Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-348

Àz országgyűlés képviselőházának 348. ülése Î943 december 1-én, szerdán. v on ülők is elvileg; mindenkor leszögeztek ­azon alapszik, hogy. minden magyar állampol­gárnak joga egyenlő, legyen annak, anya­nyelve néniét, roimián, szlovák, vagy akármi­csoda. Ezit az utóbbi időben több oldalról kifo­gásolták, mondván, hogy a tradicionális nem­zetiségi magyar politika már idejét multa^ mert már túlhaladott álláspont az egyéni egyenjogúság elve. Én elvileg azt vallom, hogy egyetlen helyes útja a nemzetiségi politikának az egyem egyenjogúság elve. Abban a pillanatban, ami­kor erről az útról letérünk ^gyik vagy másik nemzetiség javára, olyan precedenst tere;n tünk. hogy a külpolitikai viszonyok változása szerint egy másik esoport is kérheti magának ugyanazokat a pirivüéaiuín'iokat, amelyeket meg előzőleg az egyiknek aőtuuk, akkor mái látszólagos aig&asaggal hivatkozhatik az -egyenlő elbánás elvére és akkor már magunk is atomizáljuk a magyar társadalmat, a nem­zet test be inasunk is idegen testeket illesztünk bele, amelyek eddig nem voltak itt jelen. A mi felfogásúink ftp, — azt hiszem, ez a miniszterelnök úr fel fogása is — hogy minden teljesjogú magyar állampolgár tagja a magyar nemzetnek, mert a magyar nemzet nem et­nográfiai és nem tájbiológiái fogalom, hanem elsősorban politikai fogalom, a történelemből kialakult -politikai fogalom. A magyar -nem­zetnek; tehát tagja minden, akármilyen anya­nyelvű magyar állampolgár, hacsak' önmagát tem rekeszti ki belőle. Ezzel «aemiben most mit halinak? Hasítunk népcsiöipoírt^elméleteket, halijuk azt. h©gy itt a nemzetiségi kérdés rendezésénél hà®®my©s auto­nómiákat, nem területi, haneom etnográfiai autonóm iákat kell adni egyes csoportoknak és így továbfo és így tovább. Azok. akik ilyen urpcsoporiszejű kezelés mellett kardaskodnak, azt mondják, ho^y csak iyen mádon tudjuk biztosítani a ne:n.ze.Lisé­geknek népi eletük teljes kiélését, kulturális és nemzeti fejlődésük útját. Ami a kulturális és a, népi jogokat illeti, azt hiszem, hogy 1920 óta valamaenniyi -magyar kormány fényesi bizonyságát adta anniak, hogy a mi elveink aiiap^áinj, iái mi módunkon végre­hajtott nemzetiségi politika az, anieüy .mellett egyetlen miegtazetiségnek sem lehet jogos pa­nasza, ^kár nyelvi, akár kulturális elnyomás miatt«. Mindén inende tiségünknek {meglehetnek az iskolái, maguk is lehetnek iskolafenntartók a községi égi egyházi iskoláknál, a,zi álliami isko­láknál pedig maguk az érdekelti szülők (dönte­nek arról, milyen .tegyen az iskola, nyelve. Azt hifiizem, ennél szélesebb, ennél méltányosabb jogokat nemzetiségek sehol sieatn élveznek. Mi boldogok lettünk volna a trianoni időkben vagy akár most is, ha, Szlovákiában, Dél-Er­délyben, mietg Burgenlandiban így kezelnék a magyarokat az iskola szempontjaiból. (Ügy nem! Ügy van! — Taps a baioMalon.) Annál megdöbbentőbb az, hogy ebben a Házban han­got nyerhettek olyan irányzatok és olyan am­bíció^ és kénytelenek voltuník végighallgatni olyan nézeteket, amelyek nemcsak ezt a helyes és tradicionális, valóban nagyvonalú és nobi­lis nemzetiségi politikát támadták, hanem egyenesen , a magyar nemzet megibomtását is célozták. (Ügy va<n! Úgy vïm! a bxûhHéalow és • jobb félő .) Célzok itt,, a, nevén nevezem meg. Keintzel képviselő úr múltkori felsEÓllalására,, amelyre a