Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-350

Az országgyűlés képviselőházának 350. dalom ajándékából már 34 kórházat tart fenn 12.000 ággyal és» emellett tanfolyamok rendezé­sével a légoltalmi munkában is nagy részt «vesz és nagyszabású veszély esetén, egy va­lóban felkészült gárdával áll készen arra, hogy értékelinket megments© és a veszedelemtől megőrizze. Az ápolónői szolgálatról, a harctéri szolgá­latról már szólottam, de meg kell, hogy említ­sem, hogy a Vöröskereszt évente 60 hivatásos ápolónőt bocsát ki nehéz, komoly vizsgáiról, amely vizsgáikat az orvosok Í«K nagyon elis merik és a mellett több mint tízezer önkéntes ápolótiestvér működik az országban», Emellett — amit talán a magyar szervezés, a magyal*lé­lek nevelésre és erősítése szempontjából első ft&lyre kellett volna tennem — é házi ápolási tanfolyamokon már több mint 50.000, talán már 'több mint 60.000 jelentkező magyar leányt és, asszonyt képezett, ki városi és vidéki fiók­jaiban, akik már készen állnak arra, hoerv ha, no adj Isten, egy naigvobb megpróbáltatás» •iöonp» hazánkra 1 ; mondjuk egy városra, vagy községre, akár légitámadás!, alkar egyéb nagy­számú sebesülést érné lakosságunkat, hozzá­értő módon, igaz raa£"vair »szeretettel, keresz­f ériy. krisztusi szellemben 1 tudják szolgálni a hazát,. • Itt volnék bátor kérni a mélyem t. kor­mányt, hogy különösen a kultuszminiszter úr szíveskednék nagy szeretettel felkarolni ezt az ügyet és esetleg a tankerületi főigazgató sá­rrokon keresztül, a tanfelügyelők útján az isko­lákat is figyelmeztetni és felhívni árra, hogy minél nagyobb számban» szervezizék meg az is­kolák a> gyermekeket, bogy a Vöröskereszt munkáját, céljait szem előtt tartsák és minél nagyobb szervezéssel az ország egész lakossá­gát összefogják, hogy ha netalán nehéz idő köszöntene reánk, akkor ne veszítsük ©1 a fe­jünket, ue legyen zűrzavar, ami a bajt súlyos­bítja, hanem igaz magyar összefogással és józan felkészültséggel tudjuk menteni hazánk­nak talán veszélyben lévő értékeit. Éppen most. amikor az elmúlt hetekben halljuk azt, hogy az emberiességből szinte kivetkőzött ellenség: foszfor bombákkal gyujto^ gátja Európa kultúrköizpontjait és városait, amikor el kell ítélnünk azt. hogy valóban gyer­meket és asszonyt nem kímélve pusztítanak, akkor egy szemtanútól a következő 1 konkrét» esetett halljuk. BerHnbem. amikor egv ilyen szétrombolt, felgyújtott háznál egy édesanya gyermekeivel gyűjtögette vagyonkájának ma­radékát és valaki odalépett hozzá, megkísé­relve őt vigasztalni s megkérdezte, hogy mi ÏI8SZ most vele, elhárított magától minden vi­gasztalást é« azt mondta., hogy a hazáért a német anyáknak is szenvedniök kell, tudják, mit szenvednek, nem kívánják, nem kérik más­nak vigasztalását. Amikor ilyen kemény lé­lekkel állt ott az az anya és kis házikójának romijai közül szedegette össze vagyonkájának maradványát, akkor éreznünk kell, hogy ma­gyar népünk talán még nincs e téren eléggé megszervezve, s ha netalán bennünket ilyen nagyobb támadás érne, akkor bizony talán sokan nem tudnák ilyen erős lélekkel elviselni a csapásokat és a szenvedéseket. (Pándi Antal: Sok síró nő lenne!) Ezért lenne szükség arra honvédelmi, sőt talán nemzetvédelmi szem­pontból is, hogy a magyar ifjúságot, a leá­nyokat, az asszonyokatn» is egyaránt minél erősebben ^megszervezzük és kioktassuk külö­ülése 1943 december 3-án, pénteken. 