Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-349
514 Az országgyűlés képviselőházának 349. • szerűen prosperál, kitűnő eredményeket tudnak ebben a tekintetben felmutatni. Itt van Haggenmacher Henriknek, a Gyosz. elnökének nyilatkozata* amely az Oti. közgyűlésén hangzott el. Ezi a nyilatkozat olyan világot veti az Oti. működésére, amelyből az tűnik ki, hogy nemcsak deficit van, hanem a jövőben sines remény ennek megváltoztatására., mert a munkásság, a munkástársadalom bizonyos rétegeinek hangulata olyan — és ezen ne csodálkozzunk —, amely az Oti.-ban, a munkásbiztosítóban, amely a nemzetköziség, a® osztálygyűlölet gondolatában született — ma sem, gondozóját, szerető istápolóját látja, hanem egyik ellenségét, amelyet úgy kell kijátszani, ahogyan éppen lehet. Az osztálygyűlölet jegyében felnevelt munkásság részéről nem is lehet mást várni. Ezt a társa dalmát akarjuk mi a mezőgazdasági munkavállalókkal egyesíteni 1 ! Egészem más a világszemlélete, egészem más ez a társadalom foglalkozásánál, gondolkozásánál, erkölcsi alapjainál fogva. Ezeket egyesíteni technikai szempontból sem lehetséges, mert' hiszen maga a mezőgazdasági munkavállalók tömege kétmilliós tömeg, amelyet összecsapni egy másik hatalmas tömeggel már a számszerűségrél fogva sem lehet. De azt mondják, kiépül majd az adminisztráció, «a ORl-mak adminisztrációját fel tudják majd használni, milyen nagyszerű lesz! Az Oti.-nak van adminisztrációja, de arról jobb nem beszélni, elég, bag van vele. De tulajdonképpen nincs erre való adminisztrációja, mert hiszen az Oti. a városokra van koncentrálva és a magyar faluban semmiféle szerepe és kirendeltséget nincs, nem is lehet. Hiszen az Oti.-bizítosítottak legnagyobb száma Budapestem és Pestkörnyékeni van. — 51% —• és még egynéhány nagyobb városban. Ezzel szemben az Oanbi., nagyon ügyesem és helyesen, a helyi megbízottak útján akarja minden egyes községekben megoldani a miaga feladatát. , Azt mondják, hogy &a Oti. nagyszerű intézményekkel rendelkezik, ezeket! rendelkezésre tudja majd bocsátani. Először is nagyon kevéssel rendelkezik, egynéhány nagyvárosban van ilyesmi és abból a falu népének az égvilágon semimi haszna nines. Másodszor olyan töunegű emberről van szó itt, hogy azokat begyömöszölni a már eddig, is szűknek bizonyult Oti. intézményekbe, teljesen lehetetlen. De az Oti.-rendszier olyan, hogy ha valakinek ott egy bejelentést kell csinálnia, a blankettán nevét, születési évét, születési helyét, lakhelyé-, anyja nevét, az előző munkaadó nevét, az ottani bér nagyságát, ezt mind le keli írnia. Látjuk a Felvidéken, ahol a 200.000 ember közül mindössze csak 35.000 van biztosítva, hogy éppen azért, mert ezeket a dolgokat a® a,z egyszerű ember nem 1 tudja, megcsinálni, ellenszenvvel is viseltetik azzal szemben. Itt van aizonban a bélyegrenidszer, amely az Ombi.-mál kitűnően bevált. (Ügy van! jobbfelől.) Ez egyszerű, jó rendszer, miért 1 kell ezt megváltoztatni, miért kell a falusi emberre olyasmit erőszakolni, rákényszeríteni, ami tulajdonképpen a<z ipari munkásra, van szabva? Még egy gondolat van itt, amelyet neun lehet szem elől téveszteni és ez az a bizonyos eigysélgesítés,. Azitf mondják, hogy mdndeinütt így van; Ez nem áll. Nincs így Franciaországban, nincs így Olaszországban; sőt arra hivat' kóztak, hogy az az egységesítés megvan Németílése 1943 december 2-án, csütörtökön. országban, azonban ott sincs meg, tmert külön van az Ortskramkem'kasse az ipari munkásság részére és külön a Landskrankenkiasse a mezőgazdasági munkásság részéré. Egészen természetes, hogy az utóbbinak sokkal olcsóbb, sokkal gazdaságosabb a munkája és eredményesebb ás, még a precíz Németországban is. A másik dolog az, hogy az Oti. szelleme olyan, hogy a legkevésbbó sem kívánatos, hogy ezt a széliemet a magyar falura kivigyék. (Ügy van! joibbfelől.) Az Oti.-nak van autonómiája,- hiába mondják, hogy nincs befolyása, mert van és ha ma egy munkásnak nem tetszik, valami, elmegy a szakszervezeti titkárhoz, aki fellép, eljiátr és elintézi az ügyet. Hja, atz ezért felelősek azt akarják, hogy a szakszervezeti titkárok kimenjenek a falura és pártfogásukba vegyék a mezőgazdasági becsületes népet és uszítsák! minden ellen, legfőképpen az ő intézményei ellen, ám tegyék meg, de ne feledjék, el, hogy az osztrák példa figyelmeztető nekünk, ahol az egész mezőgazdaság annakidején csak úgy tudott helytállni a tízéves szocialista uralommal szemben, hogy a betegségbiztosítás az ő kezében volt és ezzel tudta politikailag és társadalmilag is azi osztrák népet a legszélsőségesebb kommunizmustól visszatartani. A politikai erőnek és hatalomnak és a nemzetnevelésnek a kérdése az, hogy a magyar mezőgazdasági munkás szociális intézményei felett ki fog rendelkezni, (Ügy van! Ügy van! Taps joibbfe ők) A mi álláspontunk az, hogy szociális intézményeit adjuk oda a mezőgazdasági munkásság és a mezőgaizdaság egyetemének, mindkettő tudja majd gondját viselni és mint saját intézményét istápolni, szeretni és értékelni. (Úgy vam! jobbfelől.) T. Képviselőház! Amikor a falu bajairól beszélek, méltóztassék megengedni, hogy itt még egy kérdést megemilíteek. Ez a katonai behívások dolga. Nem szólunk bele a honvédelem dolgaiba, de mégis annyi ilyen eset van, hogy lehetetlenség, hogy alázatos, tiszteletteljes kérést ne terjesszünk elő. Vannak családok, ahol három-négy fiú van, a<z anya özvegy asszon y, az apa beteg, munkaképtelen és mégis mind a három-négy fiút minden' évben behívják, bogy katonai szolgálatot teljesítsem, ugyanakkor a szomszéd fiát pedig nemi hívják be, az nem teljesít szolgálatot, a jó Isten tudja miért, ezt nem tudja senki. Az, egyik család tehát a legteljesebb magáraihagyottságban áll, a másik pedig, hogy úgymond jani, nevet a markába. Itt valamit tenni kellene. Nem lehet, a városi lakosságot éppen úgy kezelni, mint a falusi népességet, hiszen itt nagy termelési érdekek is forognak 'kockán és a faluban ezek az egyenlőtlenségek borzasztó felkiáltójelek, amelyek orvoslást kérnek, mert igen sok elkedvetlenedést szülnek. (Ügy va\n! jobb felőli.) Én kérem a kormányzatot, hogy ezt a kérdést tegye valamiképpen magáévá és enyhítsen ezen a nehéz helyzeten-. A faluval kapcsolatban mes: kell említenem a jegyzőkérdést. A miniszter úr panaszkodik, hogy nincsen utánpótlás. Én azt mondom, kövessük a Máv. példáját, ahol a gyakornoki 1 kiképzés a- Máv. költségére történik. Majd ha a jegyzői tanfolyamot i« államköltségen lehet elvégezni, akkor nemcsak elég jegyző lesz, hanem maiid válogatni is lehet bennük (Ügy van! jobbfelői.), pmi kívánatos a. falufejlesztés szem pontjából. A jegyzői magánmunkálatok díjait
