Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-350

562 Az országgyűlés képviselőházának 350. nagy felelősség terhelne országa sorsáért, mint a magyar kormányt. Divatos ma a multat, különösem az első világháború előtti liberális korszakot szidni azért, hogy niem oldotta nieg a nagy magyar sorskérdéseket. Ez igaz, nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy a világháború utáni és a mai rendsizer sem, oldott meg gyökeresem egyetlenegy magyar sorskérdést sem. (Rapcsányi László: Pedig egy párat megoldhatott volna már!) Vájjon ki a felelős ezért? (Földesi Gyula: Az osztrák ház a felelős! — Rapsányi László: Hát a kormány nem? Ne kenjünk mindent azokra!) Niem, akarok mint politikus ítéletet mondani, hanem idézem a történetíró ítélteiét. Lakatos Ernő fiatal történetírónak jelent meg egy könyvei a múlt évben a budapestr Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karának jóváhagyásával. A könyv címe »A magyar politikai vezetőréteg 1848—1918. között.« Ebben a könyvben a követkzőket olvassuk (olvassa): »Végigkísérve a hatalom megnyilvánulásának három fázisát, meg kell állapítanunk, hogy minden liberális és demokrata frázis ellenére a hatalom 1918-ig az arisztokrácia kezében volt, más osztályok csak mellékbs szerepet játsizoftítak.« (Rajniss Frene: Statisztáltak!)',Más helyein ez;t a megállapítást olvassuk (olvassa): »Számunkra az a fontos, hogy az arieatokráeki elzárkózva a magyar társadalom legmagyarabb' rétlegeitől, a. szükséges utánpótlást nem a tősgyökeres magyar elemeikből szedte (Horváth Géza: Hanem a zsidóktól!), hameau idegen, de egyenrangú társaidálimi osztályokból. A klasszikus szociológiának az a tétele, amely aiz arisztokráciát a faj tiszta elitjének tartja, nem érvényes a. magyar mágnásosiztályra. A magyar főneimlesség nem a magyarság tökéletes faji ideálja (Egy hang a ^zéhőbalol

l

dalon.: Az biztos!), már nagyfokú vérkevêredésénél fogva sem. . (Felkiáltások a szélsőbaWdé]ow: Ez is igaz! — Horváth Géza: •A zsÜdók!) Ha a fenti tételi érvényességét elismerjük, akikor valóban csak mágnásoisztályról beszélhetünk és nem arisztokráciáról.« Ezt nem én mondom, hanem Lakatos Ernő történetíró. (FeukúMsúJú a szélsőbal oldalon: Azért wêaù momdhatjuk!) Egyetértek vele, csak nem én mondom. T. Ház! Ez volt a helyzet 1918-biam. Kérdem: történt-e váltzás azóta? Sajnos, nem történt. A magyar társadalmi átalakulás a mai napig sem köveíikeaett be. 1937 december 25-én egyik nagy napilap vezércikkében a következőket olvassuk (olvassa): »Nálunk az általános és egyenlő választójog megfelelő korrektívumok nélkül még sokkal mes szebb menően biztosítaná faluhelyen a legalsóbb néposztálynak, a mezőgazdasági munkásságnak, a napszámba járó törpebirtokos osztálynak, a gazdasági cselédnek politikai súlyát ' és hatalmát, mint bárhol másutt, mert tipikusan proletár nemzet vagyunk. Hiszen ez közöttünk 60—70%-át teszi ki a lakosságnak és Európában e tekintetben csak Lengyelország viszo>nyai hasonlók a mieinkhez.« (Rajniss Ferenc: Nem Bethlen. István írta ezt?) Ezt Bethlen István írta 1937-ben a. Pesti Napló karácsonyi számában. (Rajniss Ferenc: Akkor