miniszterelnök úr megadja a méltó választ azzal, hogy nemi válaszolt rá. Én azonban nem vagyok a kormány tagja, engem nem kötnek azok a szempontok, amelyek a miniszterelnök urat magasabb nemzeti érdekből amai az állás­foglalásra birták, hogy kijelentsei, hogy a kép­viselő úrinak nem válaszol. Én igenis megdöbbe­néseminek adok hangot azért, hogy egy behí­vott magyar képviselő, a visszacsatolt német­ségnek tai képviselője, aki a Magyar Élet Párt­jának: a tagja, itt ai Ház nyüt ülésén önmagáról es elvtársairóf is úgy heszélhetiett, hogy: mi német nemzeti szocialisták. (Spett Ernő: Ügy van! Nagyon helyeseim mondja!) Én mindenki­nek a politikai meggyőződését beesülöm, par­la men tünkbemi vani magyar nemzeti szocialista, párt kettő is, a magyar parlamentben stzó­lásiszaibadság van, a pártok megalakulhatnak egyeinlő meggyőződésű képviselőkből, aE em­ber beléphet az egyik. pártba:, kiléphet abból, (Meskó Zoltán: Van, aki ki- ós belép állandóan! — Derültség.) amint ezt legutóbb tapasztaltuk, én: azonban nem tudóim összeegyeztetni ,a, kép­viselő úr magyar törvényhozói mivoltával, de nem egyeetetheítemi össze a. magyar állampol­gári kötelességekkel azt, hogy vallaiki önmagát német nemzeti szocialistának vallia itt :&• par­lamen'tben. {Ügy wm! bal- és jobbfelŐ'X) Én nem beszélek pártkérdésről ez a jelen­lévő Lukács Bélai miniszter úr elé tartozik, mint a Magyar Élet Pártja elnöke elé, de nem értem a fából vaskarikát, hogy hogyan lehet valaki egyszerre a Magyar Élet Pártjának a tagja és ugyanakkor német nemzeti szocialista. (Mozgás jobb felölj Ez a töhbségi párt dolga, azonhan az egész parlament dolga is az, hogy kérdőre von­juk az említett képviselő urat: hogyan vallhatta ő magát a magyar parlamentben egy olyan párt tagjának, amelynek vezére tudvalevőleg egy má­sik államnak az államfője és amely vezérnek a német nemzeti szocialisták — ha ő igazán az, — hűségfogadalmat tesznek? (Zaj ai szélsőMolda­lon. — SzÖllősi Jenő: — Ez nem áll! — Meskó Zoltán: Persze, hogy áll! Szószerint áll!— Spett Ernő: Hogy kell érteni? — Rátz Kálmán: Ez így van!— vitéz gr. Hunyady Ferene: A nemzeti­szocialisták odaát majd megmagyarázzák! — Szöllési Jenő: Nem tagja ai NSDAP^nabl) Elnök: Csendet kérek, képviselő uraik, min­dén oldalon! Gr. Apponyi György: Én nem akarok ennek a kérdésnek további részleteibe bele­menni, de ha már a képviselő 1 úr felszólalását itt szóvátettem, ettől a> kérdéstől függetlenül — bár ez belevág nemzetiségi politikánkba. — meg­említem, hogy beszédének érdemi része az asszimiláció körül forgott. Azt mondta a kép­viselő úr, hogy ő az asszimilációt elutasítja magától, az asszimilációt nem fogadja ell a maga és mint mondta;, ai német nemzeti szocia­listák! nevében. Én magam is ellensége vagyok minden erő­szakos és mesterkélt asszimilációs törekvésnek (Helyeién.),, mert látjuk, hogy az ilyen nem; ter­mészetes úton lefolyt asszimilációnak a követ­kezménye azután, ha a politikai szellők változ­nak, a disszimiláció. (Úgy van!) Ennek bizonyí­téka az ,a sok név-visszanémetesítés és így tovább. Mondom, abszolút helytelennek tartom a mindenáron Való mesterkélt, esetleg erőszak­kos, esetleg bizonyos előnyök juttatásával űzött asszimilációt. (He'yesMs a sazélsőbalolda­lon és a\ közéfmm.) azonban van az asszimi­lációnak egy természetes útja. Nem kell niesz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom