Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-348
kz országgyűlés képviselőházának 348. seb bek, sent;;nagyobbak (Meskő Zoltán: Megmaradtak a régiek I), megmarad tunk azon az állásponton, amelyen eddig voltunk, legfeljebb az a különbség, hogy amennyiben véleményünket ott nem mondhatjuk el, kénytelenek ieszünk egyes kérdéseket, amennyiben az felelősségünkkel és az; ország érdekeivel összeegyeztethető, itt a nyilvánosság előtt elmondani. (Pándi Antal; Vagy röpcédulákon! — DerüLtség.) A közvélemény helyes tájékoztatását tehát nagyon szükségesnek és fontosnak tartom és ha a kormány ma a közvélemény helyes tájékoztatása szempontjából a cenzúrát alkalmazza, akkor ezt-a oenzurát megítélésem szerint csak azon a területein volna szabad alkalmazni, ahol az illető közlemények honvédelmi, külügyi vagy súlyos, fontos gazdasági érdekeket érintenek, de nem helyes a cenzúrának olyan alkalmazása, hogy ne lehessen például megírni azt, ami legutóbb' a főváros közgyűlésén történt, hogy az egyik bizottsági tag Összeférhetetlenségi helyzetbe került és hogy ennek a közgyűlésen történt tárgyalásáról ne legyen szabad hűen írjni akkor, amikor néhány nap múlva az összeférhetlenségi bizottság egy szó ellenében megállapította az illető összeférne tlenségét. (Kassa y Károly: Itt sem szabad! Az itteniekről sem szabad írni!) Ezek azok a kérdések, amelyekben nem értek egyet a kormánnyal. Nem tartom helyesnek például, hogy a közgyűlésen elhangzott beszédek cenzúrázva kerülnek be. a naplóba és a cenzúra, csak azt engedi bekerülni, ami kedvező es helyes a főváros vagy egyéb testületek szempontjából és kihagyja az ellenkező véleményt, így, ha valaki évek múlva meg akar valanut írni a főváros történetére ivomatkozólag, egészen hamis képet fog kapni, mert azt log ja hinni, hogy ott mindenki teljesen egyetértett azzal a politikával, amely ott folyik. Nemcsak ém panaszkodom a cenzúra miatt, hanem még egységespárti vezetők is hiangoz.^ttak a fővárosnál ilyen panaszokat, és a főváros közigazgatási bizottsága felírt ebben az ügyben, hogy a cenzúrát helyesen gyakorolják,^ már amennyir© ai cenzúrániál egy általam szó leheit helyes gyakorlásról. . De, hogy azután olyasmi is, történjék, amiről például a mai napon kaptami hírt, «azt semmiképpen sem lehet szó nélkül hagyni. Cenzúrázták a Népszava egyik cikkét, amelynek címe: »Meinet a Pripjet-mocsarakban«. Ezt a m. kir. második honvéd-haditudósító Század adta 1© (Kéthly Anna: Hivatalosan!) hivatalosan, és, itt van rajta a cenzúra, hogy nem közölhetőt Hát bocsánatot kérek, ki írhat már cikkeit az országban, vagy miilyen közleményeket lehet leadni, ha a honvédtudósító százaidnak ezt a közleményét, (Rassay Károly: Amelyet már előzőiéig megcenzúráztak!) amelyet már hivatalos közleményként leadlak, és amelyet illetékes helyen már bizonyára előzetes cenzúrának vetették alá, nem lehet közölni? Tudom, hogy emberek csinálják a cenzúrát, hogy különböző felfogású emberek ülnek ott, és nem mindig érvényesül az a helyes megítélés, amelynek érvényesülnie kellene, de valamilyeni rendszert mégis csak be kellene vinni ebbe az egész kérdésbe és rá kellene mutatni arra, ho^y ennek a. rendszernek kezelése az ország érdakeinek árt. Mert mi kár származik abból, ha itt valamilyen, gazdasági téren előfordult visszaélést meigírnak? Ma az a helyzet, hogy nagyon sokan éppen ülése 1943 december 1-én, szerdán. 