gyu^a képviselőtársam említett Hipc és őszintén meír kell mondató™, hoigy a. GyOSz keretében míűködő szabadidő­mozgalom tevékenysége igazán a kultúra min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom