Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-351
Az országgyűlés képviselőházának 351. ülése 1943 december 4-én, szombaton. 623 gép és a szellem munkásáé minden gondolatunk, a névtelen millióké, azoké, akik apák, fiúk, veteránoké és fiatal honvédéké, a síró anyáké, az uruk helyett is dolgozó feleségeké, az elszánt öntudatos, nyugodt nézésű, biztos ítéletű és kezű magyarodé. Nem akiair a pártpoiiti'ktus semmir magának kisajátítani ezekből a gondolatokból. Azt szeretném kérni, hogy ennek a teremnek nagy többsége higgye el: azért minden önkínzás, ezért a kemény támadás és éles kritika, de akármilyea kemények és élesek, soha senkíf rem «Karnak egyéni becsületében bántani. (Ügy van! — Taps a baloldalon.) Csak azt akarnák, de azt azután nagyon, hogy a tisztább erköl?e és a nagyobb tudás érthetőbb és emberibb igazságát találjuk meg minél többször mi, ?gyüttküszködő és tépelődő magyarok. (Taps a baloldalon.) A kritikát természetesen politikai »zempoiutjaim ég hitem befolyásolják. Mindnyájan tudjuk egymásról itt már régtől fogva, milyen elvi alapokhoz igazodik látásunk és estért nem igen lehet visszafordítani a megállapításokat egymással szemben. Mindnyájan önmagánkat adjuk- Amikor azonban egymást — ez esetben elsősorban az ellenzék a kormányt — bíráljuk, mégis a helyes meglátáshoz szükséges, hogy be tudjunk illeszkedni ezen az oldalon is abba a gondolatkörbe, amelyben a kormányzat itt sa ját politikájának elvi alapjait hirdeti. Hibás és céltalan vita volna, ha én például az általam vallott politikai programm elvi és gyakorlati vonalainak szemszögéből keresném, vájjon a kormány jól vagy rosszul tvégezte-e dolgát és megérdemli-e a jövőre a bizalmat. Elhibázott yolna ez az elgondolás, mert sajátosan idegen és más síkon mozgó volna s hogy másképpen fejezzem ki miagamiat._ Két nyelven beszélnék. Hogy közelebb jöjjek a megértéshez, nem azt tartom feladatominak, hogy támadj aim a kormányt, miért nem valósítja meg például azt a kormányzati rendszert és miért nem hozza meg azokat a törvényes megoldásokat, amelyeket a mi programmunk hirdet, hiszen a kormány ezt sohasem Ígérte, soha, mint saját célját meg nem hirdette. De hibás volna ez azért is. merit ha a harcoló és dolgozó magyarság szemszögét keresve, a magyar helytállás feltételeit akarom megállapítani, akkor ma nem szabad politikai dogmatikus vitát kezdeni. Háború van s a politikusnak csak az lehet a feladata, hogy keresse az erős fegyvert és <az erős lélek megteremtésének gyors és hatásos eszközéit és miniden erejével harcoljon minden olyan tényező vagy jelenség ellen, amelyek ezek megtartásának útjába állanak, legyen a« akár egy célszerűtlen hivatali blanketta, akár •egy hibás elvi alapokon nyugvó kormányzati intézkedés. (Ügy va<n! a baloldalon*) Mielőtt gyakorlati meglátásaimról beszámolnék, egy kedve« megemlékezéssel kell kezdenem. Legyen szabad egy meleg kézfogással megszorítanom a mi Legközelebbi munkatársaink ''kezét. Az országgyűlési gyorsiroda most üli 75 éve> fennállását. (Éljenzés és to'P? a Ház mtiden oldalán. — Meskó Zoltán: Sok jó beszédet csináltak!) Ezt az alkalmat meg szeretném ragadni én is, hogy ha csak rövid időre is, de megállják azoknál a munkatársainknál, akik mindig itt vámnak közöttünk és ba sohasem szólnak is, mégsem lehetne nélkülük ülést tartani.. Szeretettel és tisztelettel köszöntöm kedves barátainkat, (Nagy László: Tehetségesek és becsületesek!) a képviselőház gyorsíróit, köztük eilsősorban dr. Marki.-Zay Lajos kedves barátomat, vezetőjüket, hogy megköszönjem nekik aizt a pontos és alapos munkát, amellyel a leerelhagyatottabb és sajtóban legszegényebb ellenzéki _ képviselőnek is maradandó írássá változtatják különben elrepülő, gyarló szavait. (Nagy László: így van!) Kérem, őket, fogadják el tőlünk ezt a kézszorítást s azt az óhajtásunka't, adjon az Isten nekik erőt ahhez, hogy mindannyian soká iff folytathassák munkásságukat a mi örömünkre és a magyar gyorsíróművészét eddig is világhírű szintjének további fejlesztésérp s ezzel a , magyarság jóhírénetk emelésére. (Ugy van! Ügy van! Élénk helyeslés.) T Ház! Mint mondottami, ha tárgyilagos bírálatot akarok mondani, akkor el kell fogadnom a kormány intézkedéseit úgy, ahogy azok vannak, vizsgálódásaim alapjául és főklént azt kell kutatnom, hogy látsziainiaik-e azokban jól kdvehető egységes elvi fonalak, a magam meggyőződése helyesnek tartja-e azokat és a belőlük fakadt gyakorlati meeroldá«otoait. T. Ház! Egy ilyen politikai kritikának természetesen a miniszterelnök tevékenységénél kell kezdődnie. A költségvetési vitában már éltem az alkalommal és rámutattam arm; hogy a miiniszterelnök úr vitaindító beszéde nem nyugtatott meg bennünket. (Egy hang a szélsőbalo dalon: Az már igoz!) Most meg kell mondanom, hogy még kevésbbé nyugtatott meg bennünket a vitazáró beszéde. A miniszterelnök úr Nagy László képviselőtársam beszéde után nyütan beismerte a saját politikai felfogásába© beállott változást, amikor azt mondotta, hogy ő nem változott, hanem az időik és ezért szükségképpen meg kellett változnia az idők követelte cselekedeteinek is. Nyíltan, megmondom, hogy ezt nem értjük. Elöljáróban megmondom azt is, hogy azóta is sokszor elgondolkoztunk például azon a megjegyzésen, hogy ő bizonyos vonatkozásban befejezett tényeket vett át. amelyeken már nem. volt módjában változtatni. Ne vegye roissz néven a t. túloldal és a miniszterelnök úr sem. de a lelkesedés, amelylyel a miniszterelnök úr jövetelekor vállalta a magyar nép háborúba vitelét, — azt mondotta: magyar háborúba viszem a magyar népet — akkor nem mutatott semmit abból a kicsit fanyar lelikiállapotból. amelyet legutóbbi beszédében érzékeltetett. (Nagy László: így van!) Az idők változásából pedig — és ezt is megvalljuk becsülettel — semmit sem érzünk, A^ mi meggyőződésünk szerint akkor is és ma is a bolsevizmus rrme ellen kellett megvédenünk magunkat (Ügy vnn! Ügy vern! a szélsöbaloldc%n.) s er a rém akikor is és ma is szövetséges vi!slzônvbq<n áll'az an£ïnls7a <:: z ha+almakkal. (Ügy van! tlgy van! c szélsőbaloddá on.) Én azt mondottam akkor, nagyon félünk attól, hogy a miniszterelnök úr, mintegy új politikai! folyószámla-oldalt nyitott és mo.st hiába kérdezzük, hegy mi van a régi számlával és ki biztosít bennünket arról, hogy alkalmilag nem nyit-e egy újabb számlát, amikor majd újból kijelenti, úgy. mint most, hogy nem számít mindaz, amit eddig é» eddig mondtam, csak az, amit majd ezután mondok, (vitéz Lipcsey Márton: Maradunk a régi számla mellett!) Akfkor azt mondta a miniszterelnök úr az én tökéletlen hasonlatomra, hogy sántít ez a megállapításom, mert a folyó-
