Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-341
42 Az országgyűlés képviselőházának 341. nem történik meg! Nem szükséges, hogy erre részletesebben rámutassak. Nyílván egész automobilforgalmíunk leállítása következett volna; be. Annakidején sem volt ez egyszerű Jrérdlés; -a nemeset! közvélemény azon vitatkozott, hogy vájjon láillami kezelésben haj teák-e ezt a feltárást végre, vagy magántársaságot bízzanak meg vele. A közvélemény egyrésze azt mondta, ihgy ezt nem szabad idegen, külföldi vállalkozóra bízni, mert hiszen ez a nem zeti vagyon elidegenítését jelenti. De viszont mérlegelni kellett, hogy az állam kezében ftsetleg nincsenek meg a technikai eszközök s nines meg a tőke olyan mértékben, mint ahogy e kérdés radikális és gyors megoldásához szükséges volna. Aiz akkori (römbös-kormánv és Imirédy Béla péinzügyminiszteir érdeme, hogy a lispei forrásokra vonatkozóan a Magyar-Amerikai Társasággal a szerződést létrehozta és aláírta s ezzel a gyors elhatározásával a háború előtt úgysfzólván a tizenkettedik órában legalább energiaellátásunknak ezt a részét biztosította. T. Ház! Egy másik fontos (kérdés- és feltétel az energiakérdési racionalizálása és ellenőrzése. Erre vonatkozóan a kormányzat éppen az utóbbi napokban adott ki egy rendeletet. amely arányosan csökkenti a vállalatok: és magánháztartások energiafogyasztását és ezen keresztül iparkodik a kérdést megoldani. Éni azt hiszem, hogy ez a rendelkeizés önmagában nem lesz elegendői. Azt hiszem, tovább kell mennünk ezen a téren és szükségessé fog válni iparvállalatainjk termelésének olyam megvizsgálása, hogy mélyek azok a váll álatok, amelyek feltétlenül szükségesek a haditermelés és az ország ellátása; érdekében és melyek azok, amelyek nélkülözhetők, amelyek tehát az energiaellátásiból] kikapcsolhatók. Tulajdonképpen •a végrehajtáson van itt mindig- a hangsúly! Nem szabad olyan eseteknek előfordulnia, mint amilyet a múltban láttam, hogy egy vasúti vonal mentén két mal'oim volt egymáshoz közel, az egyik vizierőre volt berendezve, a másik gőzerőre, szénfogyasztásra.. Kontingens hiányábami a modernül berendezett vizimalom elég nagy napi kapacitással! kénytelen volt leállani, ugyanakkor a gőzre, szénre berendezett malom 1 vígan pöfékeilt és működött tovább. Ezek apróságok, de tulajdonképpen]' ezreknek 1 az apróságoknak megfogása adja meg ennek a kérdésnek az értelmét, sí ez így oldható meg eredményeséin!. T. HázJ Az ipari nyersanyagok termelésének fokozása terén a kormányzat kétségtelenül tett bizonyos intézkedéseket. A műroístelőállítás. az aluminiiumbányászát és az aluminium feldolgozása, a nagybányai bányatelep üzemének kibővítése terén kétségtelenül történtek bizonyos intézkedések, de ott van egy másik fontos nyersanyagunk, a nyersvas. a vasérc. Kétségtelen, hogy'a hazai vasércelőfordulás és feldolg'Ozás még békében sem fedezi most már a megnagyobbodott ország szükségletét. Nemcsak Magyarországon vau ez így, hanem külföldön is, sőt maga a Németbirodalom a háború előtti időben, az Ötéves terv idejében ismét üzembeállította a volt Ausztriában azo kat a bányákat és vaséreteilepeket, amelyeket már előlzetesen, mert a kihasználás nem volt olyan kedvező, mint más bányáknál, leállítottMunkába állította azért, mert a háború idején, ai háború szükségletéinek kielégítése szempontülése 1943. november 22-én, héjon. jálból a rentabijiitási szempontok, amelyekre az imént utaltam, egészen mellékesek. Láttuk, hogy az új Ausztriában egészen jelentős új ipartelepeket helyeztek üzembe. T Ház! Nekünk is volna vasércünk, úgy tudom, a, visszatért keleti területeken, die a Bükk-hegységben iis> ügy tudom,, ottani vasércünk 32 százalékos', a Bakonyban az aluminiumvasére 28 százalékos. Nem tudom, hogy ezeknek ki vizsgálására és feltárására milyen intézkedések történtek. A termelés ellenőrzése és lehető fokozása e térem is renkívül fontos. T., Ház! Ott van egy másik fontos nyersanyagunk: a bőr. Néni mondok vele újat- ha azt míondoni* hogy az országban nincs ch)Ö, csak nehezen lehet kapni. Az a csodálatos azonban, hogy cipőt és csizmát feketén mégis lehet kapni Az a csodálatos, hogy azt hallja az embeir. hogy egyik-másik bőrgyár — nem akaróim megnevezni — telt raktárakkal rendelke- . zik, sőt arról gondoskodik 1 , hogy új raktárépülettekét emeljen, hogy elhelyezze a kikészített bőr mennyiségét. Mindenesetre érthetetlen problémákkal állunk szemben, hogy mikor mindez aizi anyaggazdálkodás ellenőrzése alatt áll, hogyan lehetséges az, hogy az országban mégis feketén ilyen jelentős mennyiségek kerülhetnek forgalomba. Ott vannak az építési anyagok. Az építést anyagok terén szintén azt látjuk, hogy a téglagyárak egyike-másika nem tud' mozdulni a téglamennyisé£ï , miatt, mely az Ipari Anyaghivatal rendelkezésére áll, Tudjuk azt, hogy a honvédelem céljaira; igen jelentős mennyiségekeit kell lekötni, sőt 1 tovább megyeik, talán a« léigiháború okozta károk helyreállítására is- Mégis fel kell azonban tennünk a kérdésit, hogy ez az eilőkésizület ntrszagois vonathozksham nincs-e túlméretezve, illetőleg t — ha már ilyen mértékben kezelik ezt a kérdést — vájjon, ha beállanak azok a veszélyeik, amelyekkel a légihábiorú során számolni kell, azok az anyagok valóban rendelkezésre fognak-e majd állni akkor és ott, ahol és amikor azokra szükség lesz. Hiszen ha már itt tarttunk, csak egypár szóval akarom megemlíteni, hoigy az építési anyagoknál e károk helyreállításánál, nemesak eementre és mészre van szükség, hanem ruházatra, élelemre, szakmunkásokra is, főleg pedig gyorsaságra* hogy ahol kell» ezek a munkások gyorsan megjelenhessenek és munkájukat elvégezhessék. Az a problémakör oly nagy. hogy ilyen rövid idő alatt — sajnos —' csak elnagyolva lehet tárgyalni,' pedig ezzel a kérdéssel szerettem volna is és talán kellett volna is, részletesebben foglalkozni. A következő probléma az ipari anyagéfosztás kérdésié. Elismerem, hogy az ipari anyaghivatal vezetője körültekintéssel, gondossággal és hozzáértéssel intézi feladatát. Elismerem azt is. hogy talán ez a legnehezebb hivatal, ame 1 * lyet ezekben al rendkívüli időkben: létrehoztunk. De mégis fel kell hívnom a miniszter úr figyelmét arra, hogy az anyagelosztásnak azt a módszerét, amelyet ezidőszerint követünk, talán érdemes volna megfontolás, revízió alá vennünk és esetleg egy újabb rendszert vezetnünk be. Számtalanszor fordul elő- hogy valamely termelési cél megvalósítása érdekében az ipar megfelelő anyagok kiutalását kéri. A kért anyagok 75—80, esetleg 90%-á't kiutalják, de