445 arra építik fel egyik-másik ténykedésüket, hogy tisztában vannak azzal, hogy aast úgysem! lehet és úgysem szabad megírni. T. Ház! A pénzügyminiszter úr legutóbbi beszédében, amelyeit a költségvtési vita. befejezése alkalmával tartott, ismételtem foglalkozott^ az, adókérdéssel, és én kény telén vagyok ismételten idehozni a munkások kereseti é« jövedelmi adójának ügyét. Igaz, hogy a pénzügyminiszter úr azt moindotta, hogy erről az adóról nem mondhat le, és hogy arra neki szüksége van,, én azonban erre csak azt válaszolhatom, hogy amikor összeállították a költségvetést, akkor erre az adóra nem számíthatták, tehát nem olyasmiről mond le a miniszter úr, amire számított, hanem olyasmiről mond le, amely eddig sem volt kalkulációba véve. A múltban is kifogásoltuk, hogy a kereseti adónál túlalacsonyan állapították meg a létminimumot jelentő, és így adómentes keresetet. A heti 20' pengő kereset olyan alacsony volt, hogy az azon alul levő keresetből valóban csak tengődni lehetett. De tessék meggondolni, mi az a heti 20 pengő ina, amiíkior egy mosónő > napi fizetésiét Budapesten 15 pengői; ha teljes ellátással együtt számítóim, akkor már nemi heti 20 pengő jön ki, hanem lényegesen- többi. Ez azit jelenti, hogy ma min den kifutó fiú tartozik kereseti adót fizetni, minden tárnom« tartozik kereseti adót fizetni, mert a tanonc heti. fizetése a legtöbb esetben 20 pengőnél több, mert, hiszem csak a, villamoslkiöltsége' és egyéb költségei kitesznek ennyit. • • r A jövedelemadónál még nagyobb ez a sérelem, mert az adómemtes jövedelem határa 3600 pengő, ami megfelel 300 pengő: átlagos havi keresetnek. Ez a határ .akkor is . alacsonyan volt megállapítva, aímliikor törvéaybeiiktattÜák, mai fazonban tieijlesem, tarthatatlan. Égy egész sereg muinkás vata, aki nem a normális munkáidéig dolgozik a hadiüzemekben, 'bainteimi tovább dolgozik», dolgozik 10 órát és egyikrmásik része még 12 órát is. Az órabéreket a kormány rendeletileg emelte fel 60%-kaí, tehát ha a munkás nem kap többet, csak azt a bért, amelyet a kormány rendele ben állapít meg, már akkor is túlhaladja jövedelme a túlóradíjakkal, együtt azt az; összeget, amelyet aidó'míejntesi jövedelemként megállapítottak. E mellett a pénzügy igazgatós ág gyakorlata az^ hogy azokat a munkásokiait, akik nem tudván, hogy nekik ilyen adóvatlomást kell beadnáok, nem adják be azt az adóvallomást, még külön megbírságolják. Az is tarthatatlan, hogy ezt az adót iiiem az idén róják ki, hanem a jövő évben fogják kiróni, esetleg olyan időben, amikor az iTlötő munkás munkanélküli lesz miomdjuk, a háború befeljeződiiki, a hadiüzemekiben a foglalkoztatás megszűnhetik és az Ő kereseti lehetősége lényegesen csökken; akkor egyszerre kap majd egy adóívet, hogy fizessen entnyi és ennyi jövedelemadót, amikor már semmiféle keresete és jövedelme nem lesz. Azt az átmeneti, konjunkturális jövedelmet tehát, amely itt most mutatkozik^ nemi lehet olyan módon kezelni, múlat normális idők jövedelmét. Normális időkiben meg lehetstt állapítani akár alacsonyan, akár magasabban egiyi adóalapot és végre lehetett bajtani, mert akkor egy folytatólagos jövedelmet lehetett megállapítani, most azonban, egy hullámzó jövedelemiről van szó, amelyből ma még esetleg ki lehet ragaddii bizonyos összeget, amit béretmieléssiei kell ellen-