Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-350
572 Az országgyűlés képviselőházának 350. hói azt, hogy milyen 'odaadással küzdöttek ép "'zo'Ia'altak ott kint magyar véreink, nemcsak íeiuvverrel hanem a magyar szív szeretetével és. a véí feláldozásával is. És lia szólunk itt a Vöröskereszt munkájáról, akkor a legnagyobb elismeréssel kell szólnunk a Vöröskereszt elnökének önfeláldozásáról, vitéz Simon Elemér elnök és Vállay Gyula igazgató nagy szervezési munkájáról, akik éjt-napot feláldozva fogják össze az egész, önmagban a. Vöröskeresztért lelkesedő, odaadó magyar testvéreket. De különösképp eu köszönetet keü mondanunk ei térem Budapest székesf óvárosnak, amely egy hatalmas, szép telek felajánlásával, ajándékozáséival lehetővé tette, hogy a Vöröskereset már szűknek bizonyult ezékháza^ helyett a közeljövőben, amikor énre lehetőség nyílik, aa új • felken hatalma» méretekben felépítse új székházát. Mert! mélyein t. Ház, úgy érezzük, hogy a Vöröskereszt munkájára nemcsak most, a háború mehée idejében van szükség", hanem szűkség lesz rá maj'd akkor is, amikor a hiáihorű. befejeztével sok gonddal, am y agi, szociális gondokkal fog küzdeni nemcsak magyar, népünk, hanem egész Európa is. Amikor a Vöröskereszt munkáját röviden volt (szerencsém) viáföolini a mélyem t. Ház előtt, arra kérem a mélyem t. kormányt és különösem iá kultuszminiszter; urat, hogy ezt a telket, amely magyar véreinkben, homvédeinkben és a Vöröskereszt gárdájában, az ápolónőkben! él, de éppúgy él az ifjúságban is, min'den erejével erősítse'. Mikénjt a Vöröskereszt allapokmiáinya is mondja, valláserkölcsi, nemeeti alapon áll ez, az intézmény. Ezt a nevelést a kultuszminiszter úr teljes odaadással az iskolábam és az iskolája kívül is mindemkor legfőbb feladatának tartsa. (Heaps'és jobbfélől) A mostani nagy harc mérlegelésébe nem óhajtók belebocsátkozni, hiszem mindnyájain érezzük éisi tudjuk, hogy keresztény nemzeti létünkről van szó, (Űffy\ van! a közepem) kormányunk jól félfogja, érti ezt és az országot feu. akarja vértezni, hogy ezt a nagy harcot megvívjuk' és jövendő keresztény független magyar életünket biztosíthassuk. De éppen ezért legyem szabad most tisetelettel megemlékeznem airról, hogy fájom érintette szívünket, lelkűinket az, hogy itt a lefolyt vita .sorámi ©gyes igten t. képviselőtársaim részéről — úgy érzem, nemi szándékosan 1 , hiaineim talán elszólás-, • vagy félreértééképpen — ,olyan kijeleintésefci hamgzottaík el, amelyek alkalmasak arra, hogy kifelé, ha^ valaki ezeket olvassa, vagy hallja, gyöngítsék a keresztényi erős meggyő., zöldest, a magyar szellemiét. Hallottunk itt arról, hogy szemtteltvítsziel nem liehet a, vad ellenséget távol tar tiatni; hiaUöttumk arról, hogy TÓzisafüzéres szelídséggel mem lehet a vad ellenségeit legyőzni, hallottuk azt 1 is, kifogásolták egyesek, hogy a keresztény templomokD0B, felekezeti különbség nélkül a« ' igazságos bekéért hangzanék el imádságok. Nagyon sajnálom.hogy — bizonyára szinitlén csak félreértésből —• vitéz- Jaross Andor ; igem t. képviselőtársam közbeszólásáb an az a kijelenté» is ejhaingzott, hogy nfem vállalja a, páp a pacifizmusát.