Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-349
Az országgyűlés képviselőházának 349. foglalva, a csendőrök munkájának 80 százaléka abban merül ki. hogy éjjel-nappal hajkurásszák ia cigányokat, akik mia nem úgy. mint beké ideáén voltak, félénkek és jámboraik, haneml igenis nagyom agresszívek. Ebben a kérdésben tehát intézkedést kérek, hogy r a .«••igánykérdiés veszedelmétől az egész ország m eg szab adui jon. Nem szíabiad elfeledkezni arról, hogy ma mindazok', akiket az ország egy magasabb polcra állított. ,alk-ik ma itt a képviselőházban is az ország bizalmából ülnek, mondhatnám. kirakatban ülünk, amelybe mindenki belenéz, 'mindönki bírálhat bennünket és éppen ezért nekünk ezt a bír állatot meg is kell érdé, melni. Mar tavalyi beszédemben is kértem az összeférhetetlenségi törvény minél előbbi betéri esztését. az iáiéin! is "ónból 'kénytelen vfj»gvok^ kérni, hogy az összeiférhetlenségi törvényjavaslatot minél előbb terjesszék a Hass elei (HeiyesMs a baftközépen, — Rassay Károly: Mi van az összeférhetfenségi javaslat tailí Antal István fiókjábaln vian!) Sok szó esett arról is, minden oldalról, CBalljuk!) hogy ez az ország még ma is feudális ország, hogy étben az országban még nem változott meg semmi. A kormányzati ténykedések arra vállainak, hogy a népi. szociális gondolatok jegyében _ menetelünk. Látjuk., hogy a népi és szociális program m ok sza porodnak és látjuk azt is. hogy a feudális korszak átváltozott szociális népi korszakká. (Rassay Károly: Van még egy pár csökevény, például ia> hitbizományi) Igaza van a képviselői úrnak, ^vannalk; egyes csökevények, de a t. kén viselő úr tudhatja, hogy éppen a hitbizományok tekintetében többször felszólaltam a Házban és én nem voltam az. aki «i hitbizo* mányhoz abszolút ragaszkodtam volna, (Rassay •• KároJly; Abszolúte nem!) Háború van és egy bizonyos: a háborúutáni idők »ok mindeiinféle változást fognak hozni. Jó lesz erre is előre felkészülni és rájönni arra, hogy a régi jó uramibátyámos korszakinak egyszersmindenkorra vége van, vége van annak, amikor egyies emberek baráti körük vagy vadásztársaságuk nyomán látják a helyzetet. Szembe kell nézni tat realitásokkal, szembe kell nézni az idő szellemével, A magyar főúri osztályra is nagyon súlyos féladatok várnak. A történelmi magyar nevek kell, hogy ismét visszatérjenek oda, ahol őseik isi voltak, tudniillik a magyar földhöz. A magyar főúrhoz sokkal: inkább illik az a kézfogás, amelyet a magyar falu kisemberei felé tesz, mint a hajiong ás a nagy zsidótőke korifeusai felé. A zsidó' bejött ebbe az országba, a zsidó élis» fog menni. Akárhogy is végződik ez a háború, de a magyar falu népe itt fog maradni örökké. Nem helyeslem, hogy ma hirtelenében születnek az Aladárok, amikor régi patinás ma>gyár kereskedők vannak bőségesein s azt kell Látni, hogy sokszor tradícióval rendelkező emberek nem éppen szép zsidó védenceikkel rohamozzák a minisztériumokat és. más hi vártai okat,. holl nyíltan, hol csak a. hátsó bejáraton keresztül, (Rassay Károly: Ne tessék általánosítani! Tessék konkrété megnevezni! — Rátz Kálmán: Te minidig beszélsz, hogy ne olvassak és te most mégis olvasol!) Egyesek hirtelen' meg akarnak gazdagodni. Nem a meggazdagodlasi vágy kell, hogy vezesse a magyar főúri osztályt. A magyar történelmi o&ztályt egy kell, hogy vezesse* ami ülése 1943 december 2-án, csütörtökön. §§|> hála Istennek, nagy többségben meg is van: akomoly, szorgalmas, áldozatkész munka a nemzetért, amint a z t egy Széchenyi István vagy egy^ Festetics György nekik megmutatták. Ne a társadalmi vagy közgazdaisági vonatkozások legyenek azok, amelyek bennünket érdekéinek. a nemzetépítő, áldozatkész, csendes munka le gyen az, amely életünk tartalmát alkossa. A dolgozó magyarok sorsproblémáit átérző arisztokratát sohasem fogja támadás- érni ebben az országban ha. a születés joga egyúttal a fokozott munka, a fokozott áldozatkészség joga is lesz. - Íünnyit óhajtottam mondani mai felszólalá somban. Látom a szociális fejlődése, látom' az erőfeszítést, amit a kormányzat mindent tekintetben kifejt és éppen ezért • a felhatalmazást megadom. (Éljenzés és taps a jobboldahn es a középen. — À szónokot többem üdvözlik; —» Taps a szé söbaloídalon. — Rátz Kálmán: Általános helyeslés!) Elnök: Szólásra következik? Moesáry Ödön' jegyző: Nagy Ferenc! Klnök: Nagy Ferenc képviselő urat illeti a szó. Nagy Ferenc: T. Képviselőház! Festelics Domonkos gróf felszólalásainak kétségkívül az voilit a legérdekesebb része, amelyben felsorolta az általa isimért össaes társadalmi egyesületeiket azért, hogy végül kilyukadjon a par raszfszövetségnél és megmondhassa másutt is gyakran hangoztatott: véleményét. Nem kívánok vitába szállni, a képviselő úr megállapításaival. Amint én aligha lennék illetékes ^arra, hogy a Nemzeti Kaszinó lé 1 !jogosultságát vitassam, (Ügy va s ïi! a bwloldaíonj úgy nein tartóim valószínűnek, hogy a magyar, parasztság ekfogadlja a képviselő úr megállapítását illetékesnek! ebben a kérdésben. Éppen ezért arra gondolunk, hogy meg fogjuk majd kérdezni.a gzigetvárkörnyéki kisgazdatársadalmat, : hogy azonos-e a véleménya a képviselő úréval. (Gr. Festetics Domowkos: Tessék megkérdezni! A választáson úgy elbuktak, mint egy zsák! — Waj ßbaloMalon.) A pártok elvi álláspontját a vezérszónokok a megajánl áisi vita során kjif ej tették és nekünk, akik a vezérszónokok után jövünk, in ár iCisiak a részletkérdések jutnak», A részletkérd 6sak közül is csak egyik-másik kérdést ragadom ki, mert a mi magyar életünk a részletkérdések olyan. nagy szövevényéiből áll, hogy valamennyit úgy sem tudnám felölelni egy beszéd keretében, de meg^ alig is van közöttünk olyan uiniverzálie tehetség, aki minden kérdéshez értene. Éppen azért én ia magam részéről ebben a felszólalásomban a magyar sorskérdések kiözűí azzal az egy-két kérdéssel fogllalkozoiin. amelyik legközelebb áll ahhoz a társadalmi réteghez, amelyhez tartozpmi, a magyar parasztsághoz. Tetriméiszetesen nem mondhatom azt, hogy én a magyar parasztság egyeteme nevében beszélek, erre joga nincs senkiinlek. A magyar parasztság politikailag, társadalmi felfogás tekintetében is annyira csoportokra tagozódik, hogy senki sem vindikálhatja magának azt a tekintélyt, hogy az egész magyar parasztság nevében »beszél jen. Éppen ezért, a magam részéről csak olyian kérdéseket próba, lok itt szóvá tenni, amelyekről feltételezomi 1 a magyar parasztság hangulatának, felfogásának isimerete alapiján, hogy benne élinekj a lelkűikben. . ! Méltóztassanak; megengedni a nélkül, hogy , a legcsekélyebb' mértékben is el ka hu d óznék
