Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-348
Az országgyűlés képviselőházának 343, ülése 1943 december 1-én, szerdán. 436 szire menni, itt a Házban körülnézhetünk. Van akárhány igen tisztelt és kitűnő képviselőtársunk, akinek német vagy szláv hangzású neve vagy magyarosított nerve van. (Rajniss Feu renc: Vagy magyarosított neve és német vagy szláv édesanyja! Maradiunk a tényéknél! — Egy\ hang a középen; összeJeevéredtünk! — R. Vozáry Aladár: Szóval össze vagyunk komplikálva!) Kérdem, ki vindikáljál magának azt a jogot, hogy azért, mert apai vagy anyai olda-' Ion nem fajmagyair származásúak az illető képviselő urak, nemzeti érzésüket, hazafiasságukat kétségbevonja és ki vindikálja magának a jogot arra a megállapításra, hogy ők nem magyar emberek 1 ? (R. Vozáry Aladár: Dürer magyar származású volt!) A helyes és a tradicionális magyar nemzetiségi politikának sarkalatos tétele az. bogy mindenki maga állapítja meg önmagáról, hogy ő milyen nemzetiségűnek tartja, magát, ez az egészséges és becsülete® magyar álláspontnak a követelménye. Sokszor folyt a vita arról, itt is, meg az irodaliomiban, a publicisztikában is, hogy ki ,a m,agy|ar. Sóik definiciót hallottunk. Azt, hogyan magyar vagyok-e, magyarnak érzem-e magamat, azt egyedül magam a saját lelkiismeretem szerint állapíthatom meg. Mások legfeljebb cselekedeteimből állapíthatják meg, hogy méltó vagyok-e magamat magyarnak tartani és mások által is annak tartatni (Rajniss Ferenc: Hely esi! Ez a, becsületes álláspont! — Földesi Gyula: Az a magyar, aki szereti a magyar hazát! — Zaj.) Mint ahogyan ellene vagyok minden erőszakos és mesterkélt magyarosításnak, annyira ellene vagyunk és nem fogjuk tűrni, hegy akár fizikai, akár erkölcsi presszióval kiterrorizálj anaik embereket a magyarság köréből, mint ahogyan erre is tudiunlk példát. (Űgjl van! bat felöl.) lázért összefoglalva, amit a nemzeti politikáról mondottam ezen a vonalon, mi igenis elismerjük mindönkinieki azt a jogát, hogy akármilyen nemzetiséghez tartozónak vallja magát, csak azt köveiteljü'k meg, hogy ebben az esetben- is a magyar állam iránt feltétlenül lojális legyen és a niemizeti életbe feltétlenül beleilleszkedjék. Akinek ez nem tetszik, memjen külföldre. fMeskó Zoltán 1 : így van! Bármikor!) Azonban ugyan akik or, amikor ezt a nagyon egyszerű követelést felállítjuk, a kormányzat feladatait, kötelességeit, felelősségét sera tévesztjük szem elől. Tessék gonldos'kodni arról, hogy a legerélyesebb és a leghatásosabb elutasításban részesüljeinek; hivatalo 3 helyről is azok, akik a magyar nemzeti egysén-e,t az igazi nemzeti egységet, amelyről állítom, hogy mindennek dacára és ellenére megvan, ilyen nemzetiségi nyelvi kérdésekkel akarják megbontani. (Rajniss Ferente: Bizonyos szerződéseket írt alá a kormány tudomásom szerint, csak nifim ismerjüki őket!) Miniden 1 jogeisi panaszt meg keli hallgatni éfe orvosolni kell, minden olyan panaszt, amely esetleg hellyel-közzel történt tapintatlanságok vagy baklövések helyrehozására irányul. Mimdlen lépést erre meg kell tenni, azonban mindemiEeki egy határa van: a magyar állaim iránt való abisizolut hűség és a magyar nemzeti életbe hátsó gondolat nélküli való beilleszkedés. (Helyeslés o szélsőbal oldalon. — Szölősi Jenő: Nagyon, helyes!) Idetartozik az is, hogy amint a legteljesebb és legradikálisabb keménységet követeljük mindazokkal szemben, akik a magyar államhűségről megfeledkeznek, ugyanakkor szigorú vizsgálatot és megtorlást kívánunk minden olyan esetben, amikor a sízigor, a keménység szükséges mértéke túllépetett (Ügy va\n! hälfe .öl.) és amikor annak áldozatai között ártatlan emberek is vannak. (Ügy van! bal felől.) Én itt nem akarok fájó sebeket felszaggatni, nem akarok itt részletekbe, menni, de éppen Zichy János gróf igen t. 'képviselőtársam a tanúm arra, hogy velel együtt jártunk egyszer a volt miniszterelnök úrnál bizonyos ügyben a legszigorúbb, megtorlást követelni, amit az akkori minisztereimök úr meg is ígért nekünk, amely megtorlás azonban még azóta is késik és amely megtorlás', ha idejében bekövetkezik. azt hiszem, majdnem teljesen lecsillapította volna az országon belül és az országon kívül ázofeat'a hullámokat, amelyeket eiz a szerencsétlen ügy felkavart, (Baky László: Ez a nagy tévedés! — Mozgás a jobboldalon) Képviselő úr, én iparkodtam a dolgot úgy; elmondani, hogy abba senki bele ne kapaszkodhassék és abból senki itt vihart vagy botrányt ne csinálhasisoM. (vitéz Hunyady Ferenc gróf: Nagyon jól mondotta e l! — Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Baky László: De azért tévedhet esetleg!) Azt hiszem, kötelessége az embernek éppen a volt miniszterelnöktől kapott, be nem váltott ígéretek teljesítését annak utódiától is kérni. (Ügy vem! bafeőL) Ebből a hárma® adottságból, hogy itt háborús helyzeteit, hogy itt. gyakorlatban nem egészségesen űzött nemzetiségi politikát és egy felülről irányított propagandia által szétbontlasaíott és fegyelmezetlenné 'tett társadalmat vett a miiniszterélniök úr, magától adódik » kormány hármas teendője. A világháborúról Magyarország nem tehet, Magyarország érte legkevésbbé sem fe'e- o los. Mi sohasem folyt ai tunkl agresszív poli'ti- ° kát senki vei szemben sem, mii sohasem folytattunk támadó politikát, mi soha olyan területet nem kívántunk, amelyhez ezeréves jogunk ne lett volna (Ügy van! f Ügy van!) éisí mi igenis nagy önurialorwmaí és önmérsékltettel megelégedtünk részleteiredmjéinyékkel ott, ahol jogunk lett volna száz százaiékos eredményt követelni. (Ügy van! Ü(jy van!) Megelégedtünk .részleteredményekkeJl, miért éppen az a nagy álliamiférfi, aki sajnos már mines az élők sorában, Teleki Pál gróf iaiz;t mondotta, hogy a biztos eredményt nem szabad a bizonytalan reményeikért kockáztatni és sobaseimi mondotta, azt, hogy a részleteiredméinyek elfogadása igaz. ságunk százszázalékos követelésének feladását jeleníti. (Ügy van! Ügy vam!) T. Ház! A háború azonban itt van, és. a Háborúba belesodródtunk. Az a kérdés, hogy az ország honvédelmi készülltlségéíaek lehetőleg telljessé tételére mik a szükséges intézkedések. Legyünk! tisztáiban a követkézőkikel. Most megint nem fogok arról a kérdésről beszélni, hogy yaijjon helyes volt-e hadsereget kikül demi Orostziországba vagy nem, ém csak aat állapi tömi meg, hogy eddig az ebben a háborúban való részvételünk mérihetetíienül íöfob áldozafcot követelt m nemzettől, mint amennyi hasznát láttuk, (Ügy vam! baß felől.) Ami azonban megtörtént, megtörtént ós antost itt állunk százezer embernél többet, a legkülönb, legvitézebb, featoniaiillag legkiivalébbi embereket elvesztve (Raky László: Nem többet!), itt állunki egy olyan ponton, ahol igenis több-éle veszedelem fenyegeti az országot Az ölső. amit egyáltalában nem akarok lekicsinyelni, a mindig fennállott, a mostani bú-
