Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-341
Àz országgyűlés képviselőházának $41. ülése 1Ù4S. november ÈÈ-ên, hétfőn 45 kérdést most már egyetemlegesen okijuk meg. (Helyeslés.) Én nem török lándzsát amellett, hogy a tanoneottboniok kizárólag állami kézben legyeinek, sőt, de éppen, az a tény, hogy az úgynevezett trianoni országban nem volt állami tanoneotthon,. a visszakerült területekén pedig van tanonootthon, szintén oik arra, hogy moist már intézményesen próbáljuk ezt a kérdést úgy megoldani, hogy hazánk határain belül ne három- vagy négyféleképpen legyen megoldva a tanon ckérdés, hanem egyféleképpen- de tökéletesen jól legyen megoldva. (Helyeslés.) Ka vizsgálgatom azt, hogy miért-van szükség a tanonckérdés megoldására, akkor azt látom, hogy elsősorban a tanonchiány parancsolja ezt. (Ügy van! Ügy van!) A tanonchiányról sok mindent lehetne szólni, de nagyon kevesen szokták figyelembe venni azt, hogy ennek első és legtermészetesebb oka népsűrűségünk csökkenése. Míg a trianoni ország határán belül egy négyzetkilométerre 96 ember jutott, sőt, ha ' az 1940-es adatokat veszem figyelembe, azt látom, hogy a népsűrűség megközelítette a száz embert négyzetkilométerenkiut, addig a mostani, hála Istennek, kétszeresére megnagyobbodott ország területén belül nem is egészen $6 a négyzetkilométerenkénti népsűrűség. Méltóztassék figyelembe venni íi megnagyobbodással járó államigazgatási, közületi igazgatási és minden egyéb megnövekedett szükségletet, amely embert igényel és akkor ott vagyunk az első természetes ok megértésénél. Tanonchiány elsősorban azért van, mert a háborúban megnövekedett ipari igénynyel szemben a területhez viszonyítva alacsonyabb népsűrűség áll. Ha pedig figyelembe veszem azt, hogy 86 lakosból 61 a magyar, a többi a nemzetiségek között oszlik meg és ha figyelembe veszem, hogy ipari tömörülés nálunk elsősorban magyarlakta vidékeken van, megtalálom a második természetes okát annak, hogy miért is van nálunk iparostanonchiány. Iparostanonchiány azonban nemcsak a lakosság szempontjából áll fenn, hanem a tanonctanítás szempontjából is. Méltóztassanak megengedni, hogy ebből a szempontból két részre vágjam ,a tanonckérdést: beszéljek kézműipari tanoncokról és gyáripari tanoncokról. A kézműipari tanoncoknál az a helyzet, hogy ha figyelembe vesszük a megnehezedett ellátási viszonyokat, illetőleg a megnövekedett közterheket — vegyük csaik az Oti.-t — és a, tanonciskolái időnek köznapokra való áthelyezését, — amit természetszerűleg nem kívánok megszüntetni, csak mint tényeket említem, hiszen szeretném eredményeiket még fokozni is — ha figyelembe vesszük a leventeidőt is, azt látjuk, hogy egy kézművesmesternek a régi időkhöz viszonyítva a tanonc voltaképpen 20%>-kal kevesebb ideig áll rendelkezésére — több anyagi tehertétel mellett, mint húsz vagy akár tizenöt esztendővel ezelőtt is. Természetes tehát, hogy a kisebb anyagi erejű kézművesiparos kevésbbé tud tanoncot tartani és legkevésbbé tudja ellátását biztosítani. A tanonc ezenkívül még fizetett szabadságban is részesül és a kisiparosnak még öregségi biztosítást is kell utána fizetnie. Nézzük a megoldás lehetőségét. Az első és leglényegesebb dolog, ha azt akarjuk, hogy a kézműiparosok elegendő tanonchoz jussanak, a kézműipari