Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-341

41 Az országgyűlés képviselőházának 341. ülése 1943. november 22-én, hétfőn. gítani. Ennek természetes oka az, hojgy a termelési felfokoizás viszaesést szül. A 86 milliós termelésről 125 milliós termelésre való fedemnelkedés azt hoztál magával, hoigy a termelés különösen az ellátási viszonyok, a háborús idegállapot és sok miniden más háborús zavar miatt visszaesést mutat. Vam tehát term esze te s viszszaesés is. De vau ezenkívül ennek a visszaesésnek egy másik oka^ is, amely különösen, a nyáron jelentkezett. Kénytelen, vagyok ezen a helyen, mint kormánypárti képviselő megemlíteni azt, hogy az ár- és értékviszonyok rendezésének kérdése csodálatos módon nyúlt bele a bányászok munkavállalási vagy munkavégzési kedvébe, mert míg békében csak meghatározott, — ha szabad azt mondanom — kötött formában jelentkezett a bér, kereset, amely alatta VfoJLl a szabad piacom fizetett munkabérnek, addig ha a bányász manapság elment 2—3 napra hetenként a mezőgazdaságba kisegítő munkásnak, szőlőbe vagy bárhova máshová, számszerűleg jelentékenyen magasabb összeget keresett, mint aimennyiit a

1 bányában számszerűleg... keresett. Ismétlem, csak a készpénzben fizetett értékekről szólok, amire viszont azért kényszerült, mert bár ott bizonyos fokig ellátják ruházattal és cipővel éppen «zért, mert termelése elsőrendű fontosságú, de családját ugyanezzel' ellátni nem tudja. Javaslom azért azt, hasson oda a kormányzat, hogy éppen a bányáfczmuukásoknál, tekintettel munkájuk rendkívüli és elsőrendű fontosságára, mindazokat a bányászokat, illetőleg a bányászok családtagjait is lássák el kedvezményes és jó textiláruval, akik mondjuk, három hónapig csak igazoltan, csak betegséggel mulasztanak, egyébként pedig ai miunlkiálból nelm máradtak ki. Feltehető, hogy a bányászság, mely eddig pontosnak mutatkozott, ha hozzátartozóik részére is biztosítják azt a fehérneműt, lábbelit és ruhaneműt, amelyet ő külön munkája után próbált esetleg megszerezni, — hiszen azért dolgozott másutt magasabb bériért — ha a helyén ezt biztosítják részére, valószínűleg pontosan' ugyanolyan, kedvvel fog a bányában továbbra is dolgozni, mint azt eddig tette. Szóváteszem ezenkívül azt a kérdést is, hogy különösen a földalatti bányászok közül sokan teljesítenek katonai szolgálatot. Méltóztassék tehát odahatni a kormánynak, hogy az utolsóéves, a harmadik évüket szolgáló katonákat, tekintet nélkül arra, hogy mi a beosztásuk, mert itt elsőrendű munkát teljesítenek, tökéletesen mentesítsék a bányamunkások részére. A második és elsőéves katonai szolgálatot teljesítő bányászokat pedig tessék legalábbis a kérdéses időre, monídjuk, a téli időszakra mentesíteni. Ha figyelembe vesszük azt, hogy egy bányász naponként — vájárt értek alatta — 14 mázsát termel p visszaesett * termelés eddig 11 vagy nem tudom hány métermázsára; ha figyelembe vesszük, hogy 800-at és 1000-et is kitesz azoknak a száma, akik felmentés útján visszakerülnek a bányiai mélyébe » naponta 14—14 mázsát, tehát 1400 métermázsa szenet termeltek s ha ezt hónapokra beszámítjuk, akkor előttünk áll egy majdnem vagóntételekben kifejezhető szénmenmyiség. Így a bányászkérdések különleges megemlítésén kívül méltóztassék megengedni, hogy é helyről bizonyos elismerést köszönetet és megemlékezést küldjek elsősorban a munkáját mindenkor hűen» teljesítő bányászok felé (Éljen* zés a\ jobboldalon.) és elsősorban azok felé, akik még ezeket a mai kereső nyári lehetőségeket sem vették igénybe. De ugyanezt a köszönetet küldenem kell azok felé a vezetők felé, tehát az altisztek, a tisztek, a műszaki személyzet és a mérnökök felé, akik megértvén a mai idők követelményeit, gyakran szabadidejük feláldozásával rendkívüli erőfeszítésekkel teljesítették a magnk munkáját s akik lehetővé tették azt, amit említettem, hogy egészen csodálatos, és egészen különlegesen nagy »zéntermelési többlethez jutott hozzá hazánk és ipara. T. Ház! Egy másik kérdést is szeiretnék felvetni- amely nem tartozik Ugyan, szorosan az iparügyi miniszter úrhoz, die háború ideje alatt lévén, ismét fel lehetne vetni bizonyos fokig azt a kérdést, hogy vegyék vizsgálat alá éppen a fokozott munkateljesítmény következtében fokozottan leromló egészségű bányászok nyugbérellátását s igyekezzünk elérni azt, hogy a föld alatt dolgozó emberek már 25 évi munka utáni mehessenek öregségi biztosításba. Méltóztassék elképzelni, hogy 25 esztendeig az Isten naipjától elzárva és elrekesztve:, a bánya. mélyén dolgozni, miosoda teljesítményt jelent. Ez lelkileg- és testileg is igénybeveszi és egészen mássá teszi ezeket az embereket. Meg vagyok győződve róla, ha ilyen elismerést kap a bányásizat a kormány és egyúttal a nemzet részéről, ez is biztosan emelni fogja a most any* nylra szükséges termelési kedvét. T. Ház! Egy különleges bányászkérdést is meg kell említenem, és pedig a kőbányák bányamluníkásaiét. A kőbányák, lévén kiflit a szabadban, az időjáráshoz kötve, s neimi tudják rendszeresen 48 órájukat átdolgozni, túlórát csak az 56 órán túl fizetnek. Jó lenne vizsgálat alá venni ezt a kérdést s itt felhívom *i miiniszter úr szíves figyelmét, mert hiszen a kőbányák ^ termelése is fontos, ha nem is olyan elsőrendűen, fontos, mint a szénbányászoké, de igen sok ezer kőbámyászt és ércbányászt érint az alzáltal, hogy a földfelszínhez közel vagy azon dolgozik. Éppeln ezért arravaló tekintettet hogy a

z időjárás beleszól munkájuk folyamatosságába és ennek minden terhét tulajdonképpen ők viselik, méltányos, hogy az ő tűlórakérdesük az ipari munkásokéhoz hasonlóan rendeztessék és necsak 56 órán túl, hanem már 48 órám túl megillesse őket a túlóra, százalék. T. Ház! Ezek után legyen szabad rátérnem a magyar ipairt leginkább érintő személyi kérdésekre, és pedig először az ipari utánpótlás kérdésére. .Röviden akár tanonckérdésnek is nevezhetném, de szándékosam nem nevezem csak tanonckérdésnek, mert felszólalásomból ki fog v il ági an i, hogy nemcsak tanoncokról szólok. Mióta költségvetéseik tárgyalásában szerencsém és módom vam résztvenmi, ez a kérdés mindig felmerült és őszintén be kel! vallani, hogy intézményesen még ma sires megoldva. Sőt, ha figyelem az esztendők múlását, akkor azt látom, hogy míg a trianoni országban állami tanoncotthon egyáltalán nein volt, addig egyes visszakerült és visszacsatolt területrészeken voltak, állami tanoncotthonolk, (figy hang a középen: Miértf) — ennek megvan a természetes oka — ami már egymagában is sürget bennünket arra; hogy a tanonc-