571 nősen az ilyen veszedelmes támadásokkal szembein. A szegénygondozás terén a szociális osz­tály működik a Vöröskeresztnél s ebbe kap­csolódik bele a polgári tudósító és bajtársi szolgálat, amely nagy áldást jelentett magyar életünkre. Mert gondoljuk meg azt, hogy a Vöröskereszt tudósító irodája, de egyúttal a haditudósító bajtársi szolgálat végzett mun­kája is micsoda áldást, vigaszt jelentett a magyar családokra, amikor alig egy esztendő alatt 200.000-nél több üzenetet tudott közvetí­teni a harctéren küzdő magyar honvédeink és családtagjaik között. A véradóközpont a vértranzfűzióra máris 15.000 áldozatkész magyar nőt tart nyilván. akik készek arra, hogy vérükkel a vért áldozó magyar honvédet gyógyítsák, erősítsék és tá­mogassák. Mélyen t. Ház! Ha mindezeket szemünk előtt tartjuk, akkor talán még jól esik,, ha néhány szóval megemlékezünk arról is, hogy a harctér nehéz harcaiból visszatért 2. honvéd hadseregünknek parancsnoka 48. számú had­seregparancsában hogyan emlékezett» meg a Vöröskereszt munkájáról. A hadseregparancs néhány passzusa így szól (olvassai): »Amikor a Keleten harcban álló 2. honvédhadsereg zöme hazatér, hogy felkészüljön új feladatokra, legyenek azok a munka vagy a háború fegy­vereivel megoldandók, nem szabad elfelejte­nünk, hogv mily nagy köszönettel^ tartozunk a *" Magyar Vöröskeresztnek. Aranyhíd vol ti kö­zöttünk és az otthon között, mely átívelte a sokszáz kilométereket, mikor hírt adott és hozott kedveseinktől és vitte üzeneteinket; amikor szeretetadományokat! juttatott hozzánk, hogy érezzük a felénk dobbanó magyar szívek melegét itt a rideg és végtelen orosz térségben; amikor kórházakat, vonatokat rendezett 1 be sebesült bajtársaink számára; amäko r kivo^ nultatta önkéntes és> hivatásos ápolónői gárda­iát; hogy lágy 'kezek töröljék meg a 1 lázas hom­lokokat és Cmogató meleg szóval enyhítsék a fájdalmat és öntsenek reményt azokba, kik súlyos sebesülésük miatt elvesztették hitüket a gyóigyulásbán Hódolattal hajlunk meg Özv. vitéz nagybányai Horthy Istvánná őfőméltó­sága, előtt« (Éljenzés.), »ki ebben a lélekmeg­tartó munkában az élen jár, köszönettel adó­zunk a kedves vöröskeresztes nővéreknek, kik közöt't hősihalottak is vannak« (Ügy van! Ügy van!), »hogy lelkesen végezték áldozatos mun­kájukat. Köszönet és hála illesse azokat a hölgyeket, kik önként vállalták ezt á r nagy lelkierőt és szívósságot követelő szolgálatot. Köszönetet mondunk a Magvar Vöröskereszt vezetőségének, elsősorban azoknak az uraknak, kik idejöttek közénk, hogv velünk együtt éljék át a háború testet *és lelket őrlő igénybevéte­lét, mert így segítő kezükkel odanyúlhattak, hol arra a legnagyobb volt a szükség. A. Ma­gyar Vöröskereszt munkája azért oly kiemel­kedően értékes, mert önként» vállalt és krisz­tusi szteiretettŐl áthatott. Köszönetünk ezért mélven é<? egész lélekből fakad, mert mi érez­zük a haroojk súlyát és az otthontól való tá­volság nvOTDiasztó voltát. A Mindenható Isten kísérje bőséges áldá­sával a Magyar Vöröskereszt további munká­ját, a test ési lélek sebeinek gyógyításában«-. Mélyen t. Ház! örömmel olvassuk a? bad­«eregparancsnokságna'k eme hadseregparainícsá 78*

Next

/
Oldalképek
Tartalom