Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-347

Az országgyűlés képviselőházának 347. gyár és gondoskodása további tárgyául első­sorban azokat tegye. (Ügy van! a bSközépem.) T. Ház! Távolról sem jelenti ez azt, hogy az áll am vezetés gondoskodása az ország lakos­ságából immár csak a színmagyarságra terjed jen ki. Ellenkezőleg, ugyanígy adja meg a le­hetőségét annak és nyújtson segítséget ahboss, hogy ugyanilyeni körben az itt élő nemzetisé­gek is hasonló kutató munkát végezzenek el. A magyarság értékeinek védelme nem jelent támadásit a nemzetiségeikkel szemben, sőt ennek révén tisztábbak lesznek a fogalmak. Csupán: arról van tehát szó, hogy amikor a velünk! egy hazában élő nemzetiségek állandóan kívánják — és a magam részéről készségesen elismerem, hogy joggal kívánják — azt, hogy a maguk faji tisztaságit állítólagosi beolvasztási szán dákokkal szemben védelmezhessék, másrészt a mjaguk nemzetiségi kultúráját nyelvükben, szokásaikban stb. őrizhessék, akkor engedjék meg, hogy ugyanezt a, munkát a magyarság is elvégezhesse. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lom, és a középen^) Ha az államvezetés elvégzi ezt a feladatát, éppen ez lesz a legcsattanósabb válasz az asszimilációs szándék örök vádjával széniben* amely vádat a magyarságnál érdemte­len ebb ül senkinek sem kellett még viselnie. Ha már itt tartunk, t. Ház, méltóztassanak nekem elhinni azok, akik öntudatosan vallják magukat valamelyik nemzetiséghez tartozók­nak, hogy a magyarság fajilag 'legtisztább réte­geitől állt mindig a legtávolabb, az asszimiliá­ció, különösen a kényszerítő beolvasztás szánt­dékas. Hiszen méltóztassék emlékezni arra, hogy az asszimilációt, mint programmot, nálunk leg­hangosabban mindig maguk az asszimiláltak hirdették. (Ügy van! jobbfelel.) A 30 millió ma­gyar álmát is egy németszármazású publicista dobta a köztudat ha* A magyarság valóban asszimilálj de sohasem programraszerűen, ha­nem magától értetődően; (Igaz! Úgy van! jobb­feim.) Valóban úgy van, ahogyan) itt a Házban a miniszterelnök úrtól hallottuk: a kívánatos ma­gyar életforma vonzotta magához itt élő nem» zetiségednkiniek és idegem nemzeteknek is nem annyira alsóbb, mint inkább vezető rétegeit. Ha |M akartuk volna kényszeríteni a beolvadást, évszázadok során., aimlikor az itt élő nemzetisé­gek nemzeti öntudatáról alig lehetett még be­szélni, a vezető magyarság ezt a beolvadást sokszor kikényszei'ithette volna, (Igaz! Ügy van! jobbfafll.) Visszatérve eredeti goindolatoimjhozi, ismét­liem, a magyar álliamvezetésnieík — legalább ez én szerény véleményem szerint — az a leg-, foritosabh feladata, hogy a magyar nép, a ma­gyar fajta, a magyar kultúra megmaradásáról, fenlnimaradásiáról gondoskodjék, viszont termé­szetszerűleg legelsosoïban aürf keBi tisztázni, mi BIZ, aartäi ezekbep. sajátosán magyar. E tekintetben — sajnos — • sokszor még csak tapogatódzunk, de népünk kutatói egyre többet tudnak nemcsak mondani, hanem bizo­nyítani is ezen a téren. Aztj szeretném, ha a magyar fajbiológiának éppen úgy, mint a népművészetinek, a nyelvtudománynak, az iro­dalomnak, az építéiszetnek ési mindenfajta tudo­mánynak, még a gazdasági tudományoknak is meglennének a maguk Kodályai és Bartókjai, (Ügy van! Ügy van! jobbfeíől.) akik mindenütt felkutatnák a magyarság ősi jellegzetességeit, hogy ezeket tegyék jövő fejlődésünk' alapjajvá. üUse 1943 november SOdn, kedden 425 (Ügy v\am! Ügy v\om! — Élénk tiaps iahbfelől és a kfizépőpi.) T. Házi! A világért sem akarom ezzel^ azt montdani, hogy a világpoilgárság elmúlt szélső­ségei helyett most a szűklátókörű magyarság másik végletébe essünk. Magyarságunk Euró­pától ma már elválaszthatatlan.. Viszont, hogy Európában civilizáció és kultúra) van, az jórészt nekünk köszönhető. (Ügy van! Úgy V n! jobb­feíől.) Nem cstupán azért, mert a civilizáció számos elemét ezer évvel ezelőtt az európainál is ok vonatkozásban magas abb keleti műveltség hordozói gyanánt mi hoztuk magunkkal Euró­pába, hanem azért is, mert köztudomás' szerint a mi keserves helytállásiunknak köszönhető, hogy Európa nem lett, nem is egy ízben, a teljes pusztulás martaléka/ítoi/ van! Ügy van! jobbfeíől é$ a középen.) Miért tagadnánk! m^e magunktól azt, aminek kibontakozását ilyen nagy áldozatokkal tettük lehetővé! Sőt; ma­gunkévá tesszük', de abból is csak azt, ami vagy általános emberi értékű, vagy pedig magyar­ságunkra nem hátrányos. (Helyeslés.) Ha már mast tovább megyek egy lépéssel és keresem a feladatokat, amelyek ennek a nagy hivatásnak a részei, akkor — azt hiszem — egyszerű és természetes igazságként adódik, hogy ha a magyar állam vezetési első és legna­gyobb feladataként fajtánk és magyarságunk, magyar műveltségünk fennma>radását akarja biztosítani, akkor mindenek felett és minden eszközzel biztosítani kell azt a területet, amely terület birtoklásai nemzeti létünk elengedhetet­len feltétele. (Helyeslés jobbfeíől.) Történelmi távlatban tekintve a kérdést, ezt a feladatot a magyar államvezetés ezer esztendőn át, csekély kivétellel, mindig meg tudta, oldani. Volt ugyan idő, amikor a. magyar állam területei páratlanul kicsire zsugorodott össze, de akkor a magyar­ság egyik legértékesebb része az önálló erdélyi fejedelemségen! keresztül mentette meg a ma­gyar nemzeti élet folytonosságát mindaddig, míg a szentistváni ország- istenadta keretei helyre állottak. Csodálatos történelműinkben az. amit má­sok is megállapítottak, köztük előttem szólott képviselőtársam isi, hogy; mennyire távol állt tőliünik mindig a hódítás, az idegem népek le­igázásának szándéka. Hódoltak ugyan a ma­gyar Korona előtt más nenuzetek is, -— és ennieík a hódol ásnak sohasem szewvedték kárát! •** de amikor a magyar állam Európa* tehát az akikor ismert világ egyik legnagyobb hatalma volt területi terjedelmét tekintve ig, még akkor sem uralkodott a szomszéd népeken úgy. mint kegyetlenül leigázott és népi jellegüktől! megfosztott nemzeteken* hanem mint bölee patrónus uraik Oldott aztolkbni, akiknek soT&kq­zösségét akkor még egyedül csak ő értette meg. S ha; ma azt mondjuk, hogy népünk szá­mára biztosítani kell az őt megillető — faia szabad divatos szóval élnem —életteret, akkor. ez a követelés nem jelent semmi mást» minit hogy egy életre termett és az európai együtt­élésben nélkülözhetetlen nép a maga eletének ellengedheteitien feltételeit kívánja magának 'biztosítani. (Ügy vanf jobbfeíől.) Megmara­dásiunlknak ez a terület elemi feltétele. De nem tagadhatjuk azt sem és nincs mit szégyel­nünk rajta, hogy Szent István országa ég •Szenrti István népe ezer esztendőni át elválaszt­hatatlanná foj*rt össze. (Ügy van! jobbfeíől.) Külpolitikánkuiaik ég hopvedekßünkinek esi Ä

Next

/
Oldalképek
Tartalom