Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-348
438 Az országgyűlés képviselőházának 348. kér dé» a propaganda kérdése. Amint, az* előbb mondiam> nagyrészt a helytelenül., irányított propagandának tudom be azt, hogy & mai magyar közvélemény, egétsz társadai!műnk, annyira dezorienlálva van, annyiriai egyik vagy másik irányban túlzott álláspontot foglal el és hogy nincs meg a közvélemény egysége» informálása, ami a» legszabadabb országban is, ahol teljes sajtószabadság uralkodik, a kormány feladata; és a kormányzat meg is teszi. E tekintet ben — nagyon sag n álom, ho^'y ni mes jelen — Antal István miniszter úr működését egyáltalában nem tartom megfelelőnek aihhoz a poszthoz, amelyet betölt, de tovább megyek, feleslegesnek is tartom az egész, pro^ pagainda minisztériumot, mint odyat. (Folytonos zw ! baloldalon.) Nekem Antal István miniszter úrral szemben személyesen semmi kifogásom nincs, de feleslegesnek találom ezt az; intézményt. (Felkiáltások à jobboldalon és a Jeö" zépen: Éljen Antal István!) Az az informatív szolgálat, amelyet a közvélemény helyes irányítására szolgál, mint mondom, minden országban a miniszterelnöki tárcához, tarjfozik. A (miniszterelnöknek megvan a sajtóosztálya. Ha ez nem < felel meg és túl szűkre van méretezve, annak kereteit ki lehet bővíteni, de a közvéleménynek, az bizonyos, mindén államban meglévői és — természetes — háború esetén fokozottabban szükséges irányítása a; miniszterelnöknek van közvetlenül alárendelve és meg vagyok róla győződve, hogy információs szolgálatunk sokkal egészségesebb volna,, ha ezt a. minisztprelnök úr közvetlenül irányítaná. (Zaj. — Elnök csenoeL) (Ezt a propagandát, amelv itt folyik — nemcsak azoknak a la »oknak hasábjain- amelyeknek szélsőjobboldali oolitikai állásfoglalása közismert — nem lehet helyeselni. Hiszen látjuk az Antal István miniszter úr által irányított oropagandának . a viráerait. (l*í»ssay Károly: Kissé hervadtak') Egyik sajtótermékünknek: olyan alakot adtak, mint az E°T p dül vagyunké és szinte rácáfoltak az Earyedül vagyunk címére, mert már ketten vannak. Ha az ember nem olvassa el »Az Ország« cínilanját akkor szinte • a ßt hiszi, hogy le akqria konkurrálni a Egvedül va eryunk-ot. (Fe'J'krá p táswk a brtolârdon: Nem ïehôt lekoTnhurrá) ni.) Úgy van. énj = azt mondom, nem lehet, konknrrálrii. Mi' célja van az ilyen propagandának 1 ? Itt több szénok joggal kifogásolta a propagandának és a sarjtóban megjelent egyes cikkeknek azt a magyar úri modorra^ és jóízléssel' össze 1 nem egyeztethetői hangját, ahogyan bizony külföldi államférfiakról, sokszor államfőkről is írnak. íHol látjuk itt a különbséget az ellenzéki és szélsőjobboldali lapok és a kormánylapok között, amelyek versenyt használják ezt a hangot Ezenkívül idetartozik a cenzúra kérdése is. A cenzúra tulajdonképpen negatív eszköz a közvélemény irányítására. Nagyon jól látom, hogy a cenzúrai nemcsak olyan módon működik, ahogy igém sok, oldalról ési igen sokféle szempontból tették már kifogás tárgyává — nem akarok újra erről i», témáról beszélni — hanem a. cenzúra álláspontja is percrő-percre változik. ' Mert nagyon jól emlékszem, arra, hogy amikor az első finn-orosz háború után a fipnelfc hősies, hadakozásuk ós helytállásuk ellenére kénytelenek voltak magukra, nézve területileír nem egészen előnyös békét kötni és amikor ebben az országban is, de úgyszólván az egész művelt világon, tekintet nélkül arra. hogy ülése 1943 december 1-én, szerdán. melyik, oldalon állt ebben a háborúban, mindenkinek a rokonszenve a finn nemzet. felé fordult, akkor megjelent egy magyar újságban, a »Magyarság« című lsjoban egy bizonyos Matyasovszky úr részéről egy olyan cikk, amely majdnem a bölcs rabbi hangján osztotta a tanácsot a finneknek, hogy bizony jól verekedtetek, de bezzeg kár volt, mégis csak jobb lett volna engedni a muszkának, mielőtt erre a háborúra került volna a sor. hiszen akkor sem 1 karotatok volna kedvezőtlenebb feltételeket, mint most a moszkvai békében. Hogy az a cikk megíródott, az csak szerzőijére vet méltó fényt, de hogv a cenzúra azt a cikket éppen akkor engedélyezte, amikor egész közvélemé'nyünk, az egész nemzet egyhangú érzése a. finnek mellett volt és amikor más. sokkal ártalmatlanabb cikkeket nem engedélyezett, ez azt hiszem, olyan fényt vet az egész intézmény funkcionálására, hogy azt ennél jobban nem kell illusztrálni. T. Hiáfz! Lejárván beszédidőm, (HaMjuk Haljuk! a\ szélsêbtiïvldalon.) hogy necsak kritikát alkalmazzak, kénytelen! vagyok néhány szót mondlami nagy általánosságban aprói, miben látjuk mi a jövő útját, miben látjuk a , kibontiakozási módját, miben látjuk azt a.zi irányvonalat, . amelyen ebből at nemcsak rtáink, hanem az egész civilizált világra nézve katasztrofális helytaetbOl átmenthetjük eizt az országot a boldog jövő felé. Elsősorban abban látjuk, amiben különben egyetértek a miniszterelnök úrral, hogy magyarok legyünk és csiak magyarok, (Helyeslés jobbfe 61.) hogy ragaszkodjunk mindazokhoz az intézményeinkhez, amelyek kiállták az idők próbáját (Mozgás a szélsőbaíloida on.) és amelyek eddig is biztosították a nemzet független^ ségét és fennmaradását Európának ebben ,a viharsarkában; abban látjuk, hogy mi továbbra is hangsúlyozzuk, hogy a Duna völgyében! igenis szerepünk van, az a szerepünk, hogy itt egyrészt elválasíztóvonial. másrészt összekötő kiapoosi legyünk a különböző szláv, gerr inain és egyéb raemzetiségű népek között,; hogy továbbnai is hangsúlyozzuk azt a történelmi hivatásunkat, hogy mi itt a Dunai völgyében; uralkodó neimzeti vagyunk és ha itt a Duna vö'gyében foékét, konszolidációt akarunk, más vezető állam, nem lehet, mint a magyar állam, amelynek politikai ^ határai pontosan összeesnek hegy- és vízrajzi határaival, mert nem; lehet a Duna folyását megváltoztatni és nem le'hieti a. Kárpátoki hegyláncát máshová iáthelyjeizmi. Másodsorban abbanj látjuk, hogy a rend fenntartassék itt bent." A rendinek nemcsak rendőri értelmében, hanem ,a kedélyek rendjének, vagyis a lelkek nyugalmának, a , higgadtságnak, a hidegvéruségnek tekintetébein. Ezt nem olyan propagandával fogjuk elérni, amely mindig aet mondja, hogy nagyszerűen van, kitűnően vain mindéin úgy, ahogyani van és hogy egyenesen galoppirozunk ,a diadal útján, hanem egy olyan közönséginformiálással fogjuk e'érni, amely rámutat az úgyis minidenki által tudott kftl- és belpolitikai nehézségekre, bajokra és veszedelmekre, amelyeket különben helyesen irányított információ bijján többnyire eltúloznak. Harmadsorban a, nemzeti becsületben látjuk. Erről 1 sokat haffiottunk itt beszélni. Én saerintem az a becsület, amely mindem felelős kormányférfi ti de »minden felelőssége érzetében
