Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-350
Az országgyűlés képviselőházának 350. vele való foglalkozást élethivatásuknak és nem tanulták a 1 srazdalkodas tudományát. Termeléspolitikai szempontból megemlítem, hogy a legfontosabb mezőgazdasági cikkek és termeivények árai elképesztően alar csony színvonalom állanak, és az iparcikkekhez, viszonyítva, katasztrofális különbséget mutatnak. Nem akarok a gabona árának kérdésével foglalkozni, annál kevésbbé, mert ezt előtteral már többéin megtették. Találóan jegyezte meg itt tegnap Papp képviselőtársam, hogy ott 1 tartunk, hogv egy métermázsa búzáért ma már csak egy nyakkendőt lehet venniMost egy igen kiáltó, feltűnő hibára mutatok, reá az ármegállapítások terén, a gyapjú á rmegállapí tás ára. (Ennek) a vitának során több képviselőtársam említette a ruházati cikkek fontosságát. Említették azt is nagyon helyesen, hogy ai gyapjúra milyen nagy sízükség van, különösen a háborús helyzet folytán előállott behozatali nehézségeik miatt. Pedig a kormány hangos propagandával hirdette., hogy elősegíti a juha szátok fejlesztését. Ellenkezőleg, éppen a juháßizatiofei részesültek! büntetésiben ezzel az alacsony ármegálapátással. így történt, hogy a gyapjú árát csak 1—4—5 pengőben állapítoitták meg és a minőség szerint gazdasági dolgokban legkevésbbé jártas » ember is meg tudtjai állapítani,, hogy az a juh. amely egy év alatti három-négy kilogramm gyapjút ad, nem fedezheti a 20—25 pengő hozamával évi tartását, tehát a gazda egyenesen ráfizetéssel tartja fenn juhállományát. De még nagyobb sérelem érte a gazdákat és különösen a régi juhászatio^ kat azáltal, hogy az állam termelési prémiumban részesítette azokat az újonnan alakított íuhászatokat, tjehát a konjunkturális juhtenyésztőket, miáltal azok, akik jóban-rosszban évtizedeken át kitartottak, a juhtenyésztés mellett, jutalomibiaai nem részesülhettek, mert hiszen állományukat továbbfokoznii úgy sem tudják, piszén amennyire a birtok nagysága lehetővé tette, oilyan létszámú állatot úgyis tartottak. Ezeket a konjukturáli& állattenyésztőket tehát, akik mihelyt a mostani helyzet megszűnik, mindjárt eltűnnek, ebben a termelési prémiumba részesítik. Még nagyobb a sérelem ebben a: kérdésben, hogy ugyanakkor, amikor aratás táján a mezőgazdasági termelvényelki árát a kormányzat helyesen felemelte átlag 30%-kal, a gyapjú árát, amelyet a tél folyamán állapított meg, nem emelt© fel, pedig ugyanúgy az 1942/43. év hozadékáról van szó, mint! a búzánál és a rozsnál, melyeket 1942 őszén vetettek el-s 1943-^ban arattak le. Itt is nagy igazságtalanság történt, de még nagyobb igazságtalanság történt ott, ahol a legtöbb gazda azért foglalkozott juhtartással nagy előszeretettel, mert a juhászat akkor adta a pénzt a gajzdán&k a gyapjú révén, mikor aratás előtt már összes jövedelmi forrásai kimerültek. Ettől az előnytől is elütötte azonban a Futura, amely az átvételt lebonyolítja; mert olyan nehézkesen) bonyolítja le, hogy a végén a gazdák legtöbbje jóval a cséplés után jutott hozzá a gyapjú árához. így fest nálunk a gyapjú termelés fokozás ára irányuló koirmányzati' afceió. Már többen szóvátették itt, hogy a kötelező szarvasmaTha:be 3zl0 ^sáltatásokkal .kapcsolatban milyen visszaélések történnék és a gazdákkal szemben milyen kíméletlem és igazságtalan elülése 1943 december 3-án, pénteken. 