Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-350

Âz országgyűlés képviselőházának 350. mány àagtott'a végre — a magyarság kárára. Tudjuk jól, hogy 1918 után a románok 1 Erdély­ben, a csehek a Felvidéken és a szerbeik a DéL­vidéken csináltak radikális földreformot — szintén a magyarság kárára.. Kérdőin, ki és mikor fog ebben, az országban már egyszer ra­dikális földreformot csinálni a magyarságnak a javára? (Ügy van! Ügy van! -— Tap s a szélSö­bala dalon.) T. Ház! Hallottuk Matolcsy Mátyás képvi­selőtársunk felszólalását a túlsó, a kormány­párti oldalról. Meglepődtem azon, hogy az egész föildbirtokpolitikábam elegendőnek, tar­totta megdicsérni a siló-akciót és a házhely­akciót. (Egy hang a szélsőbal oldalon: Innen másképpen beszé t!) Más kif ogásolnivalót nem talált. (Rajniss Ferenc: »Harcom a földért«. — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdezzük, hol van Matolcsy Mátyás, a gyökeres magyar i'Öldbirtokreform fanatikus, és felkészült har­cosa? (Zaj a\ jobboldalon. — Baky László: Most már nem hívnák Földoisató Mátyásnak:!) Úgy látja tán, hogy azok a gondolatok, amelyeket ő hirdetett, megvalósultak? Vagy ott, ahol van, sürgősen, meg fognak valósulni? Majd mieglát­juk, nogy az idő a régi. vagy a z új Matolcsy Mátyást fogja-e igazolni? (Zaj jobbfelől. — Baky László: Csak az idők változnak, Mátyás nem változik. — Derültség a Szélsőbaloldalon,) A házhelyakció n'eín jelent megoldást a földkérdés terén*. Kerületemben hiába sürget­tem, három) év utáni csak most kezdik meg a ihiáizhelyiakció lebonyolítását, 'de facto jelenleg még senki házhelyet nem kapott. Ä főoka an­nak, hogy a kormánypártból kiléptem, az volt, hogy az 1940. évi IV. törvénycikket a kormány nem hajtotta végre. Ennek a törvénynek ailjap­jáaii már többszázezer hold földet lehetett volna négy év ailatt magyar kezekbe juttatni. Becsü­letbeli kötelessége a kormánynak, hogy a saját­maga által hozott törvényt sürgősein, mjatra­déktaianul, minél előbb végrehajtsa. (Riajniss Ferenc: A váilasiztáskor szép plakátokat csi­náltak! — Baky László: Kortesfogás; voltosak!) T. Ház! Magyar országnak nem olyan föld­mívelésügyi miniszteriekre van szüksége, akik egyénileg szeretik a földet, haneui olyanokra, akik fanatikusan szeretik a- magyar népet. (Ügy van! Úgy van! — Nagy taps a szélsőbal­oldalion'. — Baky László Jakab nem! szereti! — Horváth Géza: Jakab nem!) Vaj join mit vár­hatunk az olyan földmívelésügyi kormányzat­tól., ameliy iá mai magyarság legjelentősebb telepítését, ai bukovinai magyaroknak a Bátos­kábaí való letelepítését nem vállalta, biainem másnak engietdte át a telepítés munkáját, (vitéz Lipcsey Márton: Annak adta kezébe, akinek a kezében szervezet volt!) Tudomásom sezieirint a földimívelllésügyi miniszter úr a báoskai ma­gyar telepeket a mlaí napig meg sem látogatta. Vájjon a földmívelésügy.i kormíányzat, amely nem vállalta a 13.000 bukovinai magyar haza­telepítését, hogyan fogja viáillalni ai sokkal nla­gyobb feladatot, a 100—120.000 moldvai magyar haeatelepítését? Mündeim oldalról halljuk azt a jelszót, hogy a magyar föld nem portéka, nemi lehet speku­láció tárgya. Az elv helyes, de a gyakorlat azt mutatja, hogy éppen azok jutnak a legnehe­zebben földhöz, akiknek a föld nem portékía, hanem egyedüli és kizárólagos létalap'. A ma­gyar földműves és föildmuaikáis tud a legnehe­Kehben 1 földhöz jutni viásárlás útján is. Ezt évekkel ezelőtt szépein kimutatta itt a Háziban ütés* 1943 december &án } pénteken. 563 statisztikai] aidjatokkalll éppen; ai tulfeó oldaloű Gesztelyi Nagy László képviselőtársam ifi, lakiról valamennyiéin elismerjük, hogy a föld­kérdésben szakértő. T. Ház! A vitézek! és a hadirokkantak min­den további nélkül megérdemlik a magyar fö'ldet, még akkor is, ha nem földművesek. (Ügyi vani' Ügy van! ® szélsőbaloMalon,) Az állami hivatalnokokról ezt aaonban csak egé­szem rendkívüli esetbein, ismeremi el, ha való­ban páratlan nemzeti szolgálatot teljesítenek. (Helyeslés cú szélsőbaloldilonC) A földet miln­deiniekelőtt a magyar föld földművelőniépének kell juttatni. Követeljük a román, szerb és oseh földreform! sürgős, revízióját, nem egye­sek, nem csaláidok és osztályok, hanem az egész, földművelő magyar nép érdekében; (He­lyeslés a széls baloldalon.) Követeljük, hogy azoknak! névsorát hozcák a Ház elé, akik zsidó­b irtokban részesültek. Ezekről a követelések­ről mi soha lemondani nemi fogunk. Mindem olyan mozgalmat, amely osztály­alapon próbálja megszervezni a Itaiagyar falu népét, helytelenítünk. Nem ismerünk grófi osztályt és nem ismerünk paraszt-osztályt, sem. A magyar népet sem osztályok szerint, sem műveltség szerint nem sízabad széttagolni, ha­nem egyedül osak foglalkozási ágak szerint. Arra kell törekedni, hogy minden magyar em­bernek egyforma alapműveltsége legyen, min­den magyar ember, földműves, iparos, mun­kás és hivatalnok a nagy nemzeti kérdésekben egyformán gondolkozzék, csupán a szaktudás válasszon el minket egymástól. Meggyőződiét­seim szerint ezt követeli meg a nemzet érdeke, A magyar falu népében nem a paraszti öntu­datot kell meggyökereztetni, s ezt szerinteni véglegesen, eredményeséin a társadalmi fej lő ­déls vas törvényei miatt nem is lehet, hanem a magyar falu népének leikéiben meg kell gyö­kereztetni a magyar közösségi öntudatot (Piu­kovieh József: Vissza kell állítani!), de ugyan­eat kell tenni ja magyar ipari munkásnál, a magyar hivatalnok rétegnél is egyaránt, mert csak egy öntudat lehet bennük, a magyar kö­zösségi öntudat, mert mindannyian egy nem­zeitnek vagyunk a tagjai. (Tap s a Ház mindem oldalán.) A paraszti gondolatnak és a paraszt elnevezésnek ellene volt Nagyatádi Szabó Ist­ván is, akinél johban, azt hiszem, a magyar falusi nép sorsát azóta sem hordozta a szívén senki. T. Ház! Ami a volt, megszállott területek magyarságának helyzetét illeti, kétségtelen. hogy sok helyen erős ellenzéki magatartás tapasztalható. Nem mondom, vannak minden pártban olyanok, akik egyéni érdekből állnak be oda.. (Rapcsányi László: Ez már igaz! — Korpomay Ede: De mások is vannak!) Arány­lag sokkal töibb ilyen vant a kormánypártban, mint az ellenzéki pártokban. Állítom, .hogy so­kan vaunak ma az ellenzéken olyanok, akik. a Felvidéken. Erdélyben és a Délvidéken a leg­kiválóbb magyarok voltak a húszéves megszál­1 ás w alatt, (Zaj.) akik akkor is és most is meg- • győziődésükért a legnagyobb áldozatot, vállal­ták. Most ezeket az emibereket szerintem; tel­jes tisztelet illeti meg minden becsületes ma­gyar ember részéről. Amit mondtam az ellen­zéki magatartással kapcsolatban, azt igazolja azi is, hogy az Erdélyi Párt, lelkiismerete sza­vára hallgatva, nem adja fel teljesen ellenzéki magatartását. Mi az oka anniaik, hogy ma is erős ellenzéki 77*

Next

/
Oldalképek
Tartalom