Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-349
542 Az országgyűlés képviselőházának 349, szűnjék a feketepiac. De erre nem volna szükség, ha a kormány szükséges ténykedései olyan mederben haladnának és olyan módon és irányban fejlődnének ki, hogy? a feketepiacra nem volna szükség, (vitéz Lipcsey Márton: Do mi az az irány? Azt mondja meg! — Hovszky János: Hogy megy az az irány? Tessék megmagyarázni! — Zaj a szélsőbaloldalon,) Elnök; Csendet kérek, képviselő urak! Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! A kormánynak kötelesség-szerűén figyelmébe kell ajánlanom); a szociálpolitikának a mainál tökéletesebb és helyesebb módon való folytatását. A szociálpolitika megerősítése és továbbfolytatása^ szerintem nem lenne a kormányzatnak meddő munkája, mert ebből kifolyólag a magyar népnek és családokiniaik olyan helyzete következnék be, amelynek folytán a nemző 1 megerősödne. T. Képviselőház! Ebben a vitában elmondott különféle bírálataim élénk fényt vetnek a Kállay-tormáiny működésiéire. (Egy hang jobbfSől: Ez igaz!) Ez a fény megvilágítja, azt és meggyőz bennünket arról, hogy a kormány nem képes elvállalt: feladatát megoldani, így működését! a legnagyobb bizalmija tlansággal kísérjük. (Egy hang jobbfelől: No, no!) Ebből adódóan sem saját személyemben, sem pártoim nevében a felhatalmazást nincs módomban megadni. (Taps a s>zéUőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? 1 vitéa Porubszky Géza jegyző: vitéz Zerinváry Szilárd! Elnök: vitéz Zerinváry Szilárd képviselő urat illeti a szó. vitéz Zerinváry Szilárd: T. Ház! (Ha íjuk! Hattjukt jobbfelől.) Nagy érdeklődésééi hallgattam az előtteim szólott igen t. képviselőtarsammaik, Tatár Imrének! az egész közéleten, kormányzati rendszerünkön, világnézeti. kérdéseinken, termelési rendszerünkön keresztülvonuló előadását. A magam részéről az a nézetem!, hogy.az appropriates vita nem arra való, hogy talán napi politikai kérdéseket beszéljünk meg, hanem bizonyos főikig a politisai pártokon felülemelkedve, a nemzet egyetemes érdeke iszempotntjából kell felfognunk a kérdéseket. Ezért elhatároztam, hogy én a magam részéről — amint meg méltóztatnak látni — nem is boesáífeózoim semmiféle- pártpolitikai fejtegetésekbe, hanem egyetemes szempontokkal! fogok foglalkozni. (Helyeslés jobbfelől.) Éppen ezért tehát, ahol egyetértek Tatár Imre t. képviselőtársammal, azt nyíltan meg is mondom, ahol azonban pártpolitika van a dologban, nem az én hivatásom ezzel' foglalkozni és felül fogok rajta emelkedniEgyetértek sok tekintetben az európai és a magyar sorsközösségről mondóit érdekes szavaival, egyetértek a honvédségről mondotl , szép szavaival. Nem akarok politizálni a zsidó kérdésben. A magam részéről szeretem nyugodtam és- tárgyilagosan megítélni ezt a kérdést. Én nagyon szeretnék már egyszer pon';ot is tenni ez után a zsidókérdés után (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi Örülnénk ennek a Icyjobbüm!) és a magam részéről pontot is fogok utánia tenni akkor, amikor majd batyuval a hátán az utolsó zsidó elhagyja az országot. (Helyeslés és laps a jobbo d'.don. — Rapcsányi László: A zászlót 'közösein visszük! — Tatár Imire: Ilyen egyetértés még nem volt ebben a Házban!) Ami tehát igen t. képviselőtársam politikai, vagy az egyes miniszter urakat, illetőülése 1943 december 2-án, csütörtökön. léig minisztériumokat érintő fejtegetéseit illeti, itt csak egyikre óhajtanék reflektálni, még pedig erre is csak mint szakember. T, i. nyilván tévedésben van Tatár Imre igen t. képviselőtársam, aki a feketepiac elleni egészen jogos támadásban az örömömre éppen jelenlévő' igazságügy miniszter urat aposztrofálta aképen, hogy kéri vagy várja, hogy az igazságügyminiszter úr olyan értelmű utasításokat adjon a bíróságnak, hogy a legszigorúbban büntesse meg a feketepiaoozókat mint bűnözőket. Szabad legyen felvilágosítanom), mint jogászemberoek és minit volt bírónak, képvisetársamat, hogy az igiazságügymini&zter úr kezdeményezőén és irány ítóan részt vesz a törvények alkotásában nemcsak saját tárcája keretében, de más tárcáknál is és felügyeleti jogkört gyakorol az összes igazságügyi hatóságok felett, de a magyar bíróság annyira független, hogy sem ő, sem más annak utasítást nem adhat. A bíróság" tehát a jogszabályokat, a törvényt úgy alkalmazza, ahogyan azt a törvényhozói intencióknak megfelelően a magyar országgyűlés törvénybe iktatta és ahogyan azt mint követendő normát a renddeletek és az ország szokásjoga mellett megkapta. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az igazságügyminiszter úr tehát ebben a tekintetben nem tehet, hogy úgymondjam semmit, hogy utasítsa a bíróságot hogy így vagy úgy alkalmazza a jogszabályt, mert a bíróság mindig lelkileg és fizikai lae abszolút független H törvényadta lehetőségek és korlátok között és saját lelkiismerete szerint fogja mindig a magvar törvényeket alkalmazni. Az alkotmányos élet megnyilvánulásai között kétségtelenül a megajánlás! \ vita az, ahol formában és lényegben a törvényhozó a legjobban átéli és átérzi hivatásának felelősségét: küldetésének célját és ha szabad ezzel a. kifejezéssel élnem, a szépségét is. Miért élek ezzel a kifejezéssel, hogy szépségét isi? Itt vagyunk, itt ülünk a . magyar törvényhozás Házában százan é«, százan eltelve a legnagyob idealizmussal, bizonyos fokú letagadhatatlan felkészültséggel (Rapcsányi Lász'ó: A mezei hadak nincsenek itt!), forró hazaszeretettel- jószándékkal. kétségtelenül határozott. eszmékkel, tiszta közéleti és tiszta magánéleti múlttal, mert ha nem úgy volna, akkor nem ülhetnénk itt. És mégis azt kérdem, yan-e közöttünk csak egy olyan törvényhozó is. aki ne élte volna át azt a gyötrődést és_ vívódást. amikor az ember szinte meghasonlik a lelkével és arra gondol: voltaképpen mik vagyunk mi, törvényhozók vagyunk-e, _ vagy pedig töbyié-kevésbbé jotPös vagy nem jogos magánérdekek kiiárói. fffjj. Tatár Tmre: A rendszer az oka ennek! — Hovszky János: Ilyen másra s nívóiű beszédbe nem szabad ilyet közbekiált tani! — Zaj. — Elnök csenget.) A nagy tömeg egy része, sajnos, úgy fogja fel a mi hivatásunkat, hogy bizonyos fokig miagas piedesztáton vagyunk, úgy mondhatnám, nagy urak vagyunk, stallumbirtokosok vagyunk és a nagyon egyszerű emberek egy része azt szokta mondani: »csak egy szavába kerül a képviselő úrnaki« és ezzel az egy bizonyos szóval mi a kormánynál. a' minisztériumiokban, a hivatalokban, a testületeknél, sőt horribile dictu, ahogyan képzelik, talán még a bíróságoknál is, a cégeknél is, az egyéneknél is kijárhatunk, kitalpalhatunk mindent szép szóval, vagy ahogyan az egyszerű ember elképzeli, hogy leteszem az ök-
