Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-349
Az országgyűlés képviselőházának 349. lömet az asztalra és leterrorizálok a minisztertől kezdve a cégtulajdonosig minidenkit annak érdekében, akinek kis privát! érdekét elő akarom mozdítani. így 1 fogják tehát ezt fel. Ebben a — hogy úgy mondjam — szorongatott helyzetben,, .amikor meglehetősen nehéz első intrádára megállapítani^ megbírálni, kivizsgálni azt, hogy valamely érdek menynyire magánérdek, vagy van-e abban része a közérdeknek is. viagy jogos magánérdek-e vagy nem jogos magánérdek, a képviselő, ha másért n«ra, akkor jóhiszeműsége és feltétlen segíteni akarása folytán magáévá tesz bizonyos érdekekeit és ezeknek az érdekeknek képviseletében teljesen önzetlenül. > sőt sokszor magyön odiózusan el is fog járni. Mi következik éhből? Beszéljünk egyszer ilyen kérdésről is, amelyről nem szoktak, de amely mindnyájunk lelkei mélyén ott lappang. Ebből az következik, hogy amikor nekünk itt a törvényhozás munkájában kellene. résztvennünk, a parlamenti plenáris és bizottsági üléseken, amikor nekünk szaktanulmányokkal kellene foglalkoznunk, (Ügy van! Úgy va,\!) amikor nekünk eszmecseréket kellene folytatnunk, és amibor — nem restelein kimondani — még tanulni is akarunk, mert a jó pap is holtig tan ni, tehát nekünk is tovább kell tanulnunk, •ennek az időnek 90%-át elfoglaljuk^ elfecséreljük haszontalan egyéni érdekű kijárásokban. Egyszer már keményen és egyenesen megírnom domi ezt. (Pándi Aaital: Igaza van.!) Ebből az következik, hogy ^ a törvényhozó tehát nem tud mindig itt lenni, nem tud sokszor fontos dolgoknál itt lenni, pedig nemcsak üdvös, nemcsak: kívánatos, netmicaak; kötelező, de szépséges dolog is volna, ha a törvényhozó annyira mentesülni tudna minden egyéb privát dologtól és érdektől, hogy ennek s csakis ennek a hivatásnak éljen. Azért mondottam, hogy ilyenkor átéli ebben a vitában a törvényhozó az ő hivatásának szépségét is, mert talán soha annyira elő nem jönnek a nemzet egyetemes kérdései, a nemzet létérdekét mélyein érintő kérdések, mint ilyenkor ós ilyenkor vagy felszólalunk, vagy legalább bejövünk benézni s érdeklődünk, hiszen úgyszólván kivétel nélkül majdnem mindem képviselő érdeklődik, itt vau: elolvassa a naplót. Jólesik ilyenkor felfrissíteni s örül is az ember, amikor felfrissül abban, hogy ő most törvényhozónak érzi magát. (Az elnöki széket vitéz Tors Tibor foglalja cl.) Kedves alkalom ez, de nemcsak keidives és sízépséges, bamiem komoly alkalom is és azt hiszein, nem járok messze az igazságtól, amikor azt állítom, nemcsak tulajdonképpen hiV'atásuinkkal ellentétes munkát végzünk olyankor, amikor egyéni kijárásokra fordítjuk időnket és energiánkat, sokszor azt mondhatnám, hogy népszerűségünket is, ha erről egyáltalán szabtad beszélni, mert méltóztassanak jól meggondolni azt, hogy ugyanazok az embetrek, akiknek esetleg elintéztük kilenc ügyét — tegyük fel,' hogy jól — sikeresein, ha a tizediket nem tudtuk elintézni vagy azért, mert abszolúte' nincs neki igaz,a, v'agy bármiféle más okból, de nem tudtuk, akkor a tizedik ügy miatt az az ember kígyót-békát fog kiabálni és azt fogja mondani, hogy a képviselő űr megígért mindent és nem; csinált meg semülése 1943 december 2-án, csütörtökön. 543 mit. (Egy hang jobbfeíől; Igaza) van! Igaz! — Rapcsányi László: És elveszett a voksa! — Derültség.) Ismétlem, (Egy hang a szélsőbaloldalon: És vége van a népszerűségnek!) nagyoin: szerencsés helyzetben vau az a törvényhozó, aki csak 50%-dg tud eleget tenni képviselői kötelezettségének. Ez az érem egyik oldala. De vegyük ennek a közéleti rákfenével megvert éremnek a másik oldalát. A másik oldal pedig az, hogy az ember sokszor abban a tekintetben esik lelki vívódásba és gyötrődésbe, hogy amikor irt vagyok és teljesítem törvényhozói kötelességemet, hogy amikor voltaképpen törvényhozó vagyok, csak törvényt megszavazó vagyok. (Felkiáltások a szélsőbaloldalion; Ez ] as! Itt van a hiba! —- Rapcsányi László:' Erről érdemes beszélni!) Ekkor merül fel a lelkiisimeretvizsgálás kérdése. Állítom, hogy ez is csak azért van, mert a törvényhozó kénytelen, elforgáesolni idejét és energiáját, nem hozzá és nem rátartozó ügyekre, ennélfogva nem tud alaposabban készülni,— nem. általánosítok, de soikí esetben ez a helyzet — nem! tud IkellôVmi résztveinini a bizoíttsági munkában, nem tud mindig jelen lenni, amiből azután az következik, hogy a kiemelkedők, a választottak és n ki küldötteik jutnak az élre, míg ai törvényhozás egyszerű, szürke közkatonája vívódni kezd magában, hogy ő talán nemi isi. mjás, minit egyszerű törvénymegszavazó, nem pedig törvény hoizó. Igen.^ ám, de ha esyszer módunkban és kötelességünkben fog állani résztVemmi minden bizottsági és minden plenáris ülésen, ha felszabadul az időnk és tudunki szaktanulmjány.okkal foglalkozni, tárgyilagos vitákban résztvenni, eszmecseréket folytatni és tovább tanulni, akkor maid el fog múlni lel'künkiben ez a kisebbrendűségi érzés, mert mind ezekben résztvehetünk. i Néhány hónap múlva azt fogjuk, észrevenni, hogy értünk a, törvénvek szelleméhez, beleéltük magunkat, beletanultunk, mert eszméket cseréltünk, ezekben az ügyekben nem vagyunk járatlanok, hanem tárgyilagosak vagyunk és éppen ezért jogosan szólhatunk hozzá, és fogunk is hozzászólni a kérdésekhez, mert- érezzük, hogy erre méltók vagyunk egyéniségünknél. képesítésünknél, szorgalmunknál, becsületességünknél, elfogulatlanságunknál fogva. Mindeme előfeltételek alapján, a magyar törvényhozó, ha nem _is a m a, hanem a jövő törvényhozója josrosan megkövetelheti majd. hogy előtte, mint a niasrar törvényhozás független, megtántoríthatatlan, egyenes úton haladó- önzetlen és csupán nemzeti célokat követő katonáin előtt mindenki, -még a legeifog"Itabb választópolgár is vegye le a süvegét. (Ügy van! Űgj/ van! jobbfelől.) T. Képviselőház! Miért mondtam el ezeket a szavakat? Azért, mert úgy látom, hogy a régi össze férhetlenségi törvén y elavult s még hatályos intézkedései sem érvényesülnek az életben, mert nem alkalmazzák őket. Hiszen, hogy mást ne mondjak, a régi összeférhetetlenségi törvény is szigorúan eltiltja a. kijárást, különösen a hasznothajtó jogosítványok kijárását. Bocsánatot kérek,, vájjon azért vagyok-e törvényhozó, hogy trafikot és italmérést járjak ki! Nem! Azért vagyok törvényhozó, hogy az ország egyetemes érdekei, nem pedig egyéni érdekek szempontjából gondolkozzam és cselekedjem. Van az összeférhetlenségi törvénynek egy sza-