Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-349
1524 .Az országgyűlés képviselőházának S4Ù. tető alá íkoll hozni. Meg kell jegyeznünk azt, hogy ha az ai falusi ember házzal, kerttel é® kisbirtokkal rendelkezik, nem áll tető ós mindem nélkül a szabad ég alatt a viharban, akkor tudni is fogja, hogy ebben am országban neki is helye van. Ha az ország megadja neki azt. amíi neki jár, ő is szívesen fogja megadni azt, amit az ország tői© kér. (Űffy *uiu?i/ o sdélsőbalaldalcm.) , Bátor vagyok rátérni még más apró fájdalmakra is. Az élet, az idő a háziakat, az istállókat . és a szerszámokat erősen igénybe veszi. Setómi jsemi tart örökké. "Szükség van arra, hogy a gazda szerszámát, épületeit rendben tartsa. Országos szükséglet az, hogy a gazdái ne álljon meg munkájában!, már pedig a szerszámai elavulnak, nemi tud velük dolgozni, akkor kénytelen leállni. Ezért szükség van. arra, hogy az anyaghivatal, útján, ne a legnagyobb nehézségekkel küzdve, esetleg itt-ott egy-egy kis morzsáoskát kapjanak. Tisztában kell lenni azzal, hogy morzsácskákkal mia nem lehet & kérdéseket elintézni. Ha vailakinek 8 lova van, annak hiába adnak) két patkó vasat. (Csorbái Sándor: Kevés a 4%!) Kevés, úgy hogy itt mindenesetre valami megoldást- kell kérnünk és nemi szabad elfelejteni,- hogy a mezőgazdaság egy elsoosztályú hadiüzem, annak nemi szabad megállnia. Nagyon kell kérnük, hogy az Anyaghivatal ezeket a kérdéseket nagyobb figyelemmel és kulánísabban intézze el, mert nem kellemes hallani azt, hogy az emberek sokszor feljönnek tégláért vagy cserépért, nem kapnak, hazamennek és látják azt, hogy sokszor esetleg még luxusépítkezésekre is találkozik téglái és cserép, (Böres János: A volt államtitkár két helyen is épít villát!) Elnök,: Képviselő úrnak módja lesz felszólalni, ne méltóztassék előbb beszélői! Gr. Festtetics Domonkos: Az Anyaghivatalnak az a felfogása, hogy, új építkezésekre a falun; nem' ad 'anyagot, ez téves, mert az ido viszontagsága bizony sok régi házat rotmhadönltÖtt.• * Hiába mondja* az Anyaghiya.tal, hogy nem ad reá anyagolt, muszáj feliépíteni, mert siem tehet róla «E a szegény ember, ha aj háza az idő viszontagságai közben összedől. Talán jó lenne felvilágosítani az Anyaghivatal vezetőit, hogy bizony, ilyen esetekben utaljanak ki — még hozzá sürgősen — anyagot, mert nemi .mindegy az, hogy annak a falusi embernek sokszor az, állatja is tető nélküli áll a viharban. A vasról nem is óhajtok beszélni. Egyet azonban bátor vagyok megjegyezni. Nem lenne-e airra lehetőség, hiszen kézenfekvő, hogy az egész Anyiaghivartal tisztáim a közellátás egy függvényé, hogy azt kivegyük az ipari minisztériumból és tegyük át a közellátásügyi minisztériumba, ahová valló. Mindenesetre sok tekint étben nagyon megkönnyítené ez az egész anyagellátást. T. Ház! Múltkoriban) hallottuk a honvédelmi miniszter úr bejelentésében, hogy meg akarja szervezni a nemzeti munkahadsereget. Mv'mezőgazdák; nagy bizalommal nézzük ezt, mert valóban szükséges az, hogy a munka vonalán' rendet teremtsünk. Meg • kell azonban jegyeznünk azt, hogy a, munkamorálnak, amely nw-okvetlenül szükséges, két oldala van, az n eimcsak a? munkavállalótól, hanem a mninkaadótól i is függ. Vannak gazdaságok, amelyek nem igen küzdenek munkáshiánnyal, viszont u'lés löéí deúémbéí &á»v csvtörtokö'n meg kell mondanom, vannak gazdaságok: ahová a munkavállalók nem szívesen mennek, mert a szerződéseket nem tartják be pontosan Márpedig a szerződés a munkavállalót éppúgy köteilezi, minit a munkaadót. Nem: lehet ebből tisztán csendőri kérdést csinálni, ennek a kérdésnek erkölcsi oldalai is vannak. Ha a munkai vállaló latjai, hogy ai szerződés minden pontját pontosam megtartják, ők megbecsülik, akkor nem is lesz fennakadás. Ezt tudom tapasztalatból. Sajnos, magam is kénytelen voltam eljárni például egy somogyi uradalomban^ ahol megtörtént az, hogy a gazdáknál leszerződött cselédeket, sőt a gazdákat is csendőrök vitték aiz alispán parancsára az ' ! uradalomba, ii történetesen az alispán egyik legjobb biairátjához és az egész községbeim leállt azt aratás, a cséplés, mert ezeket aa embereket mumkjhe1 veikről máshova vitték, A végén ráadásul mjajdnem magam kerültem az ügyészségre^ mert azt mertem mondani a munkásoknak, hogy elsősorban is azt kötelesek elvégezni. amire szerződést kötöttek, azután; kötelesek a sajátjukat leairatni és osak akkor mehetnek más munkára. A munkások élelmezése is sok tekinteitbeu nehézségbe ütközik. Mindenesetre azért nem vagyunk annyira, hogy a munkásoknak büdöí* húst kellene adni elemózsiába'. Érdekes, hogy olya» uradalmakban, ahol rendesem végzik el a munkát, a törvényes és erkölcsi kötelezett. ségeik tekintetében hiba nincsen. Most a hadigondozásról szeretnék pár szót szólni. Faluhelyen so ! k a nehézség, a falvak messzié vannak , a központtól. Mindenesetre örömmel látom, hogy a, miniszterelnök úr felesége vette kéízbe ezeket az ügyeket és hogy Bonczos Miklós államtitkár úr áll! azi élen. Vagyok bátor felhívni a figyelmüket arra, hogy hivatalosan kell közbenjárni abban a tekintetben.' hogy azoik az emberek, akik' visszamaradtak és akiknek hozzátartozóik eltűntek: vagy még kint vannak valahol, nem' tudni, hol, a,_ keleti fronton, né késedelmesem: kapják meg járulékaikat, hanem pontosan, ők legyenek az elsők, akiknek az illetményét kiutalják. Bátor vagyok megemlítemi azokat a nagy import- és exportüzleteket, amelyeket az ország a szomszédállamokkal lebonyolít. Mi nem irigykedünk: senkire sem. de ezeknél a. nagy export- és import juttatásoknál, amelyek itt lebonyolódnak, legyünk tekintettel olyanokra is, akik ebbem, a háborúban résztvettek., ne az Aladárok és az újdonsült kereskedők kapják azokat az óriási nemzeti ajándékokat — mondhatnám r — hanem a régi kereskedelmi osztály meglévő egyedei,* a régi iparosok és kereskedők legyenek azok. akik ma ilyen nagy. éis erős nemzeti ajándékban részesülnek. (Útfal van! jobb felől.) Hiszen nagy nemzeti ajándékról van itten szó, például egy nagy textilbehozatal vagv egy svájci órabehozatal eset«ben. Minthogy a belügyminiszter úr éppen je-, len van, hozzá szeretnék intézni egy. szerény kérést, amely ma a falu egy részének kálváriája, s ez a cigánykérdés. A Dunántúlon! ma jóformán egy. kilométert sem lehet haladni, hogy az emiber cigányokkal ne találkozzék. Borzasztó dolog ez, mert nemcsak betegsége, ket., állati és emberi betegségeket cipelnek egyik, helyről « másikra, die még ráadásul a: mai nehéz viszonyok. között lopnak és ma, amikor a esendoirö-kre oly nagy szükség van, és a csendőrség mindlen tekintetben le van