-(vitéz Jaross Andor: Stimmel!) ; Nemi akarok; vitába szállni ezekkel a kijeleutésekke'L hiszen éppen a teljeisí megértést kívánom szolgálni, amSIktor az előbb említett — mondjuk, vallási vonatkozású kijelentésekhez hozzáfűzöm egy-két személyes élményemetülése 1943 december 3-án, pénteken. Magam is jártain kinn az első^, vonaliakban és iáttami, hogy szenteltvízzel és rózsafűzérrei azt a; vad ellenséget legyőzni, rózsafűzéres szelídséggel az ellenséget megtörni nem lehet. De ha visszagondolok a magyar történelemire, úgy érziem, hogy Hunyadi János égi Ráitióczi Ferenc viszont cisiaksis a rózsafűzéres, bátorsággal tudta aniegtörni az ellenséget. {Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — vitéz Jaross Andor: Akkor a pápa is segített Hunyadi Jánosnak!) Sőt toválblbmiegyek. Amikor Nikola,jevkán az egyik kórházat látogattam, odajött hozzám! az egyikj ápolónővér és kérdezte, ,van-e nálam rózsafüzér, mert szüksiég lenne rá. Meg«nlomdtiam, hogy hoztunk magunkkal- Erre azt moindja, az egyik szobában fekszik egy súlyo : sami sebesült századosi és már napoic óta kéri őket könyörögve, hogy nines siemimi más kívánsága, csak hozzanak neki egy rózsafűzért, bárhonnan tudják is előkerítemi. Bejárták már az összes kórházakat, de neimj tudták* találni. Amikor aztán a tőlem- kapott rózsafüzért elvitték ho'Kzá, feilcsillogott a szemie és: boldogan hunyta le azt feláldozott magyar élete utolsó tekintetével, mert hazájáért Istein előtt megbékélve áldozhatta életét. Amikor pedig Sir okiban az első vonalban jártam* egy református tálbori lelkész testvérrel 1 talállkóztam- Amikor csomagjaimból' elővettük ai zsoltár os könyveket és a lelki olvasimányokat és átadtunk belőle egy csiomagot, azt mondta: ha akár 10 hízó ökröt hoiztunki volna katonáinak, a honvédeknek, akkor sem. tudtuirik voína nagyobi) kincseit adni; nekik, mint éppen az ilyen lelki vigasszal, lelki erősítéssel. {Helyeslés és laps a jobboldalon é\s a középen. — vitéz Jaross Andor: Ez hely eis 1 !) Mélyen t. Ház! Bárhol jártam, felhaszaá!tam imiinden alkalmat, hogy hol ötszáz, holeZer magyar honvédhez szólhassak és vallási vigasztalást adhassak nekik. Magasrangú tisztjeink, neiniicsak katöliliusoik, hameim, más vallásúak isi, jöttek oda _ hozzám és telj eg _ egyetértésiben imomdtákl ők isi hirdetik és vallják, hogy a magyar hazát fisak a vallásos magyar borivód tudja megvédeni. (Taps d jobboldalon és a középen- — vitéz Jaross Andor: Ez helyes!) Nem azièrt mondom el mindezeket, mintha, a« itt elhangzott kijelentések talán 'a vallásos érzést bámtainák vagy támadnák. Ennek valószínűleg a szándékla sem volt meg, de mégis alkalmasak ezelk( a megállapítások airra., hogy legalábbis gyöngítsék a vallásos érzést, ha akár tréíási kiljelentéssel is bármilyen formában érintik vagy mieg nem felellő altealommaJ, alkaílmiatiau időpontbain emlegetik a mi megszentelt tárgyiaimkát, dolgai nkiat, amelyek számunkra lelkierőt jelentenek. vitéz Jaross Andor igen t. képviselőtársain megjegyzésére, amelyet az imérut volt szereiy s'-sém hallani, hogy a régi időkben Jobban segítették hazánkat a pápák, mint most, csiak egy passzust idézek Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás Kolozsvároitt elmiomdott legutóbbi beszédéből. Méltózitassanlak megengedni, hogy ezt még elmondhassam (olvassa): »Mi magyarok n-enizetünk életében ezer éven, át tapasztaltuk Krisztus földi helytartóinak biztos és jótékony irányítását. Nekik köszönhetjük katolikus hitünket és ^zámtalam testvérünk tiszta erkölcseit A pápáknak köszönhetjük a Szent Koronát és vele a magyar nemzetet Európában megillető független állami éltetünk kialakítását, a, tatár, a török és miás yeszedlelI mek idején pedig, amikor mindenki elfordult
