Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-349
1 Az országgyűlés képviselőházának 349. is úgy kellene szabályozni, hogy azok arányban álljanak 4 mostani viszonyokkal. T. Képviselőház! Ezekben voltam bátor a szociális kérdés, kapcsán a falu bajaira rámutatni és ha a bajokat hangsúlyoztam is, ez nem jelenti azt, hogy nem értékelem ©zen a voua Ion a kormány munkáját. Igen nagyra tartom, 9 igen nagyra tartja ezt a falu népe is. Ennek bizonyságát adta akkor, amikor november. :í6-án a budapesti Vigadóban tartott nagyszabású seregszemlén fenntartás nélkül a konstruktív magyar kormányzati politika mellett foglalt állást. (Ügy van! Úgy van! jobbfjők) A falu népe hálás, minden jó szóért bizalommal és kiállással fizet. T. Ház! Másodsorban, a pénzügyi szempontokkal akarok foglalkozni. ÖrüJlök, hogy a pénzügyminiszter úr jelen, vau és őelőtte adhatom elő kéréseimet. Az egyik kérdés, amely igen s'ok megjegyzésre adott okot, a létminimum emeléséinek kérdése. Nem vagyok egy véleményen azokkal, akik az emelést kérték és kívánták. Ha a nagy, gazdag nyugati nemzeteket, mint Amerikát es Angliát nézzük, azt látjuk, hogy azok nemcsakhogy nem emelitek, hanem leszállították a létminimumot. Hiába, a háború folytán több nénzre van szükség, bizonyos gazdasági, vagyoni és jövedelmi eltolódások jelenltkieztek, az emelkedő jövedelmeket bele k-elli kapcsolni a teherviselésbe. Ugyanezt tette Németország is. Végeredményben a létminimummal kapcsoltatban azt hiszem, hogy a következő felvilágosítással illik szolgálnom. Egyes felszólalások a munkásságot védték. A tisztviselőt pedig nem védte talajdonképpen senki, holott az a maga 900—800 pengős havi fizetésével ma is ott van, ahol 1939-ben volt. Viszont vannak munkáscsaládok, — én magam tudok nem egy esetről —- amelyben három-négy kereső van, a heti kereset összesen 1200 pengőre is felmegy. Nem irigylem tőlük, nem is erről, hanem a közteherviselés elvéről va n szó. Ha ezek beäleesnek a közteherviselés keretéhe, viseljék, úgy is illik, hogy ők is részt végy ének benne. Az öntudatos, hazafias munkás nem is gondolkodik másként. DB tovább megyek. Tulajdonképpen nem is a munkások, nem is a gyári munkások fizetik ezt, hanem már régen a gyárak vállalták # magukra. Aki tehát most azt kéri, hogy a létminimumot emeljük, és nagy keresetű munkasokat mentesítsünk, az tulajdonképpen — akarva vagy nem akarva — a gyárak érdekeit képviseli. Ennek itt «semmi helye sincs, és én a magam részéről nem is javasolhatnám ennek a kerésnek a honorálását. Aminiszter úr említette, hogy ujabb adoforrásokat akár nyitni és hogy ennek kapcsán elejtette a beruházási hozzájárulásnak automatikus meghosszabbítását. Ennek igen őrülök; ezt bölcsen 1 tette egyrészt azért, mert hiszen az egyes visszatért területek ebbe nem is voltak belevonva, másrészt azért, mert 1938 óta óriásit változott a helyzet. Akikor a föld volt kedvezőtlen körülmények között és tűrhető állapotban volt a háztulajdon. Ma ee a. helyzet megfordult és mint tudjuk, olyan kötött bérek vannak, amelyek mellett a ház tulajdonképpen n,arn hoz semmit, alig lehet fenntartani. Azt kell mondanom, hogy a házak az adóval és a reparatűrával tulajdonképpen már fel is emésztik bérjövedelmüket. Ha valaki jól jár, az a lakó. Most az egyszer megint a lakó jár jól, mert hiszen Budapesten a statisztika