Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-350
Az országgyűlés képviselőházának 350, Sokat beszélnek itt a zsidókérdésről. Én nem. osztom, azt az álláspontot, hogy a zsidókérdésiben nierai 'történt semmi. Az a, 'körülmény, hogy most a zsidóbirtokok holdjainak ezreit osztják ki a; magyar parasztság kezére, á kormány 'részéről igemi komoly ós. igen számottevő munka és eredmény. Ugyanígy a mezőgazdasági oktatás fejlesztései is. Az Oniosia.-t már emlí'tietltem, dei iiiritelen nem tudok máat mondani, pedig egy csomó egyéb dolgot, sok oEyiainj komlaly. klérdést lehét|ne itt felhő »ni, amit a kormány, minit a közigazgatás reprezentánsa megtett. Ezzel szemben, mélyen t. Képviselőház elmulaiszítetta azt, hogy ezeket úgy vigye iaz ország ©lé, hogy ezek az országban, a társadalomban valóban; elérjék taiztt a hatást, amelyet ezeknek el kellett volna érniök. Ezeket' a komoly eredményeket a társadalom úgyszólván nem értékeli, sieimmiibiei sem. veszi. A tárisiaidáloim egyszerűen máról-holmapiria él, csak azt «nézi, mi történik <a> mával és miméi böin|nyelbiben érj© meg a holnapot.-Miért? AizieW, mert a kormányzat az ő politikájában nem. tette meg azit, hogy ezt ,a társadalmat kellőképpen nevelte, vezette és irányította volna. így alakult ki az a helyzet, hogy ma az egész országban, a, nemzetbeim nkucs meg az az összhang, ninies meg az az egységes közvélemény, amely szükséges volna ahhoz, hogy a jelenlegi nehéz időkben az országot, a nemzetet állóképessé, tehernróbákat elviselni tudóvá tegye. És itt hibáztatom a kormány álláspontját, — f éppen jelen van ,a propagandaminiszter úr — merít a véleménynyilvánítás elnyomásával lehetetlenné tette azt, hogy maga a társadalom alakítson ki magában egy egységes közvéleményt. Amit pedig a pröpagandaniiniszlter úr csinál, — hősi teljesítimjényt fejt ki azért, hogy a társadalmat bizonyos ' jobb belátásra és egységes közvéleményre hangolja — ez sziszifuszi és eredmény teäen, munka, miért gyanús az, amit ő tesz» És talán rosszul is csinálja, ment nem neki kellene annyit beszélnie 1 . Isteniem, hagyjon fel a beszédekkel és hagyjom imjásokat is beszelni maga helyett, maga pedig maradjon a háttérben, hogy a társadalom el is higyje azt, amit ők mondanak és ne fogadjanak mindent gyanakvással. Talán megvolna a anód arra, hogy a sajtószabadság útján közvetve alakítsuk ki azt a szellemiét, azt az egységes társadalmi közvélemié'nyt, amelyet a propágandaminiszteir úr nagyon helyesein, képvisel. B& ha a közönség mindig Antal Istvántól és mlilndig Kállaytó'l hallja azt, akkor — nem sértélsnefcl mondom, hanem mert így van, — nem veszi be, hanem úgy véli: azért mondja,, mert ez'a hivatása. Ez a társadalom felfogása. Méltóztassék felhasználni az egységes társadalmi felfogás kialakítására a bevált eszközöket, a. rádiót,- a népgyűliéiseket és a sajtószjabladságot. Egészein bizonyos, hogy a kormány imiég a legszélsőbb oldalakról; is a legnagyobb megértést fogja tapasztalni (vitéz Imrédy Béla: > Hát persze!) minden; olyan nagy és komoly nemzeti kérdésbein, ami az oirszág- érdelééit érinti- Mindnyájan alkalmazkodni fognak ahhoz áz irányelvhez, hogy a társadailmi közvéleményt úgy fcel] ki alakítani, hogy az képes legyen a közös nemzeti célok szolgálatára,, ai magyarság •• létének, jövőjének biztosítására, a nehéz helyzetek átélésére. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ülése 1Ô43 december 3-án, pêntekeû, 593 Ugyanebből a szempontból kell hibáztatnoim, hogy a .kormányzat mindig kitér a kényes kérdések elől és vagy elkendőzi vagy elhallgatja azokat Nemßsak bennünket ákadá-lyoz meg az ezekben a kérdésekben való me% nyilatkozásban, hanem maga) sem ad határozott utasítást, meim; nyilatkozik meg. kellőkép pen. Ez a magyarázata annak, hogy a "lógna-, gyobb nemzeti kérdésekben társadalmunk és; az egész nemzet tájékozat-lan és .nincs egységes közvélemény. Itt van például a revízió kérdése vagy a szórványmagyarság kérdése, A frfivi zió« szót úgyszólván, ki sem szabad ejteni, pedig nagyon jól tudjuk, hogy revíziós jogaink és igényeilnk megvannak. '•'. '^'' .,''...,. [ Vagy itt van a nemzetiségi" kérdés, amely női már annyi szó esett aiz előtténi elhangzott : és általam is végighallgatott* felszólalásokban. A (miniszterelnök úr minapi beszédéből, ; de általában a korlmálny megnyilatkozásaiból egészen ferde kép alakul ki előttünk. Mindig mi /akarunk először előzékenyek lenni és J azután elvárjuk, hogy velünk szemit en mások legyenek előzékenyek viszonzásképpen. Fordítsuk meg a tételt, legyenek előzékenyek ők s mi. majd csak azutáni leszünk előzékenyek. \ A nemzetiségi kérdésben —- sajnos — erdélyi kéipviselőtáirsaimmal sem érthetek egyet. . Nálunk olyan módszer alakult ki. mint aaniilyen a volt osztrák-magyar monarchiába.n érvényesült- Akkor azt -mondták, beszél jeliek az emberek bárimalyeln nyelveti, csiafc -állaímhüek^ legyenek. 1918-ban azután kiderült, hogy mit ' ért ez az álílúspont. Az első adandó alkalommal azonnal szétszaíkítottáfc az egész birodalmat ésbanne Magyarországot annyifelé, ahány felé . akarták. Én nem» tudok elképzelni válságos pillanatokat idegen nyelven beszélő. - és már gyárul érző embert, ha»nárp. csak magyarul beszélő ós-magyarul érző embert. Különösen '/ill ez a mai helyzetben, ajmikor összes nemzetiségeinkről tudnunk kell, hogy mindegyik égy szomszédos birodalomhoz vágy szomszédos államhoz kapcsolódik, ,aimely velünk szemben miiaden körülimjények között agresszivitást tanúsít. (Czer mann Antal: Nem szabad általánosítani!) Neim is akaróik általánosítani, ; de feltétlenül ímeg kell állapítanom^ hogy amikor & nnagyiar [nemzetnek majd újabb teherprófbát kell elviselnie ,a reánk törő különféle veszer dellmeik közepette, ezek &.' nemzetiségek nem elsősorban miajgyaroki, hanem elsősorban kétségkívül nemzetiségek lesznek. Ennek következtében a kormányzat nemzetiségi politikájának abban a meggyőződésben kellene a magyart közvéleményt egységessé tennie, hogy első minden körülmények között a magyarj. Ezt biztosítani keli közigazgatási úton is. Ebben a vonatkozásban nem tudok egyetérteni erdélyi képviselőtársaimmal, akik _ szerint a magyarság érdekeit közigazgatási úton nem lehet szolgálni. Szexintem nemcsak -lehet, hanem kell is. Mindenben először, a magyarság: , érdekeit kell biztosítani. Hogy egy másik, kevéslbbé kényes, inkább belső vonatkozású kérdésre térjek rá, felhozom a takarékosság kérdését. Tudjuk, szegény or- ; szag vagyunk és a háború" áldozatait, jövőnk : biztosítása érdekében csak a -legnagyobb takarékosság mellett tudjuk meghozni. A kormányzat azonban nem alakított ki egységes társánál- . mi közvéleményit a takarékosság kérdésében. r " Nyomattak plakátokat, megrendezté"k a takaré81