pályát az ő szempontjukból olyan kívánatossá tenné, hogy azok,, alkik erre hivaitást éreznek magukban, ne menjenek más pályára. Ne keressenek egyéb elhelyezkedést, hanem igenis, vállalják ezt a hosszú tanoncidőt, hiszen érdemes iparosnak lenni, mert az iparosmesternek, aki f tanoncot tart, saját személyére szóló betegségi és öregségi biztosítása is lesz! Ezzel alaposan és nemzedékek idejére oldhatjuk meg a kisiparos-, a kézműiparostanoncutánpótiás kérdését! ' T. Ház! Ahhoz, hogy végenedméinyjb'en egyszer beszéljünk) a tanonckor désről, ér demies volna az iparügyi kormányzatnak egy tuag y tanulmányt folytattiaitmia és egy önálló szervet felállítania, már csak azért isi, ment különbem az ipairi utánpótlási kérdésén: csak toidozva-foltozva fogunk tudni javítani, de segíteni nem. T. Ház! Vizsgáljuk meg a gyáripari tanioaicok, kérdését. Itt azt kell megemíliremem, hogy a gyáripar általában véve mindig* tartott! tanoncot ós szívesein tart taimomcot mla is, de nem tartott szívesen tanoncot akkor, amikor pedig a gazdasági 1 válság a tamiomiötaFtást olcsóbbá tette volna. Ha megvizsgáljuk a gazdasági válság idejét, azt látjuk, hogy akkor még az állami üzemek isi kihagyták) a itaniomcfelvétiöilt!.-:' Em 1lékszem a>z 1931—32-es esztendőkre, amikor ismétlem, fillérekért lehetett volna bőségesén elsőrangú emberanyagoit iszaikmiunikássá nevelni, tminlthogy az akkor rendelkezésire állt. Kihagyták a tanoncfelvételt éppen a tőkeerős gyárak, sőt éppen azok a gyáripari mammutvállalatak — és ezt, hangsúlyozni kívánonn —amelyek ma leginkább szenvednek szakmunkáshiánybam. Volt olyam, gyár — nem kívánom megnevezni, mert hiszem niem személyi éllel kívánok itt szólni —- aimery azért, mert az elöljáróság nem engeídte meg nagyon könnyen felbontani a tanoncszerződésieket, az egyik napról a másiknai elhatározta, hogy nem tart tanoncot. Tudomásionni szerint ez a budapesti gyárvállalat ma sem tart tanoncot. Voltak viszont olyan elöljáróság! intézkedések —- a gyakorlatból beszélek — amelyek annyira túlzásba, estek; a tanonicvédelembem, hogy' a mniakaadót meg sem kérdezték a a, munkaiadó nélkül és a munkaadó iskolája általi kiadandó bizonyítvány nélkül szabadítottak fel tanoncokat ! Ennék és ezeknek az állapotoknak egyszersmindenkorra véget kell vetni t. Ház! Rendelet erejével, kényszerítő erővel kell odahatni, hogy a; vállalatok, a gyárak tanoncaik részére tanoncot!hont létesítsenek. Nemi gondolok itt! most hideg-meleg vizű berendezésre és nem tudóim, micsoda egyéb jókra éq kitűnőségekre. Mindez majd a békeidők fejlődése lehet. De emberséges, tisztességes, ma is könynyen felállítható otthonokra eélzok, hogy ne történjék meg az, hogy tőkeerős és hallatlan munkaimiennyiséggel rendelkező vállalatok társadalmi egyesületekbe dugják be ma is a tanoncokat. (Egy hang a középen); Vagty ai fővárosi otthonbal) vagy a fővárosi tanoncotthonokat kényszerüljeneik igénybevennd. : T. Háiz! Amikor ezt ai két ellentétes, képet állítoittaimr egymással szembe, csak az volt a szándékom, hogy felhívjam! a miniszter úr figyelmét arra, hogy ezzel a kérdéssiel most már égetően szükséges foglalkozni. Ajánlom, munkaren'djébe két fejezetet állítson be. Az egyik az úgynevezett;.- rögtöni munkarend, a másik a hosszabblélekzetű tervek sora.