szerint most már a 100.000-et is meghaladja az ülése 1943 december 2-án, csütörtökön. öl5 albérlők száma, s az ezekből kapott busás bér fejében élvezik a főbérlők a lakás előnyeit. De ebből azonban a háziúrnak az égvilágon semmi haszna sincs. A lényeg az, hogy egy újabb váltságot akar a miniszter úr hozni, amely váltságnak tehát az volna a feladata, hogy a hadikiadásokat fedezzük és hogy azt a nagy vásárlóerőmennyiséget, amely a pengő elszaporodása! folytán a gazdasági életben jelentkezik, valamiképpen levezessük. Attól félek, hogy az utóbbi célt ez. a® eszköz nem fogja szolgálni, merü hiszen ezek a pengő vagy ónok nem azoknál a rétegeknél halmoizódtak fel, amelyek a beruházási hozzájárulást eddig is becsületesen! fizették. Ezek azok a rétegek, amelyeket még a finánc seirn tud felfedezni ezen a nagy Budapesten, ahol a titokzatos raktárak mellett a titkos pengőtairtalékolások is. bőségesen meg tudják húzni magukat. A többi pedig, aki eddig is viselte és ezután is viselni fogja a terheket, bizonyos kíméletet érdemel, óvatosságra int, mert hiszen nem lehet cél és érdek ezeknek a teljes eltüntetése. T. Ház! Én egynéhány kérést terjesztek a miniszter úr elé. Mint már mondottam, kéreiui, hogy a rossz helyzetben lévő házvagyomtl kímélje és talán azt a kedvezményt, amelyet annakidején a földnek biztosított, most applikálja a házra, különösen a nem újonnan szerzett, spekulatív célokból épített 1 , hanem régi, öröklött családi házvagyonra^ Hiszen neim lehet cél, hogy például Budapestem minden ház vagy részvénytársaság vagy nyugdíjintézet tulajdonában legyen. Maradjon ez a házvagyou a régi becsületes magyar családok kezén, ezt "tegye lehetővé a miniszter úr. Nagyon Örülök, hogy felém tett intésével velem azonos álláspontra helyezkedik. Azonkívül kérem, hogy a takarékbetétekbe helyezett vagyonokat is kíméletesen kezelje és ezekkel egyenrangúan kellene kezelni a fixkamatozású állampapírok ha, helyezett vagyonokat 1 is. Végezetül még csak azt kérem, hogy a vagyon váltság ne legyen olyan merev, mint a beruházási hozzájárulás volt, ahol a családi körülményeket a miniszter úr egyáltalán nem vette figyelembe. Mégsem mindegy, hogy egy vagy Öt gyermeket nevel valaki, és nem mindegy, hogy milyen gondot és milyen nagy költségeket visel a gyermekneveltetés következtében.. Azt hiszem, anélkül, hogy ez az adó lényegét érintené és veszélyeztetné, szociálisabbá lehetne a dolgot tenni. A miniszter úp ebben nagy művész-, a mul-than is kellőképpen meg tudta már ezt oldani; bizonyosra vészelni, hogy ezen a vonalon sem lesz okunk az ő személye elleni panaszira. T. Ház! Említette a miniszter úr, hogy jón a hadkötelezettségi adó és a rendkívüli adó, ami bizonyára a háború tartamára fog szólni. Nem tudjuk, hogy ezek milyen hoizamot jelentenek és éppen ezért* neimi tudjuk a beruházási hozzájárulással együtt ezeknek az adóknak nemcsak a pénizügyi, hanem gazdasági horderejét sem elbírálni. Éppen ezért nem foglal kozihaitoim még ezzel. Viszont említette a miniszter úr az úgynevezett konjunkturális nyereségek .adóját. T. Ház! Ezít f igen kevés országban szedik, csak ott, ahol stabil viszonyok vannak és én azt hiszem, felesleges különösebbe TI hangsúlyoznom, hogy a miniszter úr is bizonyára gondolni fog arra, hogy a valódi kon junkturáüs jövedelmeket fogja meg, nem pc71*