1 biztosan igaz. ha ő irta !) 1 Jellemző felfogására, hogy e tény megálülése 1943 december 3-án, pénteken. lapiítása után milyen tanulságokait von leAzt mondja: »Megengedhető, hogy a választók! 30—10%-a a szegény néprétegből kerüljön ki. de ennél többet megengedni nem szabad, mert veszélyes az országra.« Ez igaz. A veszélyt azonban így elhárítani szerintem csak ideig-óráig- lehet. A veszély elhárításának egyetlen módja: az, amire akkor Bethlen István nem mutatott rá és ez az, hogy a magyar falusi szegénységet polgársorba kell emelni. Az a bajai a magyar arisztokráciának, hogy ma, nem akadnak közöttük Széchenyi Istvánok, Batthyány Laiosoik, Wesselényi Miklósok, akik nemcsak lefelé, hanem saját osztályuk felé is nyíltan, őszintém meg merik mondani az igazságot. T. Ház! Az első világháború előtt vándorolt ki a magyarsá«- nagy tömegben Amerikába' és más országokba!. Ha áldásos munkát lehet emlegetni a külföldi magyarság körében,.ez régen is és ma is egyedül és kizárólag csak a magyar egyházaknak köszönhető. Jellemző az akkori liberális és feudális állam felfogására, hogy maga a kormányzat az első világháború előtt szerződést kötött hajóstársaságokkal, amelyek minden kiszállított magyar után percentet fizettek a magyar államnak. (Rajniss Ferenc: Adóbevétel volt, mint a gyufa után!) Bármerre nézzek, aast látom, hogy az arisztokrácia tagjai mohón keresik a gazdasági, kulturális és politikai hatalom polcait, csak azt nem látom, hogy az igazságnak 'olyan bajnokai akadnának, mint száz évvel ezelőtt a hasonló nagy társadalmi átalakulás idején: Széchenyi István és Wesselényi Miklós. Véleményem szerint a mágnáskaszinói klikket és ,a maoista szakszervezeteket egyszerre kell felszámolni a népi MaigyacroirsizágO'n, (Helyeslést a szélsőbaHoldrílon.) ha gyökeresen meg akarjuk szabadítani az osztályszellem veszedelmétől a magyar népet. T.- Házh 1920 után is volt kivándorlás. Tudunk egy szerenicsétlen kivándoroltatási kísérletről is, amely szerencsére csirájában megfulladt. Átnéztem a Magyar Statisztikai Évkönyvet és azt .állapítottam meg, hogy nálunk kivándorlásról -és visszavándorlásról csak 1927 óta készítenek rendszeres statisztikai adatgvüjtést. 1927-ben sikerült visszamenőleg 1925—26-ra is a kivándorlási és vissza vándorlási adatokat megállapítani. A Magyar Statisztikai Évkönyv adatai szerint 1925-től az 1936. évig bezárólag, tehát 12 év alatt Csonka-Ma gyár országból 42.576 ember vándorolt ki és 13.008 ember vándorolt vissza. Tehát a véglegesen kivándorló magyarok száma 12 év alatt 29.568, mondjuk kereken 30.000 ember: annyi, mint a közel 30 községből álló kalotaszegi magyarság száma. Ha ehhez hozzávesszük a magyarság alacsony népszaporodási arányszámát, amelyről a túlsó oldalon Donath és Matolcsy t. képviselő urak nagyon helyesen beszéltek, láthatjuk, milyen jövő vár reánk és milyen felelősség terheli a mai korszakot s nemcsak 'az anynyit szidott első világháború előtti lib&rálisi korszakot. T. Ház! A magyar sorskérdések tengelyében, amint azt pártvezetőnk, vitéz Imrédy Béla (Éljenzés « szélsőbalohlalon.) mondotta, a földkérdés 41h A földkérdést pedig komoly, átfogó birtokreform nékül megoldani nem < lehet. Szörnyű tragédiánk, hogy annakidején a jobbágyfelszabadítást a gyakorlatban nem , a magyar kormány, hanem az idegen bécsi kor-