Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-350

004 Az országgyűlés képviselőházának 350. ülése 1943 december 3-án, pénteken. nék az uraiknak eltérő politikai elgondolásukkal valahogy a háttérbe kell vonulniok. Csak röviden említeni meg, amit előttem már stok szónok szóváteW: a misko'lci beszédet, a memorandumot, a csornai beszédet, különböző marxiste beszédeket és a komáromi beszédeket. A kormányzatot felelősség terheli, mert nemcsak az iát baj, hogy ezeket a gyűlésekéit megtartották és ezeket a beszédeket elmondották, hanem* az is, hogy megtűrték. — hogy hatósági közeg jelenlétében elhangozzanak ezek a beszédek, (tfgu v\cm! a> szê sobaloldûion.) Ezt a kérdést itt akadémikusán, a nemzet ömoélúságának szemszögéből vetem fel. Gondoljunk a! harcoló katonákra, a rokkantakra, zárjuk szívünkbe a hősi halottak fenkölt emlékéit és gondoljunk a magyar jövőre. Mindez kötelez bennünket. (Ügy vaml Ügy van! ÍT szélsoba oldalon.) Nem történik még a zsidók kellő fékentartása, pedig ellenségek. Hatalmas gazdasági pozíciókat töltenek be ma is, van sajtójuk, van álcázott sajtójuk. És ha a másik oldalon a

1 magyar orvos, álliatoírvos, mérnök, ügyvéd stb. bevenuL mialatt & vagy ia harcterem vagy másutt katonai szolgálatot teljesít, azalatt a zsidó, »kholléga« itthom arat. Egymillió zsidó «szabadon tesz-vesz, ne csodálkozzunk tehát, ha rossz a hangulat, különösem Pesten. A zsidó mindig üzlettel, fondorlattal és hangulatkeltéssel harcolt. Ninics meg az ország teljes termelési kapa citásának kihasználása a hadviselés érdekéber.. Példákat említek: Több hevesmegyeli községben még fényes nappal meggyúlnak a közvilágítás lámpái, pedig még újságot lehetne olvasni az utcán, do a Vida-féle társaságnak nagyobb haszoni kell és a kilowatt-mennyiséget előre kikötötte magának. Azt a kilowatt-mennyiséget pedig meg kell fizetni, akár felhasználják, akár nem. Ezt a dlrág'a energiát másra is fel lehetne használná. A Beszkárt még mindig vígan helyezi át a villamossínekéit az utcák közepére. Talán indokolt ez óz újítás, — nem értek hozzá — azonban mindenesetre nem mostanra való, különösen amikor a régi sínek sokszor hónapokig, majdnem évekig oit rozsdásodnak a földön. A munkaeniergiát is másra lehetett; volna felhasználni; azt az elpocsékolt anyagot pedig jól fel lehetne használni a mezőgazdaságban, ahol ráívasban, patkávasban, patkószegben amúgyis kínos hiány tapasztalható. Mindkét tényt ajánlom az iparügyi miniszter úr figyelmébe. A 'mezőgazdaság is korántsem fejti ki a benne rejlő kapacitást. Számolnunk kell most miinden^ nehézséggel, de nagyon sok mulasztás van- az irányításban is. A vasanyaghiányt már említettem. A »lószerszám hiányai tekintetében hasonló a helyzet, a tekaraiányhiáiny pedig vészes arányokat ölt. Katasztrofálisnak mondható az árkérdés rendezetlensége, ami ai bérkérdéssel szorosan összefügg. Kirívó példaként etm'lítem meg _ a folyó évi mustárakat. Heves megyében a kisembertől 90 fillérért vették meg a must literjét, később 2.40 pengő lett, majd mint kiforrott (bor, az Öt pengőt -majdnem elérte, tehát bruttó számítva, elérte a kisembernek a mustért adott összeg ötszörösétA mezőgazdasági munkásság végleg le van rongyolódva, hiszen ha magas is a napszám, ha iokat is keres a mezőgazdasági munkás, nem tud érte semmit serai vemni. Hogy a minimalizált béreket és a tényleges béreket nem lehet összhangba hozni, azt mi gazdák magunk ifi tudjuk, de előfordult, hogy ősszel 14 pengő és egy félliter bor volt a napszám hétórás munkaidő idején. En mem a munkást hibáztatom ebben, mert ő nem tad érte semmit sem venniHiszen később fel fogok olvasni erről egy pár ilyen ^ árösszehasonlítást. A mezőgazdasági munkásság amúgyis végleg le van rongyolódva!, nem táplálkozhatnak kellően, a parasztságot pedig igazán érdemtelenül éri a íeketézés súlyos vádíjlai. Felolvasok egy összehasonlítást, amelynek szenvedő alanya az a népréteg, amely a hazáért mindig a legtöbb verejtéket, de a legtöbb vért is áldozta. Gyorsian átfutok rajta: Két árat olvasok fel minden cikknél, azt. nmei y régen volt és azt, amely most van. Például egy használt munkásnadrág ára 5 pengő volt, m& 150 P. Egy vékony munkáskabát tíz pengő volt. ma 170 pengő- Egy ing 2 pengő volt, ma 8ÍV-10Ü pengő. Egy kalap 3, ma 85. Házivászon 50 'in. széles egykor 1.50, ma

1 45 pengő. Egy tízliítore^ horgán y lemezvödör 3, most 40 pengő. De még egy ánat is felolvasok, amely ezintén jellemző, bár nem ide tartozik. A termőföld holdjának ára valamikor az én vidékemen 800 pengő volt. ma 4800. Továbbá a ruházati cikek árai közül a lepedővászon azelőtt 1.5 pengő volt. ma 50, a sifon 1.50. ma 50, a teniszflanel 70 fillér, ma 17 pengő, a (barchet 1.40, ma 23, a in«ői szövet 16, ma 200, a férfiing 2.80, ma 80, a gyerniekkabát, 15. ma 200, a fiúöltöny fi, ma. 150, a gyermekcipő 4 pengő, ma a gumitalpú cipő — hiszen feketeáruval nem foglalkozom — 47 pengő, a férfizokni 1.20, miai 8, a női harisnya 1.60, ma 22 pengő. Ilyenek az árviszonyok. Most még a vasanyagról is megemlékezem, amivel a mezőgazdaság silányain van ellátva* Víaigyok bátor a vasainyagról és a borkészletről felolvasni egypár adatot Boconád községbői, amelynek területe 5142 hold és 2263 lakosa van. Szepte(m|ber hóra kaptunk 25 kiló iópatkóvasat, 100 kiló kerékabroncsot, 5 kiló gazdahuzalt, 7'Ákiló gazdaszeget, Október hóra kaptunk IVi /kiló sodronyszeget, 5 kiló Vashuzalt. A i?ipőellátás augusztusra és szeptemberre, tehát két hónapra 3 pár mértékutáni, 5 pár készcipő és két csizma volt. Fejelés 14. talpalás US) volt. Október bóra 74 talpalás, 23 fejelés, 7 mértékutáni és 11 készcipő volt az ellátás. T. Ház! Fel akartam tárni a vidék hely zetét és követelnem kell, hogy ha a közös nem zeti ügy érdekében erre nézve hamarosan

1 intézkedés történjék, mert ezt a dolgot nem szabad így szabadon engedni. Megemlítem továbbá, hogy a mezőgazdaság erőkifejtését a termelésben hátráltatja a földművelésügyi költségvetés beruházása inak csekély összege. Ez a beruházási költségvetés szerint 71 millió pengőt tesz ki. Ha ebből az egyébként szükséges vízügyi beruházások 55 millióját leszámítjuk, marad 16 millió. Ha ezzel szembeállítunk más beruházásokat, ugyan nem vitatom, hogy azok is nemzeti szükségletet jelentenek, — azt látom, hogy az állaanvasiutaknál 260 millió, az utak és hidaknál 35 millió a beruházás, a többi üzemeknél pedig csak az 1942 óta adódott többletet mondom, amely 107 millió. Látjuk tehát, hogy milyen kevés a mezőgazdaság 16 milliós beruházása. Szóvá kell tennem még a vágómarhabeszol gáltatás módját. Sokszor csak egy héttel eíőb'b