Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-350
Az országgyűlés képviselőházának 350 ülése 1943 december 3-án, pénteken. 605 értesül a gazda arról, hagy mikor kell a marhát beadnia és így nem képes vágóállatot r beszerezni, így nlem egyszer törzskönyvezett állatok vagy egyéb, tenyésztésre vagy tejeiéire alkalmas egyedek kerülnek levágásra. A kivetés módja is igazságtalan és ezért — belátva', hogy erre a beszolgáltatásra szükség vain — azt javasolom, hogy az évi beadás mennyiséget közöljék már az év elején, többnyire^ több transzportban, mindem vidéken. A bevásárlást pedig a községi bevásárlóbizottságok eszközöljék. A vásári és a beadási árak közötti árkülönbözetet vessék ki közadók. módjára és ennek a tehernek a viselésébe vonják be a szőlő- és erdőgazdaságokat is, hogy ők is» kivegyék ebből *T Vf 1 S 7 IX lî P f" Több szónok beszélt a nemzet jövőjéről. Sokam az átmeneti gazdálkodást emlegették, egyesek a chicagói, a winnipegi búzabörzére gondoltak. Meggyőződéseim szeriuí az ni Euró pában mindez az európai népek érdeke szerint nyer szabályozást. Feltéve, de meg nem engedve, amiben nom is szabad hinni hogy ha elvesztenénk ezt a háborút, nem Chicago és nem Winnipeg fog itt rendelkezni, hanem egyedül — Moszkva. A nemzetek jövőjét, kilátásait még nagyhatalom sem képes) (egyedül meghatározni. Sok függ adói; esetben, történő kiállástól és régebben is folytatott külpolitikától. Itt azután teljesen a remzcti öncélúság és a < helyzet realitásának biztos alapján kell állani. Szó esett w Házban a finn és török népekkel való kapcsol átokról. De ez a 'lehetőség finntörök viszonylatban, — bármennyire megbecsüljük is ezt a> két magasztos, heroikus rokonnépet — eleve kiesik. Távol feküsznek. egyikük sercii t^d a másik segítségére sietni. Csodálkozom azonban, hogy velük kapcsolatban nem történt említés, még méltatás formájában sem, a dicső japán nemzetrőí. Talán azért maradt 1 ki, á rokonok közül, mert 1 & ihárdmhdtalmi egvezménv egvik megalapítója'? Köszöntjük a Felkelő Nap feltörő nemzetét minden alkotásával, minden hősiességével, Különösen mi ka : tonák csodáljuk <& heroikusan kiküzdött óriási sikereket. Marad tehát ezután akademice három eshetőség: a béke külpolitikájára vonatkozólag. Meg kell azonban állapítani, hogy ez sohasem lehet a. «zimpátia kérdést. Az angl-mnniákusoknak nem árWtt volna; ha kint jártak volna és nemcsak a< White Clubot és a százszobás kastélyokat láttáik volna, hanem ha figyeltek volna a slum-ekre, látniók kellett volna S'olkímíimden nevetségest, az anachronisztikus bírói parókákat az utcán, a polgármesteri nagy' láncokat és a gyerekes naivitások egész láncolatát. Ha ezek az: urak ma Londont halîstëtják, ne mindig a magyar y agy a német adást hallgassák, hanem pröbáltiák meghallgatni a londoni rádió angol nyelvű adását is és nróbálják meghallgatni a romián nyelvű arlást. a román nemzetnek szánt sugárzást és akkor ezeik az urak nagyon sok mindenre fognák rájönni. A béke idején teoretikusiam e^íkéDZelhető külpolitikai orientáció három lehetett volna. Az egyik a szláv. A határokon túl terjedő, vagyis külpolitikailag vonzó erővel bíró erő oft csak a. pánszlávizmus. Bővebben' nem kell kifiebWnem. mennyire természetes 'esküdt ellenségünk. E z a z , erő ma bolsevista Éhhez, ebben a Házban, nem kell több szót fűznöm. A másik az angolszász orientáció. A történelembe visszapillantva látjuk, hogy soha semmiben, sem segítettek, érdekkörük másképpen; van hangolva és másfelé esik. Ezj természetes is. Az Aranybulla és az angol Magma Charta iclöbeili közelségei nem, jelenthet külpolitikai fundamentumot. De felhívoim az angloíil számtanművésizieik figyelmét, hogy ha már mindig számokíkail törődnek — foglalkoznak a harcoló zászlóaljaikká^ és az elért sikereikikel. Igen nagy passzivában marad az angolszász szám. Hogyan képzelik ezek a jó urak; tludha-e« az angolszász, katonai erő bárhol is állj-t vezényelni a bolsevistát hadaiknak, még ha akarnának isi 1 Mily gyerekes naivitás kell az ilyen gondolkodáshozj 1918-ban ők voltak a korlátlan uraik és mégsem tudtak a bolsevizmus' ellen semmit sem csinálni, hanem tönkretet tek* miniket! és trianoni bilincsekbe vertek. Hogy tudnák ők ma a vörös, seregeket feltartóztatni, ha nem védené egész Európát a hősies r.émet haderő? Marad iái harmadik» külpolitikai orientáció, a német, ameily ma egyértelmű az európai orientációval. Imrédy Béla képviselőtársam meggyőzően fejtette ki, hogy külnolitikai kérdésekben elsősorban] a földrajzi helyzetnek, a kulturális és' a gazdasági adottságnak, továbbá a történelemnek van alapvető jelentősége. Ebben a vonatkozásban is: helyesbíteném kell egyes itt elhangzott történelmi eszmefuttatásokait, bár nem tartom magamat erre illetékesnek és«' a t. Ház sem lehet türelmes az állandó történelmi előadások iránt. Röviden tehát csak a; következőket: Szent István nagy királyunk nemcsaki templomokat, iskolákat és kolostorokat épített, nemcsak az alkotmány jogszabályait teremtette meg, hanem hadat is viselt. Á veszprémi csatában legyőzte a lázadó Koppányt és holttestét felnégyelve elret ten tő példa gyanánt tette ki. A besenyők lázadó vezérét karóba huzattá. Keményen védte az ország rendjét. Szent volta sem jelentette a mai értelemben vett »humánumot«. Vallásban, kultúrában a Nyugattal, a germánsággal és y részbem Velencével talált kapcsolatot. Élénken emlékezem gróf Apponyi Albert egyik nagy jászberényi beszédére; amelyben rámutatott annak jelentőségére, hogy István király nemi Bizánctól, hamem Rómától fogadta el a koronát. A török kiverésében sem az angolok, hanem a németek segédkeztek. Ma isi természetszerűleg Köziépi-Európában Németországgal a , legélénkebb a kulturális kapcsolatunk, gazdasági érdekeink pedig egymáshoz fűznek. Ezért volt már a békében is egyetlen természetes külpolitikai orientációnik a német irányzat. Ezt még természetesebbé tette a páriskörnyéki békediktátumok sorsközössége. Gömbös Gyulai látta ezt az utat, amikor a német államvezetés a vörös weimari nemzetközi politikából mindinkább nacionalistává lett. S valóban a német nemzetiszocializmus és vezére zúzta szét a páriskörnyéki rabláncot. Jelentős részben öz a német feltörés tette lehetővé a Felvidék és Észak-Erdély visz^szacsatolását, valamint Kárpátalja és a Bácska katonai visszafoglalását, továbbá hárommillió magyar hazatérését. De emlékezzünk még a világháborúra! 1914—15 telén), midőn az oroszok veszélyeztették hazánkat, átlépték a határt és Hómounát felgyújtották ott volt a német Beskiden-Korps