583 járás folyik. Többen elmondották már, hogy, 10-20 kilómét etrnyi körzetből parancsolják össze az állatokat aiz átvételi helyre, — mégpedig reggelre — a kijelölt kereskedők és rendszerint délutáni veszik 1 át őket. Ennek azután az az eredménye, hogy az állat teijesen kiéhezve, sőt tekintélyes súlyveszteséggel kerül a mérlegre és ennek ellenére mégis jogtalanul levonják a 8%-et, ami akkor volna jogos, ha tele gyomorral vennék át az állatokat. Nálunk is többízben; előfordult ez, de úgylátszik, nemcsak; nálunk van így, hanem ez országos jelenság. De még az is megtörtént hogy ezek az úgyne vezett kereskedők elfelejtettek vagont rendelni és azt mondták a gazdáknak: tessék hazatmenni és holnap reggel újra visszavezetni az állatokat. Elvégre az a miagyar paraszt^ nem azért dolgozik, hogy egy ilyen' kereskedő szeszélye miatt napokat töltsön el ott, és ráadásul veszteséggel adja át az állatját és ha még fel is mer szólalni, akkor egyszerűen azt mondják neki, hogy kommunista és inteirnálássail fenyegetik. (Vájna Ö-áWor: Meg kell fosztani az ilyen ke^ reítkedőt az engedélytől!) Én; a jegyzőkkell karöltve feljelentést is tettem ezek ellen, de ez természetesen eredménytelen maradt. Ezzel kapcsolatban jónak látom kissé behatóbban foglalkozni ezeknek az úgymeyeizett kijólölt kereskedőnek az ügyétvei. Az emberek minden átvett szarvasmarha után körülbelül 10—22 pengőt kapnak. Tekintettel arra, hogy az átvételi helyen egy nap töbhszáz szarvasmarhát vesznek át. kor esetük egy nap alatt többezer pengőre rúg. Ezzel szemben egész kereskedői tevékenységük abban merül ki, hegy a szarvasmarhákat lemérlegelik és kiállítják az átvételi jegyet. (Bodon Márton: Ezt egy tisztviselő is» megcsinálhatná!) Én; a legélesebbem tiltakozóim az ilyen haszon ellen s azt ezen a helyen is erkölcstelennek és tisztességtelennek jentem ki. (Helyeslés a szélsobalodalon.) azt a rendszert pedig amely ezt lehetővé teszi, mélységesen elítélem. Amit e zek folytatnak, az nem kereskedői tevékenlység. Régen, ha egy kereskedő élni akiart, akkor a saját kis # tőkéjéből vásárolt állatot és fáradozott, utánajárt vásárról vásárra, míg egy vagóntételt összehozott, viselte az összes kockázatot, az átvételnél alkalmazott levonásokat és boldog volt, ha a befektetett tőkéje után 3*—2%-os tiszta haszonhoz jutott, sőt nem egyszer rá is fizetett., Ezzel szembeni ezeknek az úgynevezett kijelölt kereskedőknek egyáltalában nincsen kockázatuk. A községi elöljáróság as kívánt mennyiséget eléjük állítja és) ők csak a. biztos nyereséget vágják zsebre. Ez arculcsapást a heesülete». kiomoly kereskedlelemnek. Magyarország nines abban a helyzetben», hogy nemzeti ajándékokat osztogassan és kűilönöisen nem illő alz. hogy a gazdatársadalom) rovására tegye ezt. Meg kell említenem, hogy bár különféle fokú gazdasági szakiskoláinfel, neves gazdasági főiskoláink vannak, mégis a gazdaságtudo mány, a gazdasági kutatási késik a gazdasági életben megjelenő új eszközök, növények ismertetésével és mindig jóval a gyakorlat mögött biaktat. Egy különös és kiáltó példája ennek a most néhány évvel ezelőtt f orgalambáthozott és termelni kezdett 1 , népies néven méznádnak nevezett növény, amely a ciroknövényféleségelknék egyik válfaja, Azért hozom fel ennelk a növénynek a példaját^ itt' & parlament nyilvánossága előtt, mert országos jelentőséget tulajdonítok neki és mert n> földművelésügyi